Egy csipetnyi mámor

XVIII

Egy újabb nap,remek...kiváncsi vagyok ,hogy mit is tartogat....

-Jó reggelt.-köszönt Mikael.
-Mikael!Tegnap egy csodás napom volt mármint csak a vége de sikerült.-mondtam büszkén.
-Nos,sikerült tegnap Klausnak vissza vágni?-kérdezte.
-Oh nemcsak hogy vissza vágni de maga Elijah vallotta be,alig várom hogy újra megtegyem talán most én leszek Klaus ő meg én.-mondtam izgatottan.
-Örülök,hogy élvezed a fiam kínzását.
-Fiad?-kérdeztem meglepődve.
-Fattyú.-mondta és rá eszmélt hogy mégis mit mondott.
-Aha.-néztem rá és ő is tudja hogy nem hittem neki de inkább vámpír sebességgel elsuhantam vérért majd megittam.

-Jó reggelt Sarah,mik a tervek mára?-kérdezte Aurora.
-Nos kedves nővérem Marcellel kell hogy beszéljek de ezen kívül semmi,csak vàrom hogy a Mikelsonok megkeressenek.
-Á szuper én ma úgyis le akartam nézni a negyedbe beszélni Vincentel.-mondta Aurora.
-Oké,de hánykor?
-Nem tudom,mondjuk most!-jelentette ki majd már indultunk is.

Amikor leértünk a bárba Marcell épp ott ált ezért oda mentünk.

-Marcel!Szia tudunk beszélni?-kérdeztem.
-Hát elkell mennem Vincenthez...
-Szuper mi is oda tartunk!-mondta Aurora.
*elindulunk*
-Szóval mit szeretnél?-kérdezte.
-Mennyit tudsz Klausról?-kérdeztem
-Miért akarsz te hírtelen hallani Klausról?-kérdezte Marcel.
-Igen miért?-válaszolta Aurora.
-Hát tegnap valamin nagyon feldühösödött és nem tudom,hogy min elvileg én mondtam valamit de nem tudom.
-Igazán és mit mondtál?-kérdezte.
-Egy ismerősömről beszéltem akivel együtt voltam*csak hazudj tovább ez az Sarah*akinek a neve Henrik volt de csak szóba hozta-...közbe vág.
-Henrik?-kérdezte.
-Igen,és csa.-megint közbe vág.
-Henrik a testvére volt míg Klaus miatt meg nem halt legalábbis Klaus ezt hiszi.
-Áh értem...*gyerünk Marcell adj még ötletet ezt én is tudtam*

Megérkeztünk Vincenthez:

-Nos akkor én mennék is mert még van egy csomó dolgom.
-De nem azt mondtad-félbeszakítom
-De-vagyis NEM most jutott eszembe szóval muszály Szia Vincent örültem.-majd kisuhantam.