Egy csipetnyi mámor

VI

-Tudjátok mit?Felkell,hogy pörgessük ezt a bulit,játszunk valamit!-mondtam
-Legyen én még sosem!-Aki már csinálta iszik.-mondta Caroline.
*bele egyeztünk*
-Én még sosem öltem embert.-kezdtem
*Mindenki iszik kivéve én*
-Ezt ne mond de Martel!Nem hiszem egyet sem?-kérdezte Damon.
-Egyet sem!-mondtam büszkén.
-Na jó én jövök.-mondta Stefan.
-Én meg sosem feküdtem le itt ülővel.
*Stefan,Caroline,Damon iszik*
-Ez most komoly?-kérdeztem röhögve.
Még folytattuk tovább a játékot mire mind az öten becsiccsentettünk,majd abba hagytuk a játékot és külön váltunk.Én oda ültem a pulthoz és oda jött hozzám egy férfi így hát beszélgetésbe kezdtünk:

-Mit keres egy ilyen gyönyörű fiatal lány egyedül.
-Fiatal?-ne viccelj.
-Ugyan már mennyi vagy?
-200!-jelentettem ki köt sem sejtve.
*röhög*
-Nem csak szép hanem humoros is,hadd hívjalak meg egy italra!
-Hát egyvalamit megtanultam egy ilyet nem szabad vissza utasítani.
Majd egyszer csak azt vettem észre,hogy már vagy 10X meghívott és hogy,hogy szalad az idő.
-Még egyet asszonyom!-mondta a pasi.
Meghozzák és en leöntöttem magam mire hangos röhögésbe kezdtem így a teremben levő összes ember rám vetette a tekintetét.
-Shhhh,Shhhh halkabban halkabban.-majd el röhögni magát.
*Elhallgatok majd a szemem egy pillanatra Klaust vette figyelembe így meg is szólaltam*
-Nem megyünk inkább ki?-kérdeztem igent várva,habár amikor vártam a válaszát csak a dobogó szívet hallottam.
-Persze,majd megfogta a kezem és ki vitt ami segítette vissza nyerni a koncentrációm.

Leültünk egy Padra és beszélgetésbe eredetünk újra.
-Szóval mi járatban is,új vagy nem?-kérdezte.
-Igen,mondjuk úgy-majd elkezdek mosolyogni.
-Nagyon szép a mosolyod.-mondta.
-Ez aztán igen tudod,hogy kell bókolni.-majd már nem mosolyogtam tovább hanem néztük egymást
-És a szemed is.-mondta.
-Elég legyen,majd neki esek és megcsókolom.
Majd véletlen megharapom a száját:
-Au!
-Jajj bocsi-mondtam kellemetlen hangon.
-Hé nem azt mondtam,hogy hagyjuk abba majd újra neki esnének egymásnak,de valaki közbe szakít minket.
-Hé!Ezt most mié...
-Most azonnal haza mész és elfelejted az itt történteket az alkohol miatt.-igézte meg Klaus.

-Hé!Ezt most miért kellet?-kérdeztem értetlenül duzzogva.
-Tudjuk hogy csak azért kellet hogy egyél belőle észrevétlenül,figyeltem.
-Ez nem igaz!
Nézett rám ezzel a "tudjuk,hogy nem igaza arcával".
-Előtte meg le feküdtem volna vele!-mondtam hisztisen.
-Ó sajnálom most találnod kell magadnak egy újabb Sex partnert,habár ha be mennél biztosra venném,hogy simán találnál valakit.
-Jaj köszi  a tippet.-mondtam szarkasztikusan.De ne is törődj velem már itt sem vagyok.Így hát fogtam magam és elmentem,de megbotlottam a magas sarkúm sarkában,de Klaus jött és elkapott.

A karjába esve nem bírtam magammal elkapott a hév és vámpír sebességet használva neki löktem a falnak és elkezdtünk csókolózni.Nem tagadom jól csókol és én folytattam volna,de ő megállított:
-Hé Tündérem,igazán folytatnám,de nem hiányzik holnapra egy dráma.
-Csakhogy most bele is megyek-kacsintottam.
-Ezt most mégis hanyagolnám.-mondta.
-Nincsak nincsak,a nagy Klaus Mikelson törődik másokkal,megpuhultál Nick.-mondtam mire ő egy perverz mosolyt mutatott válaszul majd ezt mondta:
-De azt ne feledd,hogy bármikor pokollá tehetem az életed,vagy akár ki is téphetem a szíved!
-De nem fogod!
*közelebb hajolt*
-Nem?-kérdezte perverzül.
-Nem!-jelentettem ki,mire hosszasan egymás szemébe nézve,majd elragad és meg csókol.
Az utunk az erdőbe vitt be,csak ráncigáltuk le egymásról a ruhát az övé még el is szakad.Mivel ágy nem volt a földön folytattuk tovább és egy hosszas éjszakát hagytunk magunk után.Nem tagadom elég jó abban amit csinál,de főként az alkohol szólt belőlem.