A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 14

Ryuu szemszöge

Van az érzés, amikor annyira irritál valaki, hogy legszívesebben felakasztanád magad. Imádkozol, hogy ne is nyissa ki a száját, amíg egy kis hangmélyítő gázt be nem szívott. És, hát nem csak ezzel van gond. Miért érdekli ennyire a magánéletem, és a karrierem, amit eddig futottam be? Nem hazudhatok neki túl sokat mert abba belebonyolódom. Vége, kifogytam a betanult szövegekből, sőt még szőttem is hozzájuk, de utálok hazudni. Miért nem maradhatok a háttérben, hiszen itt van a főszereplő is! Az istenért már ezt a némbert..Folyamatosan szekál, mintha az nem lenne elég, hogy Hiro itt ül mellettem. Minden percben résen kell lennem, nehogy valami olyat tegyen ami kellemetlenebb szituációhoz vezet. Ma számtalanszor átlépte azt a pontot amit még tolerálni lehetne, ezért döntöttem. Kénytelen voltam leállítani, mert én ezt nem akarhatom. Még akkor se, ha forrósággal tölt el egy-egy érintése. Bosszantott a tudat, hogy az egyik felem azt remélte, nem hagy elmenekülni, de a megbízhatóbb ezen felülkerekedve ismételte: Így lesz a legjobb.

Mindenképp figyelnem kell rá. Egyáltalán nem bízom benne.

Linett hosszas hallgatása feltűnően nyugalmas perceket hagyott maga után Hiro bámulása közben, ezért visszavezettem a riporterre tekintetem. Ahogy a mobilját nyomogatta azt latolgattam mikor töri be a képernyőjét. Csodával határos módon nem ment neki. Elfehéredett ujját, ami a képernyőből állt ki Hiro teliszájal kacagva fogta le, valamiért nem hagyta, hogy dühében felrobbanjon. – Lefagyott, adj neki egy kis időt.

A riporter lelkesen feltűrte az ingujját, olyan hirtelen előtörő izgalommal, mintha az előbbi őrülete nem is létezett volna. – Szünet, technikai szünet! – kiáltotta el magát, félrerakta a telefont és az asztalra könyökölt, hogy jobban szemügyre vehesse Hirot. Minden bizonnyal létezett az az őrület...Az étteremben ülők még a szájukban lévő falatot se tudták lenyelni úgy kapták a fejüket felénk és a szemem sarkából láttam, hogy az egyik felszolgáló sajnálkozó arccal ingatta meg a fejét.

- Bocsánat, dohányoznom kell, vére kinyújtóztatom magam. – Toltam kintebb a székem, hogy megszabadulhassak ettől a kínos szituációtól. Linett rosszallóan villantotta rám a szemét de megbeszélhette magával, mert vállat rántott. Igyekeztem minél hamarabb felállni a székemből nehogy valaki visszafogjon, s már éreztem a megkönnyebbülést. Az üvegajtóhoz érve még épp elcsíptem egy pár hangfoszlányt a riportertől ahogy mézes mázosan megkérdezi Hirot, hogy valóban olyan egészséges életmódot folytat-e mint ahogy azt ő hallotta, de ez már nem érdekelt. Majd csak rájön, hogy semmi esélye.

Ritkán dohányzom, viszont akkor nagyon jólesik. Ennél fogva felkészületlenül érkeztem és csupán az elhatározásom volt meg. A teraszon telefonált az a vörös hajú srác akitől megalázottan koldultam. Aztán öngyújtót is, mivel nekem csak szám volt a művelethez. A stressz sok gátlást fel tud szabadítani, így képes vagyok idegenektől kéregetni. Elmutogattam neki jelelve, mert mégiscsak telefonált, és se szó se beszéd rögtön nyílt a cigis doboza felém. Fel alá járkáltam a bűzcsíkkal a számban hátha az lenyugtat, vagy legalább csúnyán elbotlok és kórházba kerülök. Mert még az is jobb lett volna mint visszamenni. Addig- addig vívódtam, hogy a cigi elfogyott, de a francnak se volt kedve azzal a nővel jó pofizni, ezért inkább a wc-t céloztam meg. Hiro éppen kezet mosott, mikor megjelentem. Mindenesetre lazán célba vettem a piszoárt zavartalanul csevegést kezdeményezve – Mázlista! Érted odáig van ez a nő. – morogtam, azonban Hiro pajkos szájhúzására rögtön félbehagytam „vetkőzési szándékom." Tétlenül szemeztem a piszoárral ami hívogatott. Még szép, hogy észrevettem min jár az a csepp agya. Vállalva húgyhólyagom robbanását elvetettem a pisilés ötletét. – Tereld el rólam a figyelmét. – osztottam meg vele életem eddigi legjobb ötletét. Valójában vártam, hogy kimenjen végre, de nem úgy nézett ki mint akit mozdulni szeretne. A kényszer adta helyzet miatt csúszott ki a számon, de ez a legtökéletesebb tervem arra, hogy megússzam az éjszakát amíg haza nem érünk. Mindkettőt lefoglalná egy időre, míg én merenghetnék csak úgy egy kicsit. – Le kell szedned rólam ezt a nőt! Fizetek érte, akár minden nap én viszem ki a szemetet, esetleg lehetnék a bejáró..férfid?