A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 2

- Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek erre a közös megbeszélésre! Tudom, hamarabb üdvözölhettelek volna titeket, mivel két napja forgatunk, de a főszereplő átmenetileg még egy másik darabban játszott. Bocsánat kérésem jeléül, fogadjátok el a meghívásom péntek délután egy közeli étterembe. Erről később körbeküldök egy személyes meghívót. – köszörülte meg a torkát apám – Térjünk a lényegre! Mind a színészeknek és a háttérmunkásoknak is hálával tartozom, hogy elvállalták ezt a kemény feladatot. Mint tudjátok egy misztikus, sci-fi mozifilmet forgatunk, amit a főszereplőnk színjátéka után álmodott meg a forgatókönyv írója. Tehát egyértelmű miért esett rá a választás. Had mutassam be Ayumu Hirot, aki eddig csak színdarabokban játszott! Kérlek szépen támogassátok majd.

Az elkövetkezendő jó pár hónapom megkeserítőjét, és egyben a tegnapi napom hősét üdvrivalgás és taps fogadta, bár én még egyszer sem hallottam róla vagy a munkásságáról. Idegesen húztam végig izzadt tenyerem az arcomon, s a gombóc óriásira nőtt a torkomban. Mit keres ez itt? A bemutatkozása elszállt a füleim mellett a levegőben, vagy csak a vastag paróka fogta fel, de semmit sem tudtam értelmezni belőle. Elszörnyedve néztem végig az embereken akik szeretettel fogadták őt. Mira jóformán szájtátva mosolygott, Zoé egyik kezét a mellkasára helyezve bámulta, mint aki próbál nem szívrohamot kapni, és Sila..ő engem nézett. 

Először azt hittem kedvesen nyugtatni fog, ugyan is köztünk elég jól működik a gondolatolvasás, de tévedtem. Fejét ingatva mutogatta, hogy eltöri a kezem, ha még egyszer hozzáérek az arcomhoz. Persze, a smink.

Sikerült elvonni a figyelmem, és most talán letöröltem a fél vakolatot magamról. Nagyon rossz előérzetem volt. Enyhén fájó fejjel fújattam és bosszankodtam. Az egyik ujjamon lévő gyűrűt olyan erőszakosan forgattam, épphogy nem ütött rajta sebet. Kényszeres cselekedet, de tenni akartam valamit amíg felvázolom magamban a lehetőségeket. Kivételesen hálás lehettem Mirának, aki előszeretettel akasztgatott rám ilyesféle kiegészítőket. 

Apa feloszlatta a társaságot, ezért nem maradt sok időm morfondírozni, hogy hogy hagyjam el a helyszínt, és a jó ötletek ilyenkor hagytak cserben. Mint ahogy a szerencsém. Mindössze a lányokig jutottam el.

– Hana, kislányom! – Kiáltott felém szülőm. Már a megszólítástól kirázott a hideg.

- Na, most kiderül mennyire értetek a munkátokhoz. – suttogtam az előttem állóknak, s összecsaptam a tenyerem, uralva a helyzetet. Igen, rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Ha én bukok, ők szintén. Mert még ha le is töröltem a kozmetikumok egy részét, ami egyébként a forgatás alatt megtörténik, akkor se lenne szabad meglátnia senkinek a valóságot. Továbbá az apámmal közeledő személy volt az akivel igazán tesztelni lehetett.

Az öregem megütögette gyengéden a vállam, hogy irányukba forduljak. - Segíts Hironak. Te régebb óta űzöd az ipart.

Miért pont én? Annyi ember van ezen az átkozott helyen. Most komolyan?

Rebegtetve pilláimat bólogattam feléjük, elvégre mi más tehettem volna, de nagy kő esett le a szívemről, hogy se egy rossz szó se egy csodálkozó mondat nem hagyta el senkinek a száját miszerint lelepleződtem volna. Talán kicsit túlreagáltam.

– Jól vagy gyermekem? Sápadtnak tűnsz.

- Öö – húztam az időt, de tudtam, hogy nem burkolózhatok örökké némaságba, ezért lesz ami lesz alapon válaszoltam – Igen, csak meglepődtem, hogy újra látom az urat. – mosolyogtam kínomban a jóképű "idegenre" – Köszönöm a tegnapit!