A titkok mögött (Befejezett)

Untitled Part 31 (+18)

Ryuu szemszöge

A nézők már helyet foglaltak mi pedig izgatottan vártuk a színfalak mögött, hogy felvonulhassunk. Őszintén szólva nem ebédeltem, de ebben a percben örültem neki, mert a reggelim is mocorgott a gyomromban. Én mindig mellékszereplőket játszottam sose vettem részt élő közvetítésen. Pánik lett úrrá rajtam egy szemvillanás alatt, azonban ahogy a többieken végig néztem mégis sikerült kicsit ellazulnom. Nevetségesnek véltem magunk kívülről. Mind a nyolc fő izgatottan toporgott, volt aki sétált fel alá vagy éppen magába beszélt idegességében...ennek semmi köze nem volt ahhoz ki mennyire jártas ebben. A lámpaláz jön és megy, de nem könnyíti meg a helyzetet, úgy éreztem valahogy véget kell vetni neki.

- Héj srácok, nyugi! – szólaltam meg hangosabban, hogy rám figyeljenek – Egy ilyen után a nemzetközi díjkiosztó már gyerekjáték lesz. Vegyétek úgy, hogy ez csak a kapuja annak amit elakartok érni. Simán menni fog!

Nem sok jóra számítottam mikor belekezdtem a buzdító beszédbe, de annál is kevesebbet kaptam. Ao lesajnálóan megsimogatta a vállamat. Néhányan a szemüket forgatták, ám volt olyan aki úgy nézett rám mintha bolond lennék. Semmivel sem lehetett kizökkenteni őket. Egyedül Hiro mosolygott rám, de ő alap esetben ezt csinálta mint a tejbe tök amióta együtt voltunk. Megcsóváltam a fejem és ahogy visszamosolyogtam elindult a műsor bevezető zenéje. A műsorvezetők fények villódzásában érkeztek meg a közönség elé. A váltakozó formájú, színű vibráló ledektől alkalmi vakságot kaptam, fogalmam sincs, hogy ők hogy bírták akiknek az arcába ment az egész. Kivehetetlen alakokká váltak. A férfi vagyis Sota miután kezében a mikrofonnal bemutatkozott felszabadultan elhúzva a szavakat köszönt a közönségnek. Egyedül őt vették körbe a reflektorok míg a másik a sötétben maradt. Pillanatok alatt libbent a színpad egyik végéből a másikba, hogy aztán a közepén megálljon és kecmec nélkül a témának lásson. Szerintem egyedül is képes lett volna levezényelni a show-t amennyi energia volt ebben a fószerben.

- Beszéljünk egy kicsit az Amida filmstúdióról. Mindannyian ismerjük a Ki ha én nem vagy a méltán híres Add ide a didit című zenés táncfilmet. Rengeteg produkciójuk került az eltelt évek alatt a vászonra, gyerek színészek nőttek fel a kezeik alatt. És most, mint a díszlet is mutatja új filmmel hozakodnak elő. Ismerkedjünk meg a színészekkel és a fim gondolatával, de előtte had mutassam be önöknek legújabb kolléganőmet Linettet, akivel együtt vezetjük le a mai műsort. – És ekkor fényt kapott ő. Nagyot nyeltem, a vérem elhagyott és még az sem esett jól, hogy Hiro megfogta a kezem bíztatásként. Teljesen kiszáradt a torkom.

Linettel nehéz bánni, mi van ha megint csesztet? Félek, hogy elszólom magam vagy olyat mondok.. Áh, ki tudja mire emlékszem a hazugságaimból! Istenem tényleg ezt kell játszanunk?

Ám a válasszal nem váratott sokáig a szentséges, mert valamelyik hibbant mikrofont adott a nő kezébe. Könyörgöm a hangjával vallatni lehetne, hát ki a franc ad ennek mikrofont? – Köszönöm a meleg fogadtatást! – Hajolt meg a közönség előtt és egy negyedórás kiselőadást tartott az elő életéről. Végül Sota egy nagyobb lélegzetvételénél elvette tőle a szót. – Ne húzzuk tovább az időt. Lássuk milyen a csapat. – Tapsolt, én meg felálló szőrrel a hátamon indultam a többiekkel a kivégzésemre.

A színpadon két oszlop állt fehér virágokkal körbedíszítve. Némelyiken egy-egy kéken világító apró pillangó pihent. Nagyon szépen megcsinálták a kaput. Mesébe illő volt, de a díszlet többi része is. Kék ledekkel világítottak jellemzően több helyen, bár természetesen több fényre volt szükségük a felvétel miatt. Az ülőhelyeink mögött, filmbeli fotóink lestek vissza ránk, és hát iszonyatosan jól néztünk ki retusálva. Biztosan állítom, hogy ez után mindenki egy fokkal jobb kedvvel foglalt helyet.