A Nemleges Válasz | ✓

Első

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Fogalmam sem volt mennyit ütött az óra, amikor éppen hátat fordítottam a táncoló tömegnek és a diákház zsúfolt konyhája felé vettem az irányt.

A lámpa élesen égett a helyiségben, így hunyorogva nyújtóztattam fel a kezemet a polcra, hogy levegyek egy bögrét és tele engedjem vízzel. Kiszáradt ajkaim közé vettem a porcelán szélét, majd hagytam, hogy a tisztító folyadék kissé felfrissítsen. Éreztem, ahogyan a víz lefolyt az államon, majd fél kézzel kicsit sem gusztusosan megtörülköztem a kézfejemmel.

Szétnézve - a tumultustól kicsinek -, de mégis hatalmas konyhában, ez tűnt annak a helyiségnek, ahol az olyanok lófrálnak, akik csak dísznek tartják a kezükben a piros poharakat. Csoportokba verődve beszélgettek egymással, én pedig igyekeztem némán arrébb lépni, amikor egy lány száját letapasztva a mosogatóhoz rohant és kiadta magából azt, aminek ki kellett jönnie. Nem sokkal később megérkezett a papírtörlővel felfegyverzett barátnője is, aki hősiesen elkapta a lány hosszú haját és türelmesen várta, amíg jobban nem lesz. Talán, ha nem lett volna bennem pár pohárral, most én is előszeretettel elzöldültem volna a gyenge gyomrom miatt, de jelen esetben minden annyira kellemesnek tűnt és vidámabbnak, hogy rá sem hederítettem.

A fények továbbra is dobálóztak a nappaliban és tökéletes sziluettekkel töltötték meg a hatalmas teret.

Tulajdonképpen a diákház, nem feltétlenül volt diákház, inkább csak a formalitás kedvéért. Az egész kecó olyan volt, akárcsak egy villa, ahol minden hétvégén a Rollins Gimi fiataljai tomboltak. Most éppen Flo Rida - GDFR c. száma döngette a falakat és táncoltatta a testeket, a ritmus pedig eljutott egészen a fülemig, majd a bőrömet kezdte bizsergetni.

Maga a házigazda, Travis Hooper rendezte ezt a kisebb összejövetelt, ami már minden bizonnyal benne lesz a hírekben, ha csendháborítás okából feldobnak minket, vagy pusztán tulajdonsértésért, mert nem egy embert láttam áthányni a szomszéd lakások füvére és igényesen vágott bokraikra. Travis apja piszok gazdag, ami nyilván azt jelenti, hogy vennie kellett a tizenkilenc éves fiának egy villát, ahol együtt csövelhet a haverjaival és minden áldott hétvégén szétbonthatja a méregdrága falakat a bulijaival.

A kosárlabda csapat összes tagja itt lézengett és mivel a masszív épület rendelkezett vagy húsz üres szobával, így Travisnek - aki a kapitányuk - muszáj ingyen és bérmentve befogadnia sorstársait.

Bár ezeket a dobhártyaszaggató partikat senki sem bánta.

Az iskolánk elitnek számított a megannyi másik középiskolák mellett. A Rollins Rogers Gimi kiemelkedő eredményekkel, puccos versenyekkel és megannyi unalmas jótékonysági bállal hirdette magát a társadalom ranglétráján, ahol nyilván muszáj volt megvillogtatni a csodás eredményeit. De ez az iskola is csak olyan volt, mint a többi, tele kamaszodó fiatalokkal, akik most döntötték el, hogy élni akarnak és sírig bulizni. A tanszéknek fogalma sem volt arról, hogy mi folyik itt minden szombaton - és néha vasárnap is - ami nagy valószínűséggel azonnali felfüggesztéssel járhatna.

De senki sem törődött vele, amíg az éjszaka fiatal és múlatlan volt.

A több percen át tartó mozdulatlanságomból felriadva elöblítettem a bögrét - mondjuk mintha számítana -, majd megigazítva magamon a felgyűrődött ruhámat, készen álltam, hogy ájulásig szórakozzak. Nehezen tudtam figyelmen kívül hagyni a pultnak támaszkodó srácot, aki már azóta rajtam legeltette a szemét, amióta csak betoppantam a konyhába. Mindenesetre szótlanul elballagtam mellette és szemeimmel Jordan ismerős és kicsit sem hétköznapi hajkoronáját kerestem.