Egy csipetnyi mámor

Elijah...

-Ugyan Elijah!Már nem gyerek vagy hanem egy ősi vámpír aki kimaradt legalább 3 körből,de tudod mit ha menni akarsz akkor csak menj.-néztem a szemébe.
-Igazad van ezt a kört én állom.-mondta Elijah.
-Na ez a beszéd,majd azt vettük észre,hogy már nem a piát isszuk hanem a vért,de Túlzásba estem,amit Elijah látott is.
-Sarah!A végén még megölöd,majd elránt és megszuggerálja.

Ezután kifelé mentünk mert már reggel 6 volt.Majd elkezdett nevetni,majd én is csak abból sírás lett.
-Az élet szívás!-majd törölgetem a könnyeimet.Tudod,néha azt kívánom,hogy bárcsak meg sem ismertem volna Klaust és ne költöztünk volna Mystic Fallsba...csak akkor nem találkoztam volna veled és most nem itt lennénk.-majd megint csak röhögök.
-Haza kéne mennem...
-Haza kísérlek!-majd rám tette a zakóját és indultunk haza felé.
-Sajnálom,hogy annyit kellet szenvednek miattunk.-mondta Elijah.
-Igen,én is...de hé ti Mikelsonok már csak ezt hozzátok nem igaz?-mondtam,de csak a pia szólt belőlem.
-Ezt meg,hogy érted?-kérdezte Elijah.
-Biztos vagy...vagyok benne,hogy az élet szívás mert ti itt vagytok.-mondtam és már haza is értünk,de leesett,hogy mit mondtam.
-Jajj El-Elijah nem úgy értettem.
-Viszlát Sarah.-majd elsuhant.
*Szuper minden jól alakult majd megsértettem én hülye.*
A zakója nálam maradt holnap vissza kell vinnem a bocsánatkérésemmel együtt,de előtte le kell pihennem.

/Elijah szem szöge:/
Bevallom,hogy nem esett jól amit mondott,de az jobban aggaszt,hogy húgommal és a biztos dühös Niklausal kell vitatkoznom.
*Haza értem reggel nyolcra,ők már ott voltak az asztalnál reggeliztek és Rebekah meginvitált engem is,most vagy soha.*
-Jó reggelt.-köszöntem nekik.
-Komolyan csak ennyi?Elárulnád,hogy hol és kivel töltötted az éjszakát?-faggatot Rebekah.
-Azt én is szeretném tudni,hol a zakód?és bűzlesz az alkoholtól.-mondta lenéző en Niklaus.
-Tuti Lefeküdtél vele!-gyanúsított meg Kol.
-NA EBBŐL ELÉG.-förmedtem rájuk.Nem történt semmi és amúgy is ha történt volna valami ahhoz semmi közötök nem lenne amúgy sem értem,hogy miért gondoljatok ezt.-néztem mind a hármójuk szemébe.
-El-Elijah hol vagy máár lemaradsz egy körről és még nem végeztem veled.
-Sa...sajnálom,de még nem végeztünk és...és most nagyon elfoglalt szóval szóval most le teszem a telefont-szó szerint ez hangzott el Sarah szájából.
-Mondta,hogy találkozik valakivel,de nem gondoltam volna hogy veled.-mondta szarkasztikusan Niklaus.
*Nem bírtam tovább és felálltam*
-Köszönöm ezt a reggelit,de attól tartok,hogy nem vagyok éhes és most mennék is.-majd elmentem.

/Sarah szem szöge:/

Miután felkeltem délután ötkor akkor semmi másra sem tudtam gondolni csak arra,hogy mennyire bunkó voltam.Épp ezért gondoltam,hogy elmegyek Elijahhoz és bocsánatot kérek a tegnapiért....
Amikor oda értem egy kicsit vissza tántorodtam,de erőt vettem magamon és bekopogtam a Mikelson házba.
Rebekah nyitott ajtót.
-Á te vagy az.-nézett rám lenézően.
-Igen...nos ne haragudj a tegnapiért nem igazán voltam magamnál...
-Ahogy Elijah sem...-folytatta Rebekah.
-Apropó Elijah most tudok vele beszélni?-kérdeztem kínos hanggal.
*csak néz*-Hát persze,gyere be mindjárt jövök csak felkeltem addig foglalj helyet,Kol és Klaus nincs itthon.
*nem igazán sajnálom*
Csodás itt ülök Elijah zakójával a kezembe Rebekah meg azt hiheti hogy én és Elijah...meg kell magyaráznom.
-Nézzenek oda ki van itt.-mondta Klaus.
-Nik hagy már őt,nyilván Elijahhoz jött csak tudod Sarah egy valamit nem értek megvolt Klaus aztán Elijah mért én maradtam utoljára?-mondta majd elkezdtek röhögni.
-ugyan már Kol.-szólt rá Klaus szarkasztikusan.
-Melyikük volt a jobb Klaus vagy Elijah.
-Utoljára mondom nem történt semmi.-mondta Elijah.
-Hála az égnek beszélnünk kell,négyszemközt.
Majd a kezével mutatta a szoba irányát égettem egy zsályát majd elkezdtünk beszélni.
-Nézd Elijah sajnálom azt amit tegnap mondtam nem gondoltam komolyan.
-Nem Sarah én sajnálom igazad volt.-mondta a szemembe nézve.
-De akkor sem szabadba ilyet mondanom és tényleg nagyon sajnálom.
-Megbocsátok.-mondta Elijah.
*mosolyogtam*
-Ó igen ez a tiéd.-majd átnyújtottam neki a zakót.
-Tényleg a zakó,köszönöm.
-Ja van még valami miért hiszik azt,hogy le feküdtünk?
[...]
-Jajj,de hülye vagyok.-süllyedtem el a szégyenemben.
*beront Rebekah*
-Na ebből elég ki vele mi folyik itt.-mondta Rebekah
[...]
-Tehát akkor mégsem feküdtetek le ?-kérdezte Kol.
-Nem,és most a témát lezártuk.
-Ajánlom is.-mondta Rebekah.
-És én most mennék is,Ja és Elijah remekül éreztem magam veled.*rákacsintok*majd elindultam haza,mert kaptam egy meghívót egy kiállításra,még hónapokkal ezelőtt ezért elmegyek.