Egy csipetnyi mámor

XV

(Ugrunk egy kicsit)

*1 év múlva*

Nos igen már egy éve,hogy ide költöztünk New Orleansba.A helyet hamar megszoktuk,Luke és én azóta is együtt vagyunk.Mikael sikeresen a kezünkben van 1 hete úgy tűnik hogy csak Klaus iránt van ekkora gyűlölete.A Mikelsonokkal nem találkoztam szerencsére  viszont varázslattal Kol bemért és leveleztünk,de ezt megszakítottam mivel annyi dolgom volt.Ölni még mindig nem öltem a boszorkány énem  meg egyre jobban fejlődik.

-Jó reggelt -szólított Mikael.
-Nem emlékszem,hogy mikor adtam engedélyt arra,hogy beszélj hozzám!-mondtam álmos hanggal.
-Megállapodtunk valamiben szeretném ha tartanád magad ehhez.-mondta mintha lenne bármilyen joga is.
-Mikael esküszöm ha nem hagysz,te leszel az első akit megölök!!!-mondtam dühösen.
-Hát jó akkor nem segítek.-mondta higgadtan,ez ilyen Elijah szokás.
-Ne,jólvan ne haragudj máris kelek.
Felkeltem és felöltöztem majd lementünk.
-Sharah és Mikael!Remélem még áll a terv!-mondta Tristan.
-Igen Tristan nyugi,Mikael mesél Klausról és a gyengeségeiről megkínzom majd álomra bocsájtom kitépett szívvel,utána elengedem Mikaelt.
-Nagyszerű!-mondta Aurora.
Miután megittam a vért vissza mentem a szobámba és jött Mikael is a szokásos beszédre.

-Kivele most mivel fogsz elő drukkolni?-kérdeztem.
-A mai napra hagytam a legfontosabbat, a falunk mellett vérfarkasok éltek, akikre nagyon kíváncsi volt, ezért egy alkalommal Niklaus és Henrik elmentek megnézni, hogy változnak át, és egy felbőszült vérfarkas megtámadta őket és megölte öccsét....
-Henrik?,de nem...
-Nem!Henrik is egykor közénk tartozott de hála annak a fattyúnak mostmár nem él...
-Köszönöm Mikael ez hasznos volt,de most mennem kell mert találkozom Lukekal,de ezért kapsz egy órát szabadon.-majd elsuhan.

Luke már a sarkon vár szóval igyekeztem.
-Luke!-köszöntem majd egy puszit nyomtam az arcára.
-Mehetünk?-kérdezte.
-Igen,már nagyon várom.
Be mentünk az egyik kávézóba és az ajándék már ott is várt.
-Caroline,Bonnie,Stefan!!!-köszöntöttem őket egy-egy öleléssel.
-És én hol maradok?-kérdezte Damon mire én csak a szemébe nézek elmosolyodok és megölelem.
-Jó újra látni titeket.-mondtam.
-Igen,hála Lukenak.-mondta hálásan Caroline.
-Na mesélj milyen itt?-kérdezte Bonnie.
-Nagyszerű,jó hogy megismertem nagyon hamar mindenkit szóval minden jó pláne Lukekal.
-Ahhhw milyen kis aranyos!-mondta Caroline.
-Ahhhw mindjárt hányok!-mondta Damon.
*csak felnevetünk a lányokkal*
-Na de meséljenek ti is!!! Mi történt míg én nem voltam?
-Nos egy csomó minden.-mondta Stefan.
-A csomó mindenre azt érti hogy ő össze jött Carolinenal új töri tanár
Jött aki vámpír Vadász de megküzdöttünk vele és barátok lettünk Bon bon elvesztette az erejét de vissza szerezte és a Mikelsonék vissza költöztek a szülő hazájukba.-mondta Damon.
-Azta jó húzós lehetett ez az egy év.-mondtam mit sem törődve az utolsó válasszal.
-Hát tényleg az volt de  írhattál volna!-mondta Bonnie.
-Én tényleg akartam,de itt is volt dolgom.-mondtam.
-Hát az ízlésed elég ramaty lett a kiegészítők terén.-mondta Caroline a karkötőmre nézve.
-Ja hát szerintem tok szép.-próbáltam menteni a helyzetet.
-Lányok lányok inkább igyunk valamit.-mondta Damon majd oda szólt 1 pincérnek és kikért mindannyiunknak piát,és zugig ittuk magunkat,mire Luke oda szólt:
-Sharah mostmár elég menjünk mert van még egy meglepetésem.-mondta de közben parancsolta ami igen hatásos volt.El köszöntem a többiektől elbúcsúztunk és megígértem nekik,hogy gyakrabban írok.