A Nemleges Válasz | ✓

Ötödik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Éreztétek már azt valaha, hogy az élet pillanatok alatt elbaszódik?

Az egyik pillanatban még nevettél és boldog voltál az élet apró örömeitől, majd hirtelen a másodperc törtrésze alatt a szád lefelé lankadt és elöntötte a mellkasodat a hideg. Fuldokoltál abban, amit úgy hívnak, hogy fiatalság és a problémák betonként ömlöttek rád, majd megkövültek rajtad, hogy véletlenül se tudd őket levakarni magadról.

Hát kedves felnőttek, bizonyára ti is tudjátok, hogy a fiatalság az élet meghatározó szakasza.

Ilyenkor történik meg általában az első csók, az első szex, az első árulás, az első szívszakadás, az első füves cigi, majd az első halálgondolat. A szervezet elevenebb, mindentől tart egyszerre: a szívünk fél, hogy fájni fog, az agyunk tart a buta döntésektől, a tüdőnk imádkozik, hogy ne kelljen több füstöt magába szívnia, a májunk pedig ordít, hogy elég már az alkoholból. Egyszerre akarunk és tartunk a dolgoktól. Akarjuk a szerelmet, de a vele járó katyvaszt nem, akarjuk az első alkalmat, de azt nem, hogy az fájjon is, és végül akarjuk az első csókot, de csakis következmények nélkül.

Az egész annyira zavaros egy fiatal agyában.

Jordanéknél a másnapos reggeli után nagyjából gatyába ráztam magam és lemostam a testemről az éjszaka szennyeit. A kabinba beállva mohón áztattam magam és örültem, hogy végre valami meleg öleli körbe a testemet. A mocsokkal és az izzadtsággal pedig egyidőben olyan volt mintha a stressz egy része is lemosódott volna rólam, a megfeszült izmok ellazultak, a hajam végre nem kócosan keresztezte a fejemet és az arcomon sem éreztem a nyúzottságot.

Körbetekertem magamat egy puha pamut törülközővel, és kidugtam a fejemet az ajtón, hogy megfigyeljem van-e itt valaki. Amikor meghallottam, hogy Jordan hangosan vihog a konyhában, Elliot pedig cifrán szitkozódik, sunyi és gyors léptekkel beosontam a barátnőm hálószobájába. Az ajtót kulcsra zártam, majd lassan elkezdtem megtörölközni. Jordan szobájának az egyik sarkában, egy hosszú, téglalap alakú tükör állt. Noha tiszta por volt és a széle is tele volt ragasztgatva matricákkal, meg poszterekből kivágott képekkel, tökéletesen visszatükrözte a lányt, akit látni akartam.

A hajamból csöpögött a víz és az alapvetően világos hajszálak most sötéten keresztezték vállaimat a nedvességtől. Kane csókját továbbra is smink fedte, amit szándékosan nem mostam le magamról. A lilás folt eltért az amúgy is fehér bőrömtől, de nem foglalkoztam vele. Összepréselt ajkakkal vizslattam a körvonalamat, ahogyan a derekamat melengette a napfény.

Nekem nem volt sohasem olyan tökéletes külsőm, mint Lolának.

Amíg ő nyúlánkabb volt, én annál inkább alacsonyabb és olyan, akin szinte bármi meglátszik. A hasam nem volt lapos és a bőröm sem volt rajta olyan feszes, hogy izmosnak látszódjon. A combjaim összeértek, aránytalanná téve a lábaimat és a széles csípőm totál elrontotta az összhangot. Lola tipikusan modell alkatú volt, köszönhetően a genetikáknak és annak a diétás étrendnek, amit követ. Én persze mindent ettem bűntudat nélkül, nulla edzéssel.

Néha szörnyen gyűlölöm a fiatal gondolkodásmódot, és azt hogy olyasmikre vágyunk, amit nem kaphatunk meg. Én tisztában voltam saját magammal és mondhatni, ha Lola nem volt a közelben, akkor még tetszett is az a lány, akit a tükörben láttam. Tetszett, hogy nem létezett még egy olyan a világon, mint én, de emiatt kicsapongónak is éreztem magam.

Vajon Kane Parker is így lát engem? És az összes srác is az életemben?

Tulajdonképpen Elliot bugyuta terve nem is volt annyira bugyuta, mint amennyire elsőnek hallatszott. Egy egyetemista és érett srác, mint Brent, sosem hagyná nekem, hogy térdelve könyörögjek neki, bár eddig azt sem néztem volna ki belőle, hogy ennyire nyílt lenne a lányokkal. Mármint ki ne lenne az, ha ilyen pofával kellene élnie a mindennapokban?