Egy csipetnyi mámor

IX.

Miután mindenki felöltözött és elkészült indultunk is.Amikor már oda értünk egy csomó ember ott volt.Őr az ajtóban pult ahol fel szolgálnak pincérek akik szintén,szakácsok hangját is hallani.Az őr elvette a meghívónkat és beengedett,ahol Klaus köszöntött minket.
-Stefan,barátom köszönöm,hogy eljöttetek.
-És te Shara elragadó vagy,érezzétek magatokat otthon.-majd egy perverz mosolyt villantott és elment.
Én oda mentem Elijahhoz.Stefan és Damon beszélgettek a többiekkel.
-Mi ütött Klausba?-kérdeztem
-A fivérem már csak ilyen.-mondta.
-Aha látom,ez benne a legijesztőbb.
-Mármint?-kérdezte.
-Hogy kiszámíthatatlan,egyszerűen nem lehet ki ismerni.
*csak mosolyog*
-Ne aggódj a hosszú évek alatt sem tudom mit miért tesz.-mondta nyugtatva.
-Na jó tudod mit,most csak igyunk és élvezzük ezt a partyt.Majd a kezébe nyomtam egy pezsgőt,hogy bele tudjak nézni a fejébe.Ez meg is történt,de nem ezeket az információkat kerestem így hát tovább álltam.A felszolgálóhoz mentem amikor Klaus elkezd prédikálni:

-Figyelem mindenki ,ez a mai nap egy nagy nap mivel újra együtt van a család.
-Köszöntsük újra köreinkben a kis húgunkat Rebekaht és fivérünket Kolt!
Majd Rebekah és Kol sétáltak le a lépcsőn nagy mosollyal míg a többiek tapsoltak,én meg csak nagy mosollyal néztem.
Miután lejöttek Klaus eltűnt de Kol és Rebekah oda jöttek hozzám.

-Úgy hallottuk,hogy neked köszönhetjük a vissza térésünket!-mondta Rebekah.
-Hát én csak alkut ajánlottam neki...
-Ugyan már ne szerénykedj,miattad vagyunk most itt,adósaid vagyunk,majd meg ölel Rebekah és addig bele tudtam nézni az elméjébe.Tőle többet tudtam meg és a legfontosabbat,hogy a fő forrás Klaus.
*Szól a zene*
-Ez a kedvenc számom!-mondja Kol.
-Shara!Megtisztelnél?-kérdezi majd egy szót sem szólva elrángatott.
-Még nem mondtam igent,mondtam mosolyogva mikor már táncoltunk.
-De tudom,hogy arra gondoltál.-mosolygott perverzen.
Az ő elméjébe is bele tudtam nézni,habár nála is csak annyit tudtam meg,hogy Klausnál kell próbálkozom.
-És miféle alkut kötöttél vele?-kérdezte Kol.
-Azt mondtam,hogyha nem ad nektek esélyt nem aktiválom a mágikus karókat.-mondtam a szemébe nézve.
-Csak ennyi? Azt hittem,hogy lefeküdtél vele.-mondta,de én zavarba jöttem ezért próbáltam mentegetőzni.
-Mi?Vele?Nem!
Majd táncoltunk tovább és mikor vége lett a zenének megköszönte és elment én megfogtam egy pezsgőt és ki ültem,vártam arra,hogy a felbérelt boszorkány össze kösse magát Klaussal majd érje el,hogy jöjjön ki és vágja meg magát,hogy oda tudjak menni hozzá.

Ez így is lett,jött ki meglátott és oda jött hozzám,tehát az első lépést elérte.
-Hallom Kol rád vetette magát.Mondta.
-Adtál nekik egy esélyt.-mondtam a szemébe nézve.
-Talán mégsem vagyok akkora szörny aminek hisznek.-mondta szarkasztikusan.
-Eddig sem voltál az.-mondtam határozottan.
-Hmm úgy gondolod?-kérdezi de mire megszólalhattam volna a szájából ömleni kezdett a vér és ekkor megfogtam ,megtudtam mindent amit kellet majd segítettem neki,de csak magamhoz kötöttem,mert ez volt a leggyorsabb.
-Miért voltál össze kötve valakivel?-kérdeztem érdeklődve.
-Biztosíthatlak tündérem,hogy én nem kötöttem magam össze senkivel.
-Most mi vagyunk össze kötve,holnapra kerítek valakit aki szétválaszt minket.
-Miért vagyunk össze kötve?-kérdezte.
-Ez volt a leggyorsabb amit tehettem,hogy ne fuldokolj a vérben,szóval csak köszönd meg.-mondtam durcisan.
*csak röhög*
-Mi az?-kérdeztem.
-Ugye tudod,hogy nem haltam volna meg?
-Tudom,de az nem azt jelenti,hogy hogy akkor hagyjalak szenvedni.-majd rámosolygok és elköszönök.
-Nos Köszönöm a meghívást Mrs.Mikelson szép estét.
Majd haza megyek pakolni és mert New Orleansban van a Penge ezért oda megyek,egy levelet hagytam az ágyamon Stefannak es Damonnek majd elindulok.

———————————————————