Egy csipetnyi mámor

Már megint ugyan az

2 hét telt el...már eltemettük Lukeot volt időm a gyászra is...hihetetlen még mindig nem tudom felfogni és most nagyobb bennem a harag mint valaha,de mostmár vissza kell térnem a tervre.

-Szia Sharah,minden oké?-kérdezte Marcel.
-Igen,csak hát kaptam egy meghívót a Mikelsonoktól még tegnap és most össze vagyok zavarodva nem tudom,hogy elmenjek e vagy sem.-végre valami igazat is mondtam ebben az egy hétben.
-Hát ha meghívót kapnék én elmennék...
-Két óra múlva lenne...tudod mit?Elmegyek csak ne folyjon vér...
-*bólint*tedd azt.-majd elsuhan.
Elkészültem majd elindultam.
————————————————————
-Sharah!-köszöntött egy öleléssel Rebekah.
-Húgom!Kérlek engedd el szegényt.-szólt közbe Elijah.
-Elijah micsoda meglepetés.-mosolyogtam rá.
-Nem hiszek a szememnek!Tényleg te vagy De Martel?-jött felém Kol.*szuper magyarázhatók meg  mindent*
-Kol!!-szia.-mosolyogtam rá.
Szóval miért hívtatok?-kérdeztem mire megjelenik Klaus és a szemem egyből átváltozik és érzetem,hogy kitépném a szívét mire Elijah közbe szól.
-Sharah.-mondta kellemetlen hangon,mire vissza fogtam magam.
-Nos bármit akartok siessetek erre nincs időm.
-Nem fogom hosszúra Niklaus azt hiszi ,hogy látta apánkat veled.-Elijah.
-Velem?na jó erre nincs időm.-indulnék el de Rebekah megállít.
-Sharah várj meg kell értened hogy van jogunk ezt feltételezni hiszem meg akartad ölni.
-Igen!meg ölni és nem lepacsizni vele!-mondtam kiakadva habár tényleg lepacsiztam vele.
Ja és nem értem hogy milyen jogon kértek számon apropó Klaus-bele néztem a szemébe:
-Miért van az ha megjelentek csak a vér folyik?
-Nem értem miért vagy ennyire kiakadva azért mert még nem öltél?az meg nem az én hibám.-mondta Klaus.
*könnybe lábadt a szemem*
-Emlékszel még a partira amikor megigézted azt a fiút hogy mennyen el?A neve Luke és a barátom,AKI MÁR HALOTT KÉT HETE MIATTAD!-majd megfogtam és bele vágtam a falba a boszorkány erőmmel és kisuhantam.
————————————————————
Persze miért is gondoltam,hogy oda menni jó ötlet inkább bemegyek a bárba és leiszom magam.Ez így is lett.
-Kérem hozzon még egy üveggel a legerősebből.
-Látom nagyon fel vagy háborodva.-jelent meg Klaus.
-Klaus menj el a mai nem volt elég?-kérdeztem.
*meghozták a piát*
-Nézd sajnálom a barátodat.-mondta.
-Ja,én is.-mondtam gúnyosan.
*Erre nem szól semmit csak ki sétál de ekkor közbe szólok*
-Hé...Klaus...ajánlom hogy ne legyél kiváncsi és ne kövesd el ugyan azt a hibát mint Henriknél.-néztem a szemébe és egy gonosz mosolyt mutattam  mire ő kimegy.
Olyan éjfél lehetett amikor úgy döntöttem,hogy haza ballagok.

Mikor kiléptem az ajtón megláttam nem messze Elijaht sétálni így hát oda megyek.

-Elijah!Te itt?-kérdeztem.
-Igen,Niklaus öcsém bedühösödött így hát eljöttem onnan.
-Jól tetted!De min olyan dühös?
-Fogalmam sincs ő már csak ilyen,apropó ne haragudj a délután történtek miatt.-kért bocsánatot.
-Nincs harag Elijah.-majd mosolyogtam.
Elijah haza kísért addig végig beszéltük az utat majd elköszöntünk egymástól és mindenki ment a Saját útjára.
———————————————————
*Mikelsonéknál*
-Sikerült lenyugodni?-kérdezte Elijah.
-Hát te meg hol voltál.-Klaus.
-Ne haragudj,hogy nem volt kedvem végighallgatni ezt az egész folyamatot.-mondta.
-Fiúk mindig csak a vita megy!Ebből elég.-szólalt meg Rebekah.