A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 24

Ryuu szemszöge

"A kacagás újra előtört belőlem, és minél inkább meghökkenve nézett rám annál kevésbé éreztem, hogy ezt valaha abba tudom majd hagyni. Eleve ostoba feltételezés, hogy sikerülhet az öregnek, de megembereltem magam, mert egyáltalán nem erre koncentráltam.. élveztem, hogy végre én hozhatom zavarba Hirot. – A kapcsolatunknak milyen része van még ami nem szexes?"

A kérdést ugyan viháncolva tettem fel, valahol viccesen, ám frusztrált arcát látva a szívem szapora dörömbölésbe kezdett. Nem tudhattam igazán, hogy azért ilyen, mert könnyelműen átbillentem apja kijelentése felett, vagy mert olyan válasz keresésére indult az elméje amivel kevésbé bánt meg, de mégis lerombol mindent bennem. A mellkasomban ficergő kellemetlen érzés arra késztetett, hogy mihamarabb tűnjek el a föld felszínéről, vagy legalábbis kerüljem ezt a témát, hiszen egész jól megvoltunk a tudatlanság sötétjében. Ugyanakkor bízni akartam, mert az nem lehet, hogy ennyire megtévesztett volna szex közben. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy ha már belekezdtem, tudnom kell az igazat. Ezért még mikor a képzeletem szárnyra is kapott butaságokat gyártva, előző szavaival érveltem. – Azt mondtad, hogy ez egy tortúra amitől féltesz. Engem, - nyomatékosítottam benne a szót - nem önmagad. Mégis itt vagyunk. Miért? – Kérdésemet csend fogadta mely a parányi szobában végtelen súllyal telepedett ránk, ellenben én még mindig nem adtam fel. Lehet egy életre megbánom a hevességem, esetleg kapok egy jókora pofont az élettől, mert elhittem, hogy nem csupán számomra váltott apránként komolyabbra az érdeklődés. Mindeddig bizakodtam, hogy ha leküzdöm a félelmeimet lesz jövője ennek az egésznek..

Lassan kapizsgálom az egyéjszakás kalandjaim érzéseit, amikor azt gondolták, hogy majd megváltozik a véleményem szex után, hiába tudták az elején mit csinálunk.. A kockázat mindig benne volt, csakhogy én mentem utána. Mert mikor a kételyeimmel küzdöttem, ő akkor is bíztatott. Tehát itt az idő, hogy kiterítsük a lapjainkat. Egyedül úgy van értelme a harcnak. – Hiro, - Fogtam meg a vállát, hogy észhez térjen és újra nekem szentelje figyelmét akármennyire ködös tekintete. – Az előbb még a gyerek témával jöttél, és biztos észrevetted, hogy szeretkezésről beszéltél velem kapcsolatban. Nyelvbotlás volt? Szeretném tudni mit érzel!

Arcizmai megrándultak, s egy védtelen pillantással illetett mielőtt megkomolyodva kapcsolódott íriszeimmel. – Minden alkalommal kicsit meghalok mikor nekem adod magad. Annyira hihetetlen az ágyamban tudni téged. Elveszed az eszem, de nem csak ezzel, bár azt hiszem ez indított el mindent. A vágy. – Sóhajtott és én pusztán remélni mertem, hogy nem a vadászösztön hajtotta, ezért visszatartottam a szívemben tomboló dühöt, míg be nem fejezi. – Ám nem mentem volna el idáig ha nem lennék szerelmes. Már a lelkedre is vágyom.

A szemeim kikerekedtek vallomásától. Folyton folyvást heccel ezért semmiképp nem számítottam egy ennyire őszinte, körmönfont válaszra. Ilyenkor érzem igazán, hogy idősebb, mert nekem most sem jut eszembe több mint egy szó. – Szeretlek!

Kimondtam, és ebben benne volt minden mégis hiányzott valami. Törekszem jobban bánni a szavakkal, de leírni sokszor könnyebb egy-egy könyvben, mint átélni az élet színpadán miközben makogva próbálod kifejezni magad. Csúcs..azonban, ha nem megy szavakkal a tettek mezejére kell lépnem.

Ujjaim bőrét cirógatva indultak meg az arcához, s mikor ajkán is végigcsúszott az egyik, közelebb hajoltam hozzá. Élveztem a pillanatot mikor összeolvadtunk. A mellkasomban nyoma sem volt a keserves feszítésnek. Kóstolgattam lágyan, és ő hagyott érvényesülni. Érezni akartam, tudni, hogy ő nem egy délibáb, ami eltűnik ahogy közeledsz hozzá. Tökéletes ajkai megunva a tétlenkedést végül az enyémekkel együtt, pajkosan játszadozva mozdultak meg. A féktelen élvezetek hajszolása helyett kellemesen lassan ismerkedtek, befejeztük a versenyfutást az idővel.