Egy csipetnyi mámor

Teli hold

3 hete vagyok kikapcsolva és Karácsony este amit Trsitannékkal töltök,semmi extra semmi ajándékozás csak kaja pia vér és Mikael.Tristanék még nem tudnak róla,de megbűvöltem Vincentet,hogy menjen oda Klausékhoz és mondja nekik azt,hogy itt van Mikael.Elindítok egy háborút,és a legjobb,hogy ez jó érzéssel tölt el,végülis ami nekem jó azt miért ne érezhetném,alig várom,hogy láthassam a képüket.Épp a családi asztalnál vagyunk amikor Klaus és a többiek betörnek és meglátják Mikaelt.

-Szevasz fiam.-köszönt egy gonosz mosollyal az arcán,ez a jelent mindent megért.Na meg a többiek,szóhoz sem jutottak.
-Sarah!Elmondanád,hogy mit keres itt apánk?-kérdezte Elijah kissé mérgesen.
-Persze,megtisztelő.Amikor Klaus látta Mikaelt igaza volt,tudod amikor megvádoltatok,de nyugi nemcsak azóta van itt,már azóta van itt amióta ide jöttünk,elég jól ki jövünk egymással.

Klaus egy karóval jött,amit neki is akart dobni Mikaelnek,de megállítottam.
-Attól tartok,hogy ezt nem engedhetem,még szükségem van rá,nem baj ha kölcsön veszem?-majd kuncogok.
Kol nekem próbált jönni,de el löktem.
-Kol,lehetett volna több eszed is,es ugyan már srácok!!Karácsony van,előtte együnk.-majd mosolygok egyet gonoszan.
*elmondunk az elejétől mindent,csak egy két dolgot kihagytam az Elijahval való "véletlen" találkozást,a tölgyet,bár arról én sem tudhatok,és magamra vállaltam mindent,már úgyis mind egy.
*Klaus dobbant egyet az asztalra,majd elkezdünk harcolni Tristanra és Aurorára varázslatot bocsátottam ki,ezért nem tudnak meghalni.
Ugyan megölni meg nem tudtam őket,de én álltam nyerésre,mindaddig amíg Klaus mögém nem jött és el nem dobott,de a karkötő leesett rólam,ezért szabad lett Mikael,
Annyira ideges lettem,hogy mindenkinek kitörtem a nyakát,és elindultam reggel hatkor megkeresni Mikaelt.

Két órája keresem,de nem találtam azt a hitvány Mikaelt,de amikor megláttam az egyik utcában Klaussal,elkapott a frász,persze,hogy ő ébred fel elsőnek.Úgy volt,hogy hagyom hadd rendezzék le ők,amikor meghallottam,hogy egy játék van nála ami tölgyfából készült.Halál ide vagy oda,de amikor el akartam menni,a lábam nem engedett ezért oda futottam és kitéptem Mikael szívet,amitől egyből vissza kapcsoltam és elkezdtek akaratlanul folyni a könnyeim,de azon voltam,hogy valahogy kiszedjem belőle azt a játékot,hogy meg ne haljon,de az utcán mégsem tehettem így vámpír sebességgel a másik házamba vittem.

-Ne!Ne!Ne!Ne!Ne!KLAUS MARADJ ÉBREN!-mondtam majd megkerestem a tölgyfát ami elég melyen volt de sikerült kiszednem márcsak várnom kellet míg felkel.

-Szuper!Felkeltél...mondtam iszonyú bűntudattal.
-Megmentettél,pedig hagyhattál volna meghalni,ha már úgyis azt akartad.
-Tu-Tudom,hogy elcsesztem és sajnálom,de már én vagyok,és ezaz én nem akarta,hogy meghallj...-mondtam majd felálltam és indultam el.
-Én most megyek,mert egy csomó mindent helyre kell hoznom...
-Sarah...
-Nem Nik!hidd el sajnálom,de most nem tudnék veled így beszélni és lassan telihold van én meg erre nem készültem fel...
*csak néz,de én elindultam mindent helyre hozni*

-Nicsak ki jött vissza.-mondta Kol harcra készen.
-Kol...sajnálom..-mondtam,de az egész cuccom véres és sírni kezdtem mert ki készültem.
-Mi történt?-jött Elijah.
-Hát...*szipogok*...megöltem Mikaelt,hogy megmentsem Klaust,de mindjárt teli Hold é-é-próbáltam,mondani valamit de Rebekah jött és megölelt,majd jött Kol és Elijah is.
-De...De...ez...Ti fel sem fogtátok,hogy mit mondtam!ÉS AZT SEM HOGY MIT TETTEM,HARAGUDJATOK MEG RÁM ÖLJÉTEK MEG ANNYI MINDENT TETTEM!-kiabáltam velük.
-Sarah,nem bírunk rád haragudni,ki voltál kapcsolva,és az előbb mentetted meg Klaus életet,mi többet ártottunk neked,az évek során mint te nekünk,MI NEM HARAGSZUNK.-mondta Rebekah ami jól esett kaptam egy tiszta ruhát megfürödtem,majd össze pakoltam a láncokat amivel ki fogom költözni magam,ezek után beszéltem Aurorával és Tristannal,velük is kibékültem...
-Veled mehetünk.-mondta Rebekah.
-Nem,ezt nekem kell megoldanom,és Klaus meg nincs itt valószínűleg miattam...szóval most jobb lesz ez majd meg beszélünk..és indultam el.
———————————————————-
-Az erdőbe be érve megtaláltam a helyet és elő is vettem a láncokat,de valaki félbe szakított.
-Azokra nem lesz szükség.-mondta Klaus.
-Te mit keresel itt?El kell menned!-mondtam meglepetten,de jól esett.
-Tudom,hogy sokat ártottam neked,és sajnálom,de most nem foglak itt hagyni ha akarod ha nem,miattam vagy ebben a helyzetben.-mondta teljesen őszintén.
-De akkor is,HA-Ha nem fogtam volna el a karkötőbe Mikaelt akkor most nem lenne ez.-mondtam össze zavarodottan.
-Shh-Shh semmi baj,levette rólam a láncokat majd felnézett az égre,majd újra rám.
-Tudod,örülök hogy aznap megismertelek,és nem álltam ellen neked.-mondtam nevetve,majd fel néztünk az égre.
-Kezdődik.-mondta Klaus,majd meg öleltem.
-Nem kéne elmenned?-mondtam neki szarkasztikusan.
*csak mosolyogva nevet*
-Élvezd minden egyes percét.-nézett rám,majd átváltoztam.
Az átváltozás szörnyen fájt,de hamar megvolt amikor átváltoztam utána remek érzés volt,azt hittem,hogy igazán élek.
————————————————————
Vége