-Szuper,miben?-kérdeztem muszályból.
-Elkészíteni a karókat és beszélni a többiekkel.-válaszolta Marcel.
-Jó,de rám nem fognak hallgatni,nem számít,hogy mi vagyok.-mondtam lekezelően.
-Tudom,épp ezért fog veled menni Klaus.
*A többiek csak néznek Klaus meg mosolyog*
-Nem lehetne inkább Rebekah?-kérdeztem reménykedve.
-Nem,neki és a többieknek másban kell segítenie,tiétek a könnyebb része.-mondta mintha hálásnak kéne lennem.
-Akkor essünk túl rajta.-mondtam majd elindultam a vámpírok helyére,majd Klaus követett.
-Szóval tetszik a gyűrű.-mondta elégedetten Klaus.
-Persze,hogy tetszik,hiszen tegnap még a menyasszonya voltam valakinek.
-De inkább lettél volna a húgommal mint velem.-monda és láttam rajta,hogy egy kicsit rosszul esett neki.
-Nézd...,maradjunk annyiban,hogy már kibékültünk,de az nem azt jelenti,hogy inkább lennék veled mint egy lánnyal aki Rebekah.-mosolyodtam el.
*Közben oda is értünk*
Klaus helyre hozta őket és én megcsináltam a gyűrűket,minden simán ment,kivéve egy vámpírt:
-NA NE MÁR,KOMOLYAN EGY NAPFÉNYGYŰRŰ MIATT KÉNE MARCELNEK ÉS NEKTEK BEHÓDOLNUNK?-kérdezte az egyik vámpír.
-Nagyjából igen.-mondta teljesen komolyan Klaus.
-Na azt már nem.SRÁCOK,KERESÜNK MAJD VALAKI MÁST,AKI...-majd Klaus félbe szakítja.
-KI?AKI NEM SZAB MAJD FELTÉTELEKET,NE FELEDJÉTEK MARCEL MIATT KAPTATOK EGY MÁSODIK ESÉLYT.-mondta már egyre dühösebben.
-Szarok én rád és Marcelre meg a hülye szabályokra.-mondta mi közbe indult Klaus felé.
-NA EBBŐL ELÉG.-kezdett elegem lenni majd csak simán varázslattal kitöröm a nyakát.
*a többiek csak néznek*
-Figyeljetek ide Marcel adott nektek egy második esélyt és ne feledjétek,hogy már csak a létezésetek miatt jöttök neki eggyel.A gyűrű meg egy új élet ami a napfényben szolgál,ha nem akarjátok úgy végezni mint ez mellesleg még ő sem hallott pedig megérdemelné.Ezt vessétek az agyatokba és ne legyen több ilyen.-majd elkezdtem össze pakolni a cuccokat és elmentem.
-Így most mi lesz vele?-kérdezte Klaus.
-A büntetése,hogy még marad egy kicsit a sötétben.Egyébként is azért jöttél,hogy megértesd velük.
-Épp azon voltam,tündérem.
-Nem úgy látszott szóval muszály volt cselekednem,te is megtehetted volna hamarabb.-utaltam rá.
-Nem.Én a színeknek vagyok a híve.-mondta teljesen komolyan.
-Vettem észre.-mondtam halkan.
Figyelj én most megyek,nem érek rá.-majd vettem az irányt haza,hogy átvegyek egy tiszta ruhát és megigyak egy kis vért.
Miután letusoltam és lementem a konyhába Tristan és Aurora rögtön meg is jelentek.
-Sarah!Beszélnünk kell.-mondta Tristan a komoly arcával.
-Ó jaj,ki vele mit tettem.-mondtam elnevetve.
-Ez most komoly Sarah!Kérlek hívd ide Mikaelt.
*fura minek ide Mikael*
Majd ide hívtam és leültünk az asztalhoz.
-Szóval,mit akartok?-kérdeztem már komolyabban.
-Tudod Sarah amikor ide jöttünk akkor ígérték valamit és...-félbe Szakítja Aurora.
-Szerintünk meggyengültél,és már nem akarod a tervet tovább csinálni.-mondta teljesen őszintén.
-MII?NEM!Dehogyis nem akarom épp azon vagyok!-mondtam.
-Igen?Mikor beszélgettél utoljára Mikaellel vagy mikor haladtál a tervvel?-kérdezte Tristan.
-Mi köze van ehhez,hogy Mikor beszéltem Mikaellel?-kérdeztem már egyre mérgesebben.
-Mikael szerint meggyengültél.-mondta Aurora.
-Akkor Mikael tévedett!-jelentettem ki.
-Biztos?-kérdezte Mikael.
-Igen,Biztos!!
*néma csönd*
-Akkor bizonyítsd!-mondta Tristan.
-Mi?-kérdeztem tőle.
-Jól hallottad,bizonyítsd be.-mondta teljesen komolyan.
-Neke-Neked elment az eszed!!...Jó MÉGIS HOGYAN?-kérdeztem már kiabálva.
-Kapcsold ki.-Javasolta Mikael.
-Hogy tessék?-förmedtem rá.
-Jól hallottad Kapcsold ki.-ismételte meg magát Mikael.
-Ugye ezt ti nem akarjátok?-kérdeztem őket.
-Nem,Mikaelnek igaza van,ha azt akarod,hogy bízzunk benned,kapcsold ki.-mondta Tristan.
