A Nemleges Válasz | ✓

Harmincharmadik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Fogalmam sem volt, hogy mennyi idő telhetett el az érkezésünk óta, de nem is nagyon érdekelt. Az idő volt az egyetlen, amit leginkább magam mögött akartam hagyni ma este.

A hangulat továbbra is felemelő volt és az ember nem tehetett az ellen, hogy ne szálljon rá és azonnal rohanjon, hogy felszántsa a táncparkettet. Én ezt leküzdve magamban, továbbra is Kane ölében ülve dúdoltam az adott zene ritmusát, miközben karjaival hátulról ölelt át. A mellettünk elhaladó lányok sóhajai és mérges prüszkölései megzavarták a fejemben lévő zenét, így néha próbáltam arra is odafigyelni, hogy a háttérben maradjak, lehetőleg nem feltűnően és biztonságban a gyilkos szemektől. A puncs, amit Jordantől kaptam, nem tartalmazott kesernyés utóízt, de nem is bántam, hogy józan maradtam - ellenben a többiekkel, akik a sötétbe húzódva öntötték fel a sajátjukat mindenféle földi jóval, amíg már nem csak állva, de hemperegve is valami kivehetetlen formát nyomtak. Nem mintha a tanárokat annyira érdekelte volna, ők csak szobroztak a suli különböző pontjain, a halántékukat dörzsölték és már ki tudja hanyadik kávéjukért álltak sorba az esti büfénél. 

Ekkor viszont fény gyúlt a színpadon, megint, amit mindenki egy hangos hördüléssel fogadott, hiszen éppen elég volt Mr. Rollins korábbi beszédét végighallgatnunk, és ez azt jelentette, hogy még egyet végig kell. Stromae hangja elhalkult a hangszórókból és végignéztük, ahogyan Danny szégyenlősen megállt a mikrofonállvány előtt. Az igazgató magasságához volt beállítva, így természetesen a homlokáig ért, majd azt is hallottuk, hogy valaki segítségét kérte, hogy legyen szíves beállítani neki.

- Már most sajnálom a srácot - felelte Travis normális hangerőn, két hörpintés között, miközben ő is Jordant karolta át az ölében. Csak így tudtuk megoldani a "nincs több szék" problémát, hiába nem volt kedvező egyeseknek.

Megfeszültem imádkoztam a fiúért a színpadon.

- Köszönöm - mondta, amikor végre megfelelő volt minden. Csönd állt be, mire valaki nem messze tőlünk berakott egy tücsökciripelés hangot, amit nevetéshullám követett. Legszívesebben odamentem volna és kettétörtem volna a srác fején a telefont, de ahogyan Kane érezte, hogy fel akarok állni, visszahúzott és szorosabban fogott át. Ajkaival a vállamhoz ért.

- Nyugi - súgta, én pedig a saját levemben főve, visszanéztem a színpadra, ahol Danny továbbra is tétlenül állt. Mivel a reflektorfénynek köszönhetően ő nem látott minket, vett egy mély levegőt, majd lenézett a kezében tartott papírjára. Ő is a színjátszósok fontos emberének számított, tehát a lámpaláz volt az egyetlen, ami nem vallhatott rá. Inkább csak a szégyen, hiszen mindenki őt bántotta egy olyan dologért, amiért sosem szabadna megvetnünk valakit.

Jordanre néztem, aki merev arccal bámulta őt.

- Tehát, akkor kezdeném is - köszörülte meg a torkát, amit egy szemüvegkeret feltolás kísért. - Mindenkit szeretettel köszöntök a Rollins Gimi idei Tavaszköszöntő Báljának eseményén. Remélhetőleg mindannyiótoknak tetszik a díszítés, illetve a kiválogatott ételek, ugyanis gondoltunk a laktóz- és gluténérzékenyekre is - itt megállt, majd újra a csöndbe meredt, holott az embereknek ujjonganiuk kellett volna, amiért ilyen figyelmes lépés volt ez tőle. Forralta a véremet ez az egész. - Nos, mindegy is, persze a büfék nyitva állnak egész este.

Ekkor viszont megtörtént az, amitől a leginkább tartottam.

- Térj már a lényegre, Trulló! - üvöltötte be valaki, mire mindenki helyeslően magyarázni kezdett, az egész terem pedig egy tárgyalóteremmé változott, ahol szüntelenül egymás szavába vágnak. Látva Danny arcát, úgy éreztem, hogy betelt nálam a pohár. Lefejtettem magamról Kane kezeit és felpattantam, de későn kapott utánam. Utat törtem magamnak, nem foglalkozva azzal, hogy volt olyan, aki vissza is lökött, és végre elértem a színpad melletti lépcsőhöz a függöny mögé, ahol Jude és Marnie is álltak, ugyanolyan csinosan, de mégis idegesen. Mivel egy tanár sem volt itt, nem csoda, hogy senkit sem érdekelt a röpködő beszólások kavalkádja, amelyek azt a szegény fiút érték.