𝕥𝕖𝕧𝕒𝕘𝕪𝕒𝕫𝕒𝕝𝕒𝕟𝕪 | 𝔸𝕫𝕒𝕙𝕣𝕚𝕒𝕙 |

♡ happy birthday ♡

2022. 06. 03., péntek

Székesfehérvár utcáin sétáltam hazafele a Gold Skin szoláriumból, ahol dolgozom még jelenleg is. Nem volt energiám semmihez azon a napon, mégis csak gondolkodtam és gondolkodtam a séta közben. Aznap volt a születésnapom, mégis csak számomra jelentéktelen emberektől kaptam a köszöntéseket. Sem a legjobb barátnőm, sem a szüleim, sem a nővérem nem írtak még csak egy üzenetet sem. Azon gondolkodtam, hogy vajon csak elfelejtették-e a sok teendő közepén, vagy valami más áll a háttérben? 
A gondolataim közepette egy zene ment a fejemen folyamatosan. 

"'22 sem tisztább, mint bármely másik évem
   és lehet kicsit részeges, lehet kicsit leszedált
   de legalább egésznek érezheti magát"

A szoláriumban szinte egész nap Azahriah és Desh új albumát raktam be lejátszásra. Akik rendszeres látogatóim a munkahelyemen, ők sem kifogásolták a zenét. Legtöbben 15-25 éves korosztályú nők járnak be.
Ezek a sorok pontosan takarták az évem addigi részét. Hétköznaponként csak a munkahelyen ültem vagy dolgoztam valamin, és hiába szerettem (és természetesen szeretem a mapi napig), belefáradtam az unalmas hétköznapjaimba. Sok lánnyal összebarátkoztam már, szinte mindenki életéről tudtam 5-6 dolgot minimum. Hétvégenként buliztunk Bertával, de ez sajnos egyre ritkább lett, és más haverokkal jártam össze. Ez persze nem gátolt abban, hogy minden hétvégén részegre igyuk magunkat és valami baromságot csináljunk. Mégis éreztem, hogy valami hiányzik és nem is biztos, hogy azt a munkahelyemen vagy a baráti körömben kellett keresnem. 
A lépcsőházba beérve kutattam a táskámból a kulcsom, mire felnézve észrevettem, hogy résnyire nyitva állt az ajtóm. Beléptem és a nővérem, Boni fogadott az előszobában. Megölelt és boldog születésnapot kívánt. A kezemet fogva húzott be a konyhába, ahol éppen sütött valamit. 2 évvel idősebb csak nálam, de mióta megszülettem olyan, mintha a második anyám is lenne egyben a nővér szerepe mellett. Egy ajándéktáska állt az asztalon, de azt mondta a kibontással még várnom kell. Én türelmesen így tettem, és gondoltam leülök, érdeklődni szerettem volna a napja felől. A kezemnél fogva rántott fel ismét.
- Erről leszokhatnál! - nevettem. 
- Nem engedhetem meg, hogy leülj! Pogácsákat sütök, arra kellett ránéznem, de itt még nincs vége a napodnak! - visított, majdhogynem ugrálva.
A nappali felé vettük az utat, ahol a legjobb barátnőm, Berta feküdt a kanapén és nézett valamit a tévében. Utána figyeltem meg, hogy Azahriah és Desh koncertfelvételt nézett a Youtubeon. Csendesen énekelgetett és mikor beértem, felém fordulva felugrott és ordítani kezdett, hogy boldog születésnapot. A nővéremmel együtt elénekelték nekem a szokásos születésnapi dalt és Boni kifutott a tortámért és egy üveg pezsgőért, ami a hűtőben pihent addig. Megöleltem őket, és megköszöntem nekik a kedves gesztust. Stílusomhoz híven a gyertyákhoz odahajolva meggyújtottam a cigim, aztán fújtam csak el őket. Miközben kinyitottam az ablakot, elmeséltem, hogy azt hittem, már teljesen elfelejtett mindenki és jót nevettünk ezen. Boni megcsörgette a szüleink, miközben próbáltam vágni három szelet tortát. 
- Szia Kicsim! Boldog születésnapot! - integetett anyu.
- Én már reggel 5-kor hívni akartalak! - szabadkozott apu, amin jót nevettem. - A nővéred tiltotta meg! Azt mondta meg kell várjuk, amíg odaad valamilyen hiper-szuper ajándékot neked. - nevetett. - Boldog születésnapot babám! - mosolygott utána.
- Még nem adtam oda, szóval ne szóljátok el magatok! - nyomta a kezembe a konyhában már látott ajándéktáskát a testvérem. 
Elnyomtam a cigim, és belekukkantottam a táskába. Egy borítékot láttam benne pár darab apróság mellett. Úgy döntöttem, a borítékot félreteszem, és a végére hagyom. Közben Berta is letett elém egy ajándékdobozt, ami tele volt mindenféle kozmetikai, szépségápolási és egyéb dolgokkal, amikért rajongom. 
Hasonló dolgokat vásároltak nekem, volt ott szempillagöndörítőtől kezdve arcmaszkokon át, rúzsokig minden. A végén azt mondták a boríték közös ajándék és kettőjüktől kapom. 
Izgatottan bontottam fel. Két koncertjegyet láttam meg benne, ami a Budapest Parkba szólt Azahriah és Desh koncertjére. Nagyon megörültem nekik, hiszen ők a kedvenc magyar előadóim és még nem sikerült őket látnom élőben sosem. Minden nap ronggyá hallgattam (és hallgatom a mai napig) a zenéiket, főleg mióta kijött 'A ló túloldalán' című közös albumjuk. Annak a bemutató koncertjére szóltak a jegyeink. De kivel?
- Csak kettő jegy van... - néztem rájuk. - Melyikőtök nem jön?
- Én. - mondta Boni. 
A szüleim még mindig a kamerák mögül mosolyogtak, de ők is meglepődtek ezen. 
- Te hogy-hogy nem mész? - kérdezte tőle anya. - Te is szereted őket, nem?
- De, de szerintem Lea és Berta jobban. Ők megérdemlik már, hogy kikapcsolódjanak kettesben végre, mint legjobb barátnők. - mosolygott. - De van valami, amibe Bertát sem avattam bele. 
A barátnőm figyelmesen várta, hogy elmondja mi az. 
- A VIP-be is bemehettek a koncert után, ami magába foglalja a korlátlan italfogyasztást bent és találkozhattok a srácokkal. - vigyorgott Boni.