A Nemleges Válasz | ✓

Huszonhatodik

˗ˏˋ K A N E 'ˎ˗

- Nem fog menni - suttogtam, amikor elszakadtam Tarah Chandler ajkaitól. Az ágy szélén ülve a kezeimbe temettem az arcomat, amikor is a lány átkarolta a nyakamat és a hátamnak préselte a mellkasát. Ujjai lágyan és cirógatóan jártak fel-alá a bőrömön.

Igazából idővel rájöttem, hogy csak a részegség játszadozott a fejemmel és a vágyaimmal.

- Sokat ittál - hajolt a fülemhez és hangjával körbehálózott engem. - Emlékszel még? Hogy milyen jó volt együtt? - kérdezte, amikor ráharapott a fülcimpámra. Fél oldalasan néztem rá, éreztem, hogy az ajkunk összeér.

- Emlékszem...

- Akkor engedd el magad - csókolt meg és ekkor magával ragadott, majd újra az ágyra kerültünk. Kezeimmel a feje mellett támaszkodtam meg és próbáltam tisztán kivenni az alattam fekvő lány alakját, miközben a lábai közé fogadott engem. Sokat pislogtam egymás után, remélve, hogy az agyam abbahagyja az illúziók gyártását, amikor a semmiből hosszú szoknyát és hullámos hajat láttam magam alatt egy könyvtár padlóján.

- Paige?

- Mi van? - ez a közeli hang nem volt édes. Sokkal inkább dühös. Tarah eltolt magától, majd kimászott alólam és magához vette a felsőjét. - Paige? Paige Henderson? Most komolyan? - akadt ki, de a hangja csak egy idétlen sípolás volt a fülemben csupán. Magára vette azt a ruhacafatot, én pedig a hátamra fordultam és lehunytam a szemeimet. - Szóval igazak a pletykák. Őt is megdugtad, ahogyan engem?

- Mhmm - hümmögtem álmosan és rá sem néztem.

- Hát persze - köpte felém gunyorosan és hallottam, ahogyan megragadja a retiküljét. - Esetleg szóljak Paige-nek? Talán már csak ő az egyedüli, aki fel tudja állítani a farkadat! - sipította és becsapódott mögötte az ajtó.

A picsába is. Elegem van.

Először is, azért, mert az összes ilyen cafka így viselkedik miután elvettem a szüzességüket, másodjára pedig tíz perccel ezelőtt láttam a szóban forgó lányt a kísérő fiújával, ahogyan egymáshoz simulva táncoltak a táncparketten és már csak egy kurva naplemente kellett volna mögéjük, meg röpködő delfinek, hogy valódi filmes jelenet lehessen belőle. A srác keze szinte mindenhol ott volt rajta...mindenhol, de Paige hagyta, mert végül is jól esett neki látni, ahogyan ott helyben megevett a sárga irigység. Így hát fogtam Tarah-t - aki amúgy is egész idő alatt rám kacsintgatott, amióta itt vagyok -, majd felvittem az emeltre, hogy keresztbe vágjam Paige terveit. Csak arra nem számítottam, hogy ilyen nehéz lesz megdugni, ugyanis egyszerűen képtelen voltam rá. Általában mindig ugyanaz történik. Legalábbis a mostani esetből ítélkezve és a korábbiból, amikor Lucy-val keféltem a kocsim hátsóülésén és véletlenül kicsúszott a számon egy név, csak hát nem éppen az övé. Őt nem igazán érdekelte, utána pedig egész megértően érdeklődött azután, hogy szeretem-e azt, akit csak szívatós-lánynak hívott. Nyilván, akkor még viszkézből letagadtam az egészet, de most már...

Lassacskán feltápászkodtam, majd két lábra álltam. Egyáltalán mi a fenének ittam ennyit?

- Téged kerestelek - jött velem szemben Travis a folyosón, de elhallgatott, amikor meghallotta, hogy a szemközti szobában valaki úgy ordibál, mint akit éppen leszúrnak. - Jól szét vagy csúszva - jegyezte meg, amikor végigmért. Lustán néztem rá, majd megdörzsöltem a szemeimet, remélve, hogy a második Travis is eltűnik, akit látok. A srác szemei konkrétan kipattantak. - Füveztél?

Csak vigyorogtam a mérges tekintete láttán.

Ekkor olyan történt, ami paramnéziát ébresztett fel bennem. Megragadott a pólómnál fogva és a falnak lökött, amiről a lentről érkező zenének a basszusa verődött vissza. Megemelt állal néztem őt és még ez sem tudta lelohasztani a magabiztosságomat, amit egyfajta második bőrként viseltem az utóbbi napokban. Az arcomba hajolt, miközben szorított az ujjain.