A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 9

Ryuu szemszöge

- Ah, ne – Tiltakoztam volna mert már a nyelvem is zsibbadt, de hiába könyörögtem nem ismert kegyelmet az eszelős, amennyire tudta szétfeszítette a szám, hogy beleengedje folyadékát.

- Nyeld le! – Parancs nélkül is megtettem, miután bejutott az ajkaim közé már mindegy volt.

Bíztatóan mosolyogva felém hajolt, hogy ki simítsa az útból kósza hajtincseimet. - Hidd el, ha én csinálom nem fájhat, vigyázok.

- Kérlek ne, elég volt! – Esdekeltem ismét, hátha meghatja, ám a tekintete már neki is ködösen derengett, rutinból csinált mindent, a tudatnak jelét se véltem felfedezni. – Vá-várj!- Szóltam erélyesebben, bár a nyelvem akadása miatt beledadogtam. Ismét semmibe véve az akaratom tette amit jónak lát – Ez fáj! -nyüszítettem fel végül dühöngve – Az arcom már ragad, a fejem kába a gondolkodás nem megy, de még érzek! Elértem a határaimat!

- Kedves vagyok, és segítek, de ha kényeztetésre vársz kérd meg őket! – Mutatott Seya a sarokban ülő pár felé akik egymáson csüngtek. – Nekik van gyerekük, talán jobban bírják a rinyálásod!

- Gyerekük? – Csúszott ki a számon a kérdés, pedig tudom, hogy a melegek is fogadhatnak örökbe.

- Van egy lányunk. – Cirógatta meg párja haját a férfi, hogy egy puszit leheljen a feje búbjára, akinek a nyakába bújva pihent a másik. - Pár hónapja költöztem össze Kuoval és Mimivel. Boldogok vagyunk, ide viszont lazítani jöttünk, kössz nincs szükségünk egy kisfiúra – Röhögött fel saját viccén.

- Idd meg ezt, nem tuszkolom beléd megint. Igazi népi gyógymód! Nagyon jó a fájdalom csillapító hatása ennek a töménynek, ráadásul bekevertem neked egy kevés cukorszirupos löttyel. Pár perc és rád kenek még egy kicsit ebből a körömvirágos aloeverás csodából, és holnapra alig lesz nyoma az ütésnek az arcodon. Addig pedig tűrj, férfi módjára. – Nyugtatott Seya.

- Köszönöm, és bocs, szörnyű passzban vagyok. – Óvatosan kortyoltam bele abba, amit elém rakott. Tartottam tőle, hogy teljesen kiüt. Eszem ágában nincs meginni, főleg ha abból keverte amit pár perce nyomott le a torkomon. Tényleg gyerekesen viselkedek, viszont olyan részeg vagyok már, hogy nem esik jól se a pia, se pedig az, hogy a fájó arcomat nyomorgassák.

Ariss ragaszkodott hozzá, hogy a haverja leápolja Fred lenyomatát amit a fizimiskámon hagyott. Az ajtóban állt ahogy haza értem, kikerülhetetlenül támasztotta a félfát és beszélgetett. Bár háttal volt nekem, a falap csukódására felfigyelt, és mivel az előszobában égett a villany a monoklimat is. Kíváncsiskodás nélkül beterelt a félhomályban úszó szobába, intett Seyanak, hogy vonszoljon be a konyhába és lásson el, ugyanis a konyha ablakában terjeszkedett az aloeverája. Azt gondoltam azért tartja Hiro, mert kevés vizet vagy törődést igényel, igazi pasis növény, de így fény derült rá, hogy a lányé. Ezen kívül biztos ami tuti alapon valahonnan még egy körömvirág krémet is előszedett, hogy a szöszi srác ki tudja élni rajtam szadista hajlamait.

Mindig vár pár percet, hogy beszívja a bőröm, amit éppen ráken, aztán újra kezdi a műveletet. Kerülöm a verekedést, tehát nem vagyok hozzá szokva ehhez a tortúrához, a hátam közepére kívánom, szeretnék az ágyamban heverni végre, vagy legalább a kanapén lehunyt szemmel élvezni a dübörgő zenét.

- Kinek köszönheted ezt a szép foltot? – Elkeseredetten vettem tudomásul, hogy bár itt is hangulat világítás van, mégis megszól miatta. Azonban valahol legbelül reménykedtem, hogy csak érdeklődik. Óvatosan ért hozzám, viszont harmadjára húzta végig ujjait a sérült felületen, mely pulzálva nyilallt be. Fáj..