Egy csipetnyi mámor

IV

Reggelre sikerült valamennyit aludnom,de arra kelek fel,hogy csengetnek és senki sem akarja kinyitni az ajtót.
-HAHÓ!valaki kinyitná végre?Damon!!STEFAN!!
Mintha megsem halották volna,így kimentem én és ajtót nyitottam.
Az ajtóban épp az egyéjszakás kalandom ált,így tehát gyorsan rácsuktam az ajtót és megfordultam mire Stefan leért.
-Ki az?-kérdezte kíváncsian.
-Senki!-Vagyis hát nem tudom.-megingott a hangom,majd ő kinyitott újra az ajtót úgy tűnt,hogy ismerik egymást.
-Klaus!!-micsoda meglepetés.
-Én is örvendek!Esetleg bemehetnék?
-Hát persze gyere csak be!
Majd Stefan előre megy és csak nézek értetlen fejjel Klausra.Klaus mint Mikelson akinek az apját készülünk megölni és akivel le feküdtem szuper.
Én gyorsan elmegyek felöltözök és lemegyek a konyhába vérért és megpróbálom kikerülni őket ami Stefannak hála nem sikerült.
-Sarah!-gyere ide.
*oda megyek és leülök,mire Klaus megmutatkozik szándékosan*
-Klaus vagyok,Klaus Mikelson,és te ki vagy?-majd egy kis mosoly megjelenik az arcán.
-Sarah,Sarah de Martel.-mondtam kellemetlen hangon.
-A de Martelek testvére vagy?-kérdezte meglepődve.
-De csak fél.-mondtam.
-Szóval Klaus mi járatban?-kérdezte Stefan.
-A Karókért jöttem.-mondta.
-Áh igen,az a helyzet,hogy még nem igazán foglalkoztam vele....
-Egy karóval nem is lehet nagyon foglalkozni,van vagy 20 db az emeleten.-mondtam.
-Igen,csakhogy Klausnak nem egyszerű karók kellenek hanem mágikus karók.
-Mágikus karó?Ez most komoly?Mégis minek?-kérdezem értetlenül.
-Hogy a fivéreim és a húgom mély álomban legyenek mármint szép álomban és ne csak aludjanak.
-Ugye ezt most nem mondod komolyan?-kérdeztem.
-Nos Stefan,akkor nincs más megoldás muszály lesz tovább írtanom.-majd feláll és elindul.
-HÉ VÁRJ!-Hogy kell mágikus karót csinálni?-kérdeztem
-Nos ezt csak boszorkány tudja,tündérem.
-Ülj vissza.-mondtam majd vissza ült és előhoztam a karókat pár gyertyát a könyvet és elkezdtem a varázslatot,de Stefan es Damonnek el kellet mennie  Shielahoz,hogy hozzanak egy szert amiben át  itatom a karókat.

-Szóval mi is vagy te tündérem,vagy mostmár hívjalak Sarahnak?
-Elment az eszed?-Ha lebuktunk volna Tristan addig üldözött volna téged!
*csak röhög*
-Tündérem engem nem lehet megölni,és én nem szólok semmit ha úgy kívánod.
-Ajánlom is!
-De akkor mi is vagy boszorkány?
-És vámpír.Na meg vérfarkas.
-Az lehetetlen!
-Nos látod,hogy nem az,de ha te vámpír vagy ès én nem emlékszem abból az éjszakából szinte semmire akkor...
-Ne aggódj Sahra,nem igéztelek meg ha erre gondolsz saját akaratodból feküdtél le velem!-majd kacsintott.
-Szuper mondhatom.
*írnak neki*
-Sajnos muszály lesz mennem,de itt a címem még mára legyen meg olyan este nyolc körül elérhető vagyok.
Ez igen el is ment,szép mondhatom.
Stefan es Damon vissza is jöttek és én be is fejeztem a varázslatot.