Egy csipetnyi mámor

Kiállitás

Haza mentem és gyorsan el is készültem:

————————————————————

Este kilenc óra van,így el is indultam egy teremben volt számos szép festménnyel.Elindultam egy pohár pezsgő kíséretében.A képek egyszerűen csodálatosak voltak.Amikor az utolsóhoz értem...elállt a szavam,a fantázia ami benne van a színek szinte ihletet kaptam a festésre csak csodáltam a képet ám ekkor félbe szakítanak.

-Igen jó ízlése van kisasszony.-szólalt meg egy ismeretlen hang.
-Ugyan már!Kérem szólítson Sarahnak,és igen ez a festmény egyszerűen csodálatos a színek a világ emiatt kaptam egy ihletet,és be kell,hogy valljam talán még be is indított egy kép tud ilyet?-mondtam teljesen őszintén.
*csak mosolyog*
-Nem tudja,hogy ki készítette találkozni akarok vele!-jelentettem ki határozottan.
-Nem,nem én vagyok a tulajdonos viszont azt tudom,hogy csak egy hete jelent meg és vették meg tőle ezt a képet,bárki is ez biztos,hogy egy tehetség,és az is biztos,hogy ez a személy egy férfi.
-Annál jobb,beszélnem kell a tulajjal,nos köszönök mindent.-mosolyogtam majd elmentem.

*A tulajnál*

-Szóval mit tehetnék önért Sarah kisasszony?
-Meg szeretném venni az egyik festményüket!-mondtam határozottan.
-Attól tartok,hogy ez nem lehetséges a kép ugyanis nincs a birtokunkban.-mondta a tulaj.
-Mi de ez hogy lehetséges az egyik úr azt mondta hogy megvették.
-Nos ez nem teljesen így volt...-mondta kellemetlenül.
-Hát akkor hívják ide nekem az illetőt egy vagyont fizetek érte mind a képért és azért ha ide hívja.

Az úr telefonált én meg addig a képét bámultam...hihetetlenül gyönyörű azt éreztem ha nem lehet az enyém akkor ki kell szuggerálnom.

-Kerestél.-szólalt meg egy ismerős hang.
*hátra fordulok*
-Ooo itt valami félre értés történt nem téged kereslek Nik.-mondtam gúnyosan.
-Márpedig az én képemért akartál fizetni egy rakás pénzt.
-Ilyen nincs.-állt meg a szavam.
*csak mosolyog,és kínos csönd míg valaki félbe nem szakítja*

-Sarah látom még mindig a kép előtt van azt mondta,hogy felizgatta,de nem gondoltam,hogy ennyire.
*szuper még kínosabb*
-Á igazán?A kisasszonyt egy kép izgatta fel?-kérdezte Klaus szándékosan.
*A pasi közelebb jön és ezt súgja a fülembe.*
-Ha egy kép felizgatta akkor várja meg míg én mit csinálok.
*Klaus ezt persze hallotta*
-És azt is amit én fogok csinálni,ha nem megy el innen.-szólt közbe Klaus.
-Mert mi lesz ha nem?-kérdezte az úr.
-Akkor minden csontja darabokra fog törni,ugyan is a kisasszony a menyasszonyom.-mondta majd magához rántott.
*a csávó elment*

-Hihetetlen vagy!-szólaltam meg.
-Szóval tényleg tetszik a művem?-kérdezte mintha nem lennénk rosszban.
-Hogy tetszik-e?Te-te egyáltalán mióta festesz?-kérdeztem le döbbenve.
*csak mosolyogva nevet*
-El kell ismernem,egy igazi tehetség vagy.-néztem bele egyenesen a szemébe,utána kínos lett a helyzet és gyorsan elnéztem,a pasasra aki ki akart velem kezdeni ép suttogott valakinek valamit aki meg tovább adta és szinte 3 perc alatt körbe ért az üzenet,majd elkezdenek tapsolni.
*suttogva*
-Klaus,most mi is történik?-kérdeztem szinte már kétségbe esve,mikor felvilágosítottak.
-Éljen az ifjú pár!!-kiáltották mindannyian.
*csak mosolyogtunk mind a ketten*
-Csak improvizálj.- súgtam Klausnak,majd közelebb mentem hozzá majd megfogtam a kezét és mosolyogtam,mire ő is elkezdett mosolyogni.
-CsÓKOT!CSÓKOT!CSÓKOT!!-elkezdték kiállítani.
-Á igazán jól hangzik,de most nekünk mennünk kell,foglalásunk van és nem akarjuk lekésni.-mondtam kínos hanggal.
-Ugyan már tündérem,ez csak egy csók.-nézett rám perverzen Klaus.
-CSÓKOT!CSÓKOT!CSÓKOT!-kiáltották egyre jobban,mire Klaus meg csókolt,elég hosszasan és nagyon hihetően.
Miután sikerült lerázni az embereket kezén fogva kisétáltunk majd beszélgetésbe kezdtünk.

-Tudod,ez nem helyes.-mondtam neki miközben még mindig a kezét fogom.
-Mi nem helyes?-kérdezte.
-Nem csinálhatunk úgy mintha nem történt volna semmi,megölted a barátomat és most előbb csókolóztam veled,pedig simán megoldhattuk volna ezt az egészet.-majd elengedtem a kezét...
-Nézd...Tündérem eszemben sem volt neked ártani...és sajnálom a barátodat.-mondta teljesen őszintén.
-Végre nem hazugság hagyja el a szádat.-mondtam szarkasztikusan mire ő csak mosolyogni kezd.
*épp indulnék,mikor meg állit*
-Hé Sarah!Ma még a menyasszonyom vagy!
-Nem,nem hinném.-fordultam oda hozzá.
-Pedig de,szóval hadd élvezzem ki,és ígérem,hogy ez lesz az utolsó utána békén hagylak.-mondta teljesen őszintén.
*közelebb megyek*
-Nem.
-Nem?-kérdezte megdöbbenve.
-Adok egy esélyt a barátságunknak.-mosolyogtam rá,majd vámpír sebességgel neki nyom egy falnak majd elkezdünk csókolózni.