Egy csipetnyi mámor

XIV

Másnap reggel mindezt tudva próbáltam lebeszélni Tristant és Aurorat.
-Tristan ugyan már,ő nap mint nap ezt csinálja ne fújjuk fel ennyire.-mondtam.
-Igen,csakhogy ezt veled csinálta!-mondta Aurora.
-Akkor inkább költözzünk el!-mondtam.
-Igen,ez így is lesz de csak azután,hogy kitépem a szívét.-mondta Tristan.
-DE Ő EBBE NEM HAL BELE!-emeltem fel a hangom.
-Húha minden rendben Sharah?-kérdezte Aurora.
-NEM! INKÁBB MEGAKARTOK ÖLNI EGY ŐSIT MINTHOGY INKÁBB ELMENNÉNK INNNEN JA ÉS KARÓTOK SINCS!EZ HÜLYESÉG INKÁBB CSINÁLJUK MÁSHOGY!-kiabáltam.
-Mit javasolsz?-kérdezte higgadtan Tristan.
-Hát őm...egy karköltővel eltudjuk fogni Mikaelt ő meg segít nekünk mert hát muszály lesz,de ehhez el kell költöznünk mert mégsem csinálhatjuk ezt itt.
-Jolvan,költözünk New Orleansba.-mondta Tristan.
-Szuper akkor csomagoljunk.-mondta izgatottan Aurora.
Persze mindig az ellenkezője sül ki abból amit akarok és pont New Orleans....

*2nap múlva*
A lányoktól már el köszöntem hát fájdalmas volt mert nagyon szerettem őket ők voltak a legjobb barátnőim...
Stefan és Damon sem örültek ennek hiszen azért mégis egy csomó élményben volt részünk.
Márcsak a Mikelsonok maradtak...

Úgy döntöttem,hogy csak egy levelet hagyok nekik;

Tristan Aurora és én úgy döntöttünk,hogy elmegyünk és nem maradunk itt...Szívesen el köszöntem volna személyesen de attól tartok,hogy annyi dolgom van,hogy ez nem menne...Rebekah és Kol becsüljétek meg azt az egy esélyt mert nem leszek itt,hogy be aktiváljam a karókat...
Fontos tudni,hogy nem azért megyünk el mert megfutamodtunk hanem azért mert nem akarom,hogy Tristan és Aurora meghaljon Klaus áltál...
Élvezzétek az életet és használjátok ki amíg csak lehet,Ja és Elijahnak üzenem,hogy tartsa össze a csapatot.

Szeretettel Sharah.

———————————————————
Így tehát bedobtam a levelet és elsuhantam.Már úton is voltunk,a negyedben fogunk élni habár nem tudom,hogy mi lesz...
Amikor oda értünk le cuccoltunk a hely gyönyörű volt így el is foglaltam a legnagyobb szobát.

-Lemegyek egy kicsit körbe nézni.-mondtam.
-Oké!-kiabált a lakás másik végéből Aurora.
Amikor leértem nem akartam a szememnek hinni megláttam azt a srácot aki ott volt a Partyn és Klaus elzavarta....Marcellel volt így hát oda mentem.

-Marcell Gerard a megmentőm micsoda meglepetés!
-Sharah!minek köszönhetem a jelenléted?
-Nos most a negyedben lakunk Tristannal meg Aurorával és eljöttem körbe nézni.
-Hátakkor köszöntelek "itthon" apropó ő itt Luke pár napja változott át.
-Úgy hiszem hogy ez nem az első találkozásunk a mosolyod még mindig elragadó.-mondta mire én csak zavarba jöttem.
-Nos magatokra hagylak örültem Sharah!-majd elsuhant.

-Mennyire emlékszel?-kérdeztem.
-Azután,hogy Klaus hazaküldött vagy az előtt?MINDENRE!-mondta humorosan.
-Áh szuper,figyelj én sajnálom nem gondoltam volna,hogy közbe avatkozik.
-Semmi baj,de ha jól tudom most nem tud közbe avatkozni*majd megcsókol*
___________________________