Salemi boszorkák [szünetel]

𝐨𝐜𝐭𝐨𝐛𝐞𝐫 𝟒

Ma ebédszünetben szintén Kath-ékkel ültem. A téma a Halloween-buli volt, amit október 31-én fognak megrendezni Christinánál, a többiek állítása szerint a suli legnépszerűbb lányánál. Christina reggel már el is kezdte osztogatni a szórólapokat néhány barátnőjével együtt, az én kezembe is belenyomtak egy információkkal teli neonnarancssárga szórólapot. Mint kiderült, a bulin szigorú dress-code lesz, a jelmezeket pedig maga Christina fogja ellenőrizni, és még egy jelmezversenyt is fog tartani, ahol, egyet lehet tippelni, ő és még néhány barátja lesz a zsűri.

– Annyira várom már! Jackson, ugye leszünk Harley Quinn és Joker? – rángatta a barátja karját Nancy, miután az került szóba, hogy ki minek fog öltözni.

– Igen, leszünk, csak ne visíts már – húzta el a kezét Jackson, és tovább evett.

– Mi a Grady-lányok leszünk – közölte Anna – vagy Hannah –, mellette Hannah – vagy Anna – hevesen bólogatott.

– Nem értem, mi értelme ennek az egésznek, én be sem öltöznék, ha nem lenne kötelező – mondta Avery, majd felállt, hogy visszavigye az ebédjét. – Majd felveszek egy rózsaszín felsőt meg egy farmert, és azt mondom, én vagyok Jennifer Check. – Azzal elment.

– Így is lehet – nézett utána Kath, majd visszafordult felénk.

– Te mi leszel? – érdeklődött Nancy.

Kath elvigyorodott.

– Nem adjátok tovább senkinek?

– Van köztünk egy igen nagy pletykafészek, szóval csak saját felelősségre mondd el – mormogta Jackson Nancyre nézve, és a pillantásában volt valami, amitől kezdett nagyon nem szimpatikussá válni.

– Szerintem nyugodtan elmondhatod, Nancy nem adja át senkinek – vettem a védelmembe a lányt Jacksonra nézve, mire mindenki felém fordult. Egészen addig még nem szóltam egy szót sem, és az első mondatommal már rögtön belekötök az iskola egyik legnépszerűbb fiújába.

Dacosan néztem Jackson szemébe (igyekeztem nem túl dacosra venni a figurát), aki fejét félrebillentve, ellenszenvesen méregetett. Ezt látva nem bántam meg, hogy megvédtem Nancyt.

Nancy hátradobta szőke haját, és közben alig láthatóan biccentett nekem, majd sürgetően nézett Kath-re. – Szóval...

– Igen – kapott észbe Kath, és gyorsan megigazította csillag alakú medálját. – Beetlejuice és Lydia Deetz.

– Ahhoz egy Beetlejuice is kellene – szállt vitába Jackson, direkt azért, hogy idegesítsen.

Kath megvonta a vállát.

– Ben? – nézett a fiúra, aki ezidáig csendben evett.

– Bocsi, már elígérkeztem – hárított azonnal.

– Akkor majd szerzek valakit.

– Sok sikert – mosolyogtam rá. – Szerintem jó ötlet. Retro, és nem sokan választanák.

Kath elvigyorodott, szinte virult.

Aztán az őszi bálról kezdtünk (vagyis, én még mindig nem szóltam egy szót sem, szóval inkább kezdtek) beszélni, amivel már teleplakátolták az egész iskolát. Szünet előtti utolsó nap lesz, este hattól, és már most tudom, hogy egész végig a terem szélénél fogok ülni, és kólát szürcsölgetni. Egy élmény lesz. Az is lehet, hogy nemes egyszerűséggel el sem fogok menni.

– Lassan indulnunk kéne – nézett az órájára Ben. – Gyere, Nancy, keressük meg Averyt, kémiánk lesz.

– Megyek tesire – állt fel a kelleténél nagyobb robajjal Jackson, utána meg Anna és Hannah is elmentek.