A Nemleges Válasz | ✓

Tizenkettedik

˗ˏˋ K A N E 'ˎ˗

Amikor fiatalabb voltam és egy alsóéves senkiházi, rengetegszer megjártam a tanári irodát, vagy az igazgatóit.

Sosem jöttem ki jól az osztálytársaimmal, mindig a legalja része vonzott engem, de azok a srácok már annyi idősen is ellőtték az első cigijüket, amikor még kézen fogva kellett minket a mosdóba kísérni. Hibás voltam, amiért hagytam, hogy belevonjanak a rosszba, de mégsem szálltam ki, mert ahhoz túlságosan is élveztem, amit csináltam.

Miután felnőttem annyira, hogy rájöjjek mennyire is elbaszott az életem, elkezdtem gyűlölni az apámat. Szinte nehéz volt ránézni valahányszor csak összefutottunk véletlenül a lakásban, amikor direkt próbáltuk kerülni egymás jelenlétét. Az ő hibája volt, hogy anya meghalt. Mégis miféle féreg az olyan, aki megcsalja a terhes feleségét? Nos, ő megtette. Enrique Masen Parker megtette. Nem csodálom, hogy az anyám ezt nem tudta feldolgozni, és inkább a gyógyszerekhez fordult, hogy majd talán így az apám újra szeretni fogja. Hát nem így lett. Szóval mit tett inkább? Túladagolta magát, amikor én még csak kibaszott egy éves sem voltam.

Nem mondom, hogy sosem fájt a tudat, hogy nekem is lehetett volna egy anyám, de ha elég dühöt tápláltam, akkor már nem maradhatott hely a fájdalomnak. Így egész könnyen át lehetett vészelni az Anyák Napját, a Karácsonyt, ahol a bejárónő sütött-főzött az anyám receptjei alapján, vagy a Hálaadást, ahol hálát adtam annak a kurvának, aki elcsábított egy boldog házasságban élő férjet pusztán pár bankjegyért, nem tudván azt, hogy ezzel tönkretett mindent.

Az évek teltek és bekerültem a Rollins Rogers Gimi kategorikus falai közé, holott semmi tervem sem volt a jövőt illetően. Csak az apám erőltette rám, hogy mégiscsak legyen belőlem valami, de nem különösebben érdekelt. A valódi oka annak, hogy mégis itt tanultam, az a szórakozásom volt.

A lányok körében már gólyaként is híres voltam, de aztán rákaptam az ízére. Többet akartam.

Időről időre több és több nővel fordultam meg az ágyban, de mégsem bánták, hogy senkire sem fordítottam különösebben nagyobb figyelmet. A tüzesebbeket megdugtam, a szűz lányokkal pedig szeretkeztem. Hírem is ment emiatt.

Nem érdekelt a szerelem, a szüleim félresiklott "szerelme" után pedig nehezen hittem, hogy van-e még olyan.

Mindig ugyanaz. Csak az arcok változtak.

Azt a másodéves lányt tegnap, akinek még csak a neve sem ugrik be, szó szerint dühből keféltem, pedig csak Paige Henderson dühített fel.

A lányt, akit a tökéletessége miatt gyűlölök, és akit alig egy fél órája ujjaztam meg a könyvtár szőnyegén a sötétben.

Most pedig ugyanez a lány itt ült a nyakamban és igyekezett felmászni a szellőzőbe, hogy kijuttasson minket innen.

Nem voltam ilyesmihez szokva.

Amikor benne jártam az ujjaimmal szinte melegség járt át, nem mellesleg olyan merevedéssel, hogy alig láttam tisztán. Dübögött a vérem, de egyben le is hűtött az ahogyan ez a szűz lány alattam fogadta be az ujjaimat, mintha fizetnének érte.

Paige meleg volt és körülölelő, szinte eláztam benne, ami miatt még elszántabb lettem. Talán elvárhattam volna tőle, hogy ő is adjon nekem valamit cserébe a szolgálataimért, de egyszerűen képtelen voltam rá. Ahogyan rám nézett, ártatlanul a sötétből, orgazmustól szürke szemekkel, azonnal képes lett volna eldurrantani engem, mint egy puskát.

Naiv voltam, amikor azt hittem, hogyha hozzáérek enyhülni fog a vágyam, de most nem vágytam semmi másra sem, csak arra, hogy megcsókoljam azt a pontot, ami úgy szereti az ujjaimat, mint ő maga, miközben illedelmes kezével felfedezi a nadrágomban lapuló büszkeségemet.