-Luke elég későre jár,hova viszel?-kérdeztem tőle.
-Hát emlékszel,hogy mondtad mennyire szereted a művészetet?
-persze!
-Nos egy kiállításra hoztalak.
A kiállítás gyönyörű volt főleg úgy hogy meg bolt világítva.
-LUKE!hiszen ez csodálatos!!
-Reméltem,hogy teszik.-mondta elégedett arccal.
Luke körbe vezetett mint egy házi gazda végig csodáljuk az összes képet,nagyon szépek voltak.
Már későre járt ezért haza mentünk Luke néha napján velem alszik,ilyenkor ki kapcsolunk egy időre és nagy segítségemre volt amikor nem bírtam kontrollálni a vámpír énem.Való igaz,hogy nem öltem meg senkit de ez is majdnem megtörtént.
Amikor haza értünk egyből a fürdőt vettem célba hogy lefürödjek.
-Hé engem ugye nem akarsz egyedül itt hagyni?-kérdezte Perverzen Luke.
-Luke,nagyon fáradt vagyok és tudod hogyha be jössz akkor ma sem alszunk.-mondtam szarkasztikusan.
-Ugyan már mi dolgod van holnap?-kérdezte egy kis mosollyal az arcán.
-Hát igazá-*majd megszakít*
-Ráér bármi is legyen és majd úgyis segítek ott várlak.-majd vámpír sebességgel befut a fürdőbe.
Szeretem amikor ilyen mert ilyenkor minden problémám elszáll.Zsályát gyújtok majd bezárom az ajtókat levetkőzök és bemegyek hozzá.
-Gyönyörű vagy!-nézett rám miközben tusolt.Persze én erre nem mondtam semmit csak elkezdtem tusolni,és hátat fordítottam neki.
-Ezzel nem úszhatsz meg semmit.-majd vissza fordít és elkezd csókolni,persze én vissza csókolok.Majd megkezdtük a szokásosat:
Ahogy a testünk eggyé olvadt a gyönyörben, úgy éreztem, elvesztem.
Az ujjai követelőzőn túrtak a hajába, és húzták még közelebb. Gyorsított a tempón, mindig újabb, erősebb lökéssel jutalmazva az alatta vonagló szerelme torkából feltörő édes nyögéseket.
———————————————————
-Jó reggelt,jól aludtál?-kérdezte Luke szorosan hozzám bújva.
-Soha jobban.-mondtam kómásan.
*kopognak mire én és Luke vámpír sebességgel elkezdünk felöltözni majd elköszönök és elmegy.
-Tristan,miben segíthetek?-kérdeztem.
-Nos van egy rossz hírem a Mikelsonok vissza tértek.
*JAJJ NE TÉNYLEG A SZEX HELYETT EZZEL KELLET VOLNA FOGLALKOZNOM ÉN HÜLYE*
-Ő igen??-kérdeztem mit sem tudva.
-Remélem tudod,hogy mit csinálsz Sharah.
-Persze,hogy tudom.-mondtam határozottan.
Majd le mentünk elfogyasztottam a reggeli adagom és vissza mentem a szobámba Mikaelhez.
-Szóval kitaláltad,hogy mivel állsz bosszút?-kérdezte Mikael.
-Igen,vagyis még nem teljesen...
-Jó és akkor végre elengedhetsz.-mondta.
-Lassan a testtel őt nagyon nehéz tőrbe csalni miután sikerül a tervem azután szabad vagy.-mondtam határozottan.
*megcsörren a telefonom*
-Nem veszed fel?-kérdezte.
-Ez csak Marcell majd később vissza hívom.
-Jól van és van amiről tudnom kell?-kérdezte Mikael.
*megint hív*
-Hát a Mikelsonok vissza jöttek szóval könnyebb lesz ez a dolog.-majd felveszem a telefont.
-Szia Marcell,miben segíthetek?
-Sharah gyere azonnal a bárba szörnyű dolog történt.
-Várj,állj,Marcell ezt nem értem!-mondtam össze zavarodottan.
-Thierry Vanchure
Diego
Joe Dalton és Luke.-mikor kimondta Luke nevét a szívem dobbant egyet és már nem tudtam mire gondolni.
-Luke??-Mégis mi van vele????
-Klaus...MEGÖLTE ŐKET,LUKE MEGHALT...-mondta és a hangja össze csuklott.
Majd letettem a telefont és elindultam,Mikael is jött mert nem zártam vissza a karperecbe de ez nem is érdekelt.
————————————————————
Amikor oda értem halott vámpírok voltak a földön és közte Luke is...
Amikor megláttam össze rogyott a lábam és könnybe lábadt a szemem szinte már sírtam....
Marcel oda jött és átölelt,de csak egy rövid időre mert takarítani kellett a helyet...még Mikael is sajnált ő jóba volt Lukekal,ő mindent tudott a tervtől kezdve szinte mindenről,de mostmár nincs...nehéz ezt elhinni...Amikor oda gyűltek már többen Mikaelt vissza küldtem és segítettem Marcelnek takarítani.
———————————————————-
Eközben a Mikelson család:
-Niklaus elmondanád,hogy mit csináltál?Csak hemzsegnek a bárban felteszem van némi közöd ehhez.- Elijah.
-Mióta laknak itt a De Martelek?- Klaus
-Egy éve.-Kol.
-Azt hiszem láttam apánkat Sharah mellet.-Klaus
-Ugyan ne hülyéskedj az lehetetlen.-mondta Rebekah.
-Nagyon remélem,hogy igazad van húgom.-Klaus.
-Sharahval mindenesetre beszélnünk kell majd,de mostmár áruld el mit csináltál?-Elijah.
-Csak a szokásosat megöltem pár vámpírt,de ne aggódj majd letárgyalom Marcellel.
