Egy csipetnyi mámor

Művészet

Az érzelmeim fel fokozódtak,de úgy éreztem,hogy ez nem helyes,Elijahval nem tehetem meg,de Klaussal meg igen...
-Klaus!Várj!-Állj!-tolom el magamtól.
-Mi a baj tündérem?-kérdezte mit sem értve.
-Ez nem helyes!Nem tehetem ezt és ez komplikált meg amúgy sem vagyok a menyasszonyod,csak BARÁTOK.-elkeltem ki,hogy világos legyen.
-Nos,akkor jó éjszakát.-mondta mit sem érdekelve az egészet.
-Hé várj!Azért van egy dolog amire kiváncsi lennék.-mondtam neki majd fel mentünk a szobámba és elővettem a vászont meg a festékeket.

-Ezt meg mire véljem?-kérdezte.
-Fess velem!Ez az amit most a legszívesebben szeretnék csinálni.-mondtam,mire bele ment és elkezdtünk együtt festeni.Nagyon jól éreztem magam,és igazán tehetséges,de a tervre is koncentráltam.Hajnali egy óra lehetett,amikor kijöttem a fürdőből.

-Hé,ez gyönyörű!-mentem oda hozzá.
-Örülök,hogy tetszik.-nézett rám majd folytatta a festést.
-Viszont én már nagyon fáradt vagyok,szóval csak nézni foglak.-mondtam egy kedves hanggal és lefeküdtem,majd egy kis idő után elaludtam.Már megint kezdődik ez az egész elölről...azt érzem...

Mikor felkeltem a festmény már kész volt az alsó sarokban a nevünkkel,gyönyörű volt.Klaus már elment,így lementem a konyhába és megláttam az asztalon a múzeumi képet amit Klaus csinált és egy csodaszép gyűrűt egy kártyával;-Úgy járja,hogy a menyasszony gyűrűt is kap.
Mosolyt csalt az arcomra,kivettem a hűtőből egy tasak vért és felmentem a szobámba.

-Megpuhultál.-szólalt meg Mikael.
-Nem tudom miről beszélsz.-vágtam hozzá.
-Azzal a fattyú fiúval készítesz festményt és felengeded ide.
-Na jó,csak hogy tudd emiatt nem változott semmi,és ez része a tervnek.-próbáltam nyugtatni.
-Biztos vagy ebben Sarah?-kérdezte.
-Nyugi nyugi,amúgy is van tehetsége a fiadnak ez csak egy kép semmi más.-majd meglátta rajtam a gyűrűt.
-Gyűrű?Ez most komoly?-kérdezte.
-Jézus Mikael ez csak egy gyűrű!-majd fogtam magam és eltüntettem.-így már sokkal jobb,ez csak amúgy is egy gyűrű ami elég szép darab,és ő amúgy sem volt ott tegnap.

-Saraaaaahh!-kiabált fel Aurora nővérem.
*lemegyek*
-Ugye tudod,hogy szuper hallásom van?-kérdeztem szarkasztikusan.
-Tudom,de múltkor beszéltem Vincentel és igazából amiatt kerestem meg,mert kerestek egy fát amiből majd  töltényt kell készítenünk.-mondta.
-Oké,de minek akarjuk lel lőni őket?-kérdeztem értelmetlenül.
-Há-hát...-próbált valamit kinyögni.
-Ez csak a bosszú vágott közbe Tristan.
-Hát jó,de nekem most dolgom van szóval én mennék is.-léptem le.

Sétálok az utcán mikor meglátom Marcelt és oda sétálok.
-Hé Marcel,mi újság?-kérdeztem tőle.
-Hát az itt lakó vámpírok felvannak háborodva,hogy mèg nincs gyűrűjük és...-majd lenéz a kezemre.
És úgy látom,hogy neked van,azta De Martel ez mikori?-kérdezte.
-Ja,ez csak egy menyasszonyi gyűrű,ezt még akkor kaptam amikor menyasszony voltam.-mondtam kellemetlen hangon.
-Luke?-kérdezte Marcel.
-Ja,nem nem,Nem Luke és igazából sok minden történt meg ilyesmi szóval nehéz lenne elmegy árazni.-estem zavarba.
-Milyen kár pedig pompás gyűrű.-vágott a Szavamba Kol,de az egész Mikelson klán ott volt még Klaus is aki csak perverzen mosolygott.
-Na igen...Marcel ha segítség kell szólj,de én most nem zavarnék.-majd indultam el miközben Marcel utánam szólt.
-Ami azt illeti segíthetnél.-nézett rám