A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 29 (+18)

Ryuu szemszöge

- Mi ez az ember felhő? – figyeltem fel a folyosón közeledőkre – Egész nap láttam őket, kikerültem meg minden, de azért érdekelne.

- Ma még nem voltál apádnál? – Lepődött meg Eri rosszallóan nézve rám.

- Kellett volna?

Láttam rajta, hogy szívesen tartana nekem kiselőadást, csakhogy a kedves ismeretleneknek köszönhetően jópofát kellett vágnia. Így megadva magát gyorsan elhadart néhány kimaradt információt amíg a közelünkbe értek. – NE nézz a szemükbe! Nehogy beszélgetni akarjanak. A biztonságiaktól eltérő színben az a pár öltönyös fazon egy reklámcégtől van. Az embertömeg közepén meg a reklámcég legfiatalabb vezetője. Azért vannak itt, mert lesz egy show amiben te is részt veszel néhány színésszel együtt. Egyfajta hírverést csinálunk ezzel a filmnek, Ito ujjongott mikor meghívtak titeket. Az egész show a film díszletében fog parádézni, ezért kellenek a szakemberek. Összedolgozunk velük.

Amikor Eri szavai elillantak a levegőben, naná, hogy jól megnéztem őket. Az őröket ismertem, a mi embereink voltak. Az oldalukon egy-egy szürke öltönyös érdeklődve nézelődött és diktált két fiatalabbnak. S a fekete öltönyöst középen csak akkor ismertem fel mikor elhaladtak mellettünk.

- Shon? – Hangosabban kérdeztem, és a felhő megállt. Be kell vallanom, rohadt ijesztő volt ahogy fixíroztak. Ráadásul Shon is értetlenül nézett rám.

Hehe, lány ruhában vagyok..ő Ryuut ismeri. Közelebb jött, s én harapdálva a számat töprengtem egy megfelelő magyarázaton. Még jó, hogy a hangomra figyeltem.. Csakhogy nem kellett ürügy. Elém érve feltérképezte az arcomat, és fény gyulladt a szemeiben, mosolyogva nézett végig rajtam. – Szia.. – nem tudta hogy szólítson, de tuti megismert. Annyira kínos volt a helyzet, hogy nem mondja ki a nevem mégis egymással szemben álltunk, hogy végül barátian megölelt.

- Uram, - nyújtotta serényen Eri a kezét Shonnak egy üdvözlő kézfogásra – örülök, hogy újra látom, de kérem ne ölelgesse a húgomat. Ön valakinek a férje.

- Eri..- Érvényesülni próbáltam, de Shon leintett.

- Igen, a férjem által ismerjük egymást. Ám ha egy hölgynek udvarolnék az ön lenne. – Fogta meg mancsát, hogy a szájához emelje.

A lány elhúzva előle a háta mögé tette és észrevétlenül a pólójába törölte. – Az esetben remélhetőleg én is abban a csapatban játszanék.

- Oké... - sandított rám Shon és én nyugtatóan bólintottam – Amiatt viszont beszélnünk kell majd, hogy kihagytatok a buliból mikor Kait leverted. – Aztán elfordult. – Gyere át ha ráérsz. – Intett és visszatért a sutyorgó csapatába.

- Meg se kérdezem. – Némileg elkeseredve nyitott be a lány az irodájába, kis híján megsajnáltam. – Rossz, hogy ennyire keveset beszélünk. – Foglalt helyet a lyukban fejét támasztva. – És mivel leped meg Hirot a szülinapján?

- Ez..hogy jutott eszedbe? – Kifakadtam, mert hát inkább vallatást vártam Hiroval kapcsolatban nem informálást. – Tényleg most ünnepli?

Szemei sötétbe burkolóztak. – A munkatársad, a lakótársad és szexeltek...Ilyet nem tudni a legnagyobb bűn!

Egyből reflektáltam, engem nem kell félteni. – Jelzem a lányoknál sértés akik ajándékot várnak. – Jó, ez övön aluli volt, de tudja, hogy szeretem.

- Pff, hogy kinyílt a csipája valakinek. – Kezeit az álla alatt fűzte össze. – Remélem a tv shown is ilyen csicseri leszel.

- Meg van még Usagi száma? – Jutott eszembe egy ötlet.