II

99 1 0
                                    

Másnap fáradtan  ébredtem fel ,Damon cicababái miatt.Nem tudom,hogy milyen sűrűn csinálja ezt,de én ma suliba megyek.Gyorsan felöltöztem  és máris mentem le.

-Jó reggelt.-köszönt Aurora.
-Neked is.-mondtam álmos hanggal.
-Készen állsz újra 17-nek lenni?-kérdezte gúnyosan Tristan.
-Hát persze ez minden álom,főleg ha reggel váratlan hangok köszöntenek.-válaszoltam ironikusan.
*Épp jön Stefan* 
-Ne haragudj a bátyám miatt,ő már csak ilyen.-mondta.
-Milyen?:szuper jó képű?Dilis?Rossz vámpír?kérdezte Damon.
-Labilis.-Mondta nagy mosollyal,mire csak Damon szúrós szemmel nézett rá.
-Ó és Sarah hány éves is vagy?-kérdezte.
-Pontosan 200 Miért ?
-Remek,éjszaka te is jöhetsz.-majd kacsintott.
Én nem válaszoltam,csak zavarba jöttem.
-Ő nyilván nem bukik az 500 éves vámpírokra.-Mondta Aurora.
-Főleg nem rád!-Mondta Tristan határozottan.
Erre nem szólt semmit csak forgatta a szemét.
-Na mindegy nekem most mennem kell,csáo.-majd elveszek egy szelet gofrit és elindulok.

A suliban a lányokkal és Stefannal voltam elég jó fejek.Viszont ma egész nap úgy éreztem,minta figyelnének gondoltam arra,hogy Tristan meg Aurora az de ők ma régi tárgyakat kutatnak.Megemlíteni sem fogom,mert lehet,hogy csak be képzelem.

Suliból haza menet beugrottam a Grillbe.Mivel vagy 7X kijártam az iskolát Tristan miatt mindent tudok,így nem kell semmit sem csinálnom.A Grillben volt ott egy derék fickó aki át invitált egy buliba így rögtön mentem ott szét váltak az útjaink. A buli állati volt egy csomó piát ittunk.Reggel egy úri ember mellett ébredek,rajta feküdve,de ő nem az volt akivel érkeztem a buliba így hát kérdőre vontam a dolgok:

-MI A PICSA?-mondtam megdöbbenve.
*csak kuncog,mire én felkelek a mellkasáról.*
-Nem tagadom,elég jó vagy az ágyban,kedvesem.
-UGYE TE MOST CSAK SZÍVATSZ?-kérdeztem idegesen.
-Pedig ez egy nagy bók volt.
-Biztos,hogy nem feküdtem le veled az lehetetlen!
-Mi ebben az olyan hihetetlen?-kérdezte.
-És-és mennyi egyáltalán az idő?-kérdeztem feldúltan.
-Hát olyan 8-8:30 miért?
-JAJJ,NE ELFOGOK KÉSNI-majd szálltam ki az ágyból a paplant magam köré csavarva hogy véletlen se lásson meg,mire ő csak röhög.
-Ugye tisztában vagy vele,hogy már láttalak meztelen,tündérem?
-Csak,hogy én erre nem emlékszem,válaszoltam szarkasztikusan.
-Kár,és mi a neved?-kérdezte.
-ELFORDULNÁL?-kértem meg.
Mire ő csak nevetni kezd és felnéz a plafonra ezzel mutatva,hogy nem néz.
-Látom nem igazán erőltetted meg magam.-mondtam miközben igyekeztem a ruhadarabokat megkeresni.
-Nem válaszoltál a kérdésemre,tündérem.-majd miután befejezte a mondatot rám néz miközben épp felveszem a fehérneműmet.
-HÉ!!FORDULJ  VISSZA !
*megint kuncog,majd vissza fordul*
-És a nevemet nem mondom el,tudod nem nyílok vagy mutatkozok be vadidegen embereknek.
-Hát,pedig az este megnyíltál.-majd rám kacsint erre én neki dobok egy párnát és az utam az ajtó felé vezet.

Ezután sietek az iskolába és egész úton azon gondolkoztam hogy mit is csinálhattam.Miután sikeresen elkéstem az iskolából úgy döntöttem,hogy ma nem megyek be inkább segítek Tristánéknak.

-Halihó.-köszönök.
-Sarah! Te mégis hol voltál,és miért nem vagy suliban?
-Őm már ne is haragudj nem 17 vagyok,eltudom dönteni azt,hogy mit akarok és gondoltam elkél a segítség.
-Tényleg el kél!-mondta Aurora.
-Szuper!Akkor miben segítsek?
-Na jó legyen,de most az 1X!-mondta Tristan.
-Egy pengét kéne megtalálni!Tárgyra tudsz kereső bűbájt alkalmazni?
-Megoldható,de miért kell ez?-kérdeztem kíváncsian.
-Ez egy Tunde penge,a kínzás első fázisa.
-De még Mikael meg sincs!-mondtam.
-Igen,de Mystic Fallsban van a penge.
-2 lépésben kell elpusztítanunk Mikaelt.-mondta Aurora.
-1.Kínzás
2.Kinyírjuk,pontosabban te!-mondta Tristan.
-Én?,Tribrid vagyok,de ebből egy énemet hasznàlom!!!-mondtam kétségbe esve.
-Na igen...,hogy fejlődj itt kell,hogy maradj Mystic Fallsban ,és egy Benett boszorkány fog tanítani...-mondja Aurora.
-Szuper!-mondtam szarkasztikusan,de várj Benettet mondtál?
-Igen.-mondta.
-Sheila Benett?
-Igen,tudod ki az?-kérdezte Tristan.
-Hát ő Bonie mamája...néztem megdöbbenve.
-2 hét múlva indulunk...mondta

Egy csipetnyi mámor Where stories live. Discover now