Ajánlom is!!!
Majd be fekszem mellé és rá hajtom a fejem.
-Na látod,mondtam hogy nem lesz semmi.
-Milyen volt?-kérdeztem
-Mi?
-Ott feküdni tőrrel a szívedben,végülis 12 év az hosszú idő...
-Nekem nem...elaludtam majd felkeltem a 12 év alig egy perc volt,de hála neked újra itt vagyunk.-majd átölel.
-Auu!-kiáltottam fel.
-Ne-Neharagudj mondta.
-Semmi baj,jól vagyok-majd vissza ölelem.
-Azt a Klaust meg majd helyre billenti Elijah.
Majd csend követte a perceket míg el nem aludtam,reggel Kol már nem volt sehol.
*megcsörren a telefonom*
-Háló?-kérdeztem.
-Shara!Hogy képzeled ezt?Klaus bántott és nem szólsz?
-Mi ezt meg honnan tudod?
-Szóval igaz?Pakolj össze érted megyünk,csak előtte kitépem Klaus szívet!-mondta idegesen majd lerakta.Lesokkolódtam hirtelen nem tudtam mit tenni és vámpír sebességgel elkezdtem össze pakolni a holmim, amit ide hoztak és egy varázslatot hajtottam végre.Amibe azt hittem,hogy bele halok de nem törődtem vele és végül sikerült megtörnöm a varázslatot majd ott sem voltam.
*otthon*
-DAMONNN MEGÖLLEK!!!!-mondtam kiabálva.
-Hé Hé Hé mégis mit csináltam?-kérdezi semmit sem tudva.
-Elárultál Tristánnak!!!!!
-Mi dehogy,nem tennék ilyet!-jelentette ki.
-Én voltam!-mondta Stefan.
-DE MÉGIS MIÉRT?-értetlenkedtem.
-SHARA NÉZZ MAGADRA KLAUSSAL VOLTÁL,RÁADÁSUL BÁNTOTT IS.JOGA VAN TUDNI!!-mondta teljesen jogosan.
-DE MOST ELAKAR VINNI RÁADÁSUL KI AKRJA TÉPNI KLAUS SZÍVÉT ÚGY HOGY AKKOR MEGFOG HALNI TRISTAN!!!!!-mondtam kiabálva.TUDOD STEFAN ÉN MÉG NEM ÖLTEM DE LEHET HOGY TE LESZEL AZ ELSŐ!-majd Stefan vámpír sebességgel közelít és verbénát nyom belém amitől a kezem miatt elájulok.Felébredtem,és le voltam láncolva.Stefan állt előttem:
-Ha meg akarsz ölni csak neked lesz rosszabb.-mondta.
-Miért?
-Hát két opció van:
1.megölsz és kikapcsolsz valamint át is változol.
2 vagy megölsz nem kapcsolsz ki ami egyenlő a bűn tudattal ami mindenféleképpen lesz,plusz még át is változol.
-te voltál már kikapcsolva?-kérdeztem.
-Igen és ezt senkinek sem kívánom.
-Miért?-kérdeztem.
-Olyanokkal jár amit alapból nem tennél meg de mivel már nem érdekel megteszed valamint nem érzel semmit és nem érdekel semmi.Tudod hogy én hány ártatlan öltem meg így?És hidd el nekem,nem akarsz kikapcsolva lenni.
-Oké elengedhetsz le nyugodtam ...Klauséknál:
-Elment?-kérdezte Rebekah.
-Nagyon erős a csaj!-mondta Kol.
-Ez így van,de meg kell keresni hogy le rendezzük a dolgokat.-mondta Elijah.
-Majd Kol báttyánk megkeresi végülis már egy ágyban vannak.-mondta Klaus gúnyosan.
-Fiúk!így tönkre fogjátok tenni. Valamint Klaus bocsánatot kell ,hogy kérj tőle!-mondta Rebekah.*3 nap múlva*
*otthon*
Kopogtatnak így hát kinyitom.
-Ó Elijah és Rebekah na meg Kol!micsoda meglepetés.
-Az ám,örülnék ha megtudnánk beszélni a dolgokat,felteszem már itthon vannak.-mondta Elijah.
Próbálták megbeszélni a dolgokat de nem sikerült Tristan nem tágított majd hosszas beszéd után sikerült megbeszélnünk, hogy ez Klaus-Tristan-Aurora-És az én ügyem így a többiek nem szólhatnak bele.Ezt sikerült mindenkinek elfogadni és távozni.
Későre járt ezért felmentem a szobámban ahol nyitva volt az ablak és Klaus ott ült a székemben.-Te mégis mit keresel itt?????-kérdeztem.
-Bocsánatot szeretnék kérni.-mondta.
-Oké bocsánat elfogadva de most menj el.-mondtam kitessékelve.
-És Shara tudnod kell ha Tristan meg akar ölni és arra kerül a sor nem hagyom életben.-mondta majd elmegy.Egy szót sem
Tudtam szólni csak könnybe lábadt a szemem és elkezdtem sírni...
YOU ARE READING
Egy csipetnyi mámor
FantasySziasztok,Sahra De Martel vagyok és ez itt az én történetem