A Nemleges Válasz | ✓

Tizennyolcadik

˗ˏˋ K A N E 'ˎ˗

A napomat a reggelem pecsételte meg, amikor szétszakadó fejjel végre sikerült kinyomnom legalább a negyedik szundimat. A hátamra fordultam, majd a sötét plafont bámulva elmélkedtem azon, hogy tényleg be akarok-e menni ma abba az őrültekházába, amit csak nyugtatókkal lehetne elviselni.

- Ébresztő! - kopogott az ajtómon Marnie, én pedig felnyögve a fejemre húztam a párnát. - Kane!

Addig dörömbölt, amíg fel nem álltam és kis híján ki nem téptem az ajtót. Már fel volt öltözve, szokványosan az egyenruha nadrágját viselte, ellentétben azokkal a lányokkal, akik a hátukig szokták hajtani a szoknyájuk végét.

Fél szememet dörzsölve néztem rá.

- Vidd be magad. Nekem ma nincs kedvem bemenni.

Rohadt diákelnök-választás. Nem is jöhetett volna jobbkor. Ilyenkor az egész suli a fejetetejére fog fordulni, és persze Travisnek is indulnia kellett, hogy a kampányával baszogasson.

- Csak neked van jogsid, rémlik? - szaladt fel a szemöldöke, és láttam, hogy szemeivel elidőzött a felsőtestemen, James nyomait nézve. - Fel kéne jelentened azt a barmot.

Gyorsan magamra kaptam egy pólót.

- Én az orrát törtem el - feleltem és kimentem mellette a folyosóra. - Szerinted azért mit kapnék?

- Akkor is - jött utánam a fürdőig. - Ő tette tönkre a dísztermet, nem mellesleg ő is kezdte a verekedést.

A fogkefével a számban válaszoltam.

- Azt hiszem nem érted.

- Mit kellene értenem? - fonta össze karjait, amiről Paige jutott az eszembe. El is felejtettem, hogy milyen jó barátnők lettek azóta, hogy bekötözte a lábát Lola közbelépése után. Egy pohár hideg kólánál többet érdemelt volna. Mondjuk benzint és egy szál égő gyufát.

Kiköptem a fogkrémet.

- Ha én bemószerolom Jamest, akkor ő is engem. És azt hiszem mind ismerjük azt a faszfejet, hogy nem hagyná annyiban.

- De hát ő kezdte az egészet - mondta értetlenül.

- Azt lehet, de én csontot törtem, Marnie - távoztam a fürdőből, de elkapta a karomat. - Aú! Sérült vagyok, nem emlékszel?

- Szarok rá! Komolyan ennyiben fogod hagyni? - a végére már csak sziszegett, ugyanis hallottuk, hogy Vivian a lépcső aljánál pakolászott. Ha a szeretett nénikém ezt megtudná, örömmel kiküldene az apámhoz Svájcba a tehenek közé.

- Nyugi, tartani fogom a számat és James is - nyugtattam meg feleslegesen, hiszen még én sem hittem el, amit mondok.

- Már bocsi, de nem azért vert meg, mert azt mondtad, hogy nem fogsz falazni neki?

Igazából utána volt időm gondolkodni. Engem amúgy sem rúgtak ki a balhé miatt, szóval nekem édes mindegy, ha az emberek azt hiszik, hogy én voltam. Nem érdekelt a nevem tisztára mosása ezek után. Higgyék csak azt, hogy unalmamban tettem. Egyedül csak Travis, Paige és Marnie tudta az igazat a sztori mögött. Más szóval nem kellett aggódnom, hogy elcsesződnek a terveim.

Legalábbis egy darabig így volt.

○ ○ ○

A nulladik tesi kissé felélénkített, holott csak a kispadról figyelhettem, ahogy a srácok dühöngve ellopják egymástól a labdát. Walker edző szerint a háborús sebeimmel a nagyapjára emlékeztetem, ezért is engedte meg, hogy most ne kelljen megerőltetnem magamat. Nem tudtam mire vélni, de hálás voltam érte.