A Nemleges Válasz | ✓

Negyedik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Amikor megéreztem a takaró alól kilógó végtagjaimon a melengető napfényt, félve nyitottam ki szemeimet, de azonnal be is csuktam őket, mert a retinám éppen kifolyni készült. Kezemmel végigtapogattam a lábaimat, és amikor megéreztem a pizsama anyagát, megnyugodtam, hogy nem a diákház egyik fotele alatt fekszem, hanem Jordan ágyában.

A bal oldalamra fordulva kellemeset sóhajtottam, majd mély levegőt vettem, de ennek az lett a következménye, hogy beszívtam egy csomó hajszálat, így fuldokló rohamba kezdtem. Itt már ki kellett nyitnom a szemem.

Bosszúsan méregettem Jordant, akinek a fekete-vörös hajszálai okozták majdnem a vesztemet és elnézve, igazán kellemesen szuszogott, miközben a nyálcsíkja az állára száradt. A lány mintha csak észrevette volna, hogy fejben éppen a temetését tervezgetem, hirtelen megfordult és maga alá temetett.

- Aú!- szuszogtam, és próbáltam kimászni alóla anélkül, hogy felkelteném.

Jordan továbbra is mély álomban szenvedett és nem akartam semmit sem jobban csak kipróbálni a Vámpírnaplókból azt a jelenetet, amikor Katherine kinyírta Caroline-t egy párnával.

Kelletlenül feltápászkodtam a földről, majd a digitális órára meredtem, amin a világító piros csíkok pontosan 11:23-at mutattak. Körbenéztem Jordan ijesztően sötét szobájában, ami nem attól volt sötét, mert nem sütött a nap, hanem a falak vérfagyasztó fekete színétől.

Még most is emlékszem arra a napra amikor kitalálta, hogy ő fekete szobát akar, ez pedig teljesen azután volt, hogy szőkítő porral kiszőkítettük pár hajtincsét, majd azt vörösre festettük. Hozzáteszem, hogy én festettem és egész tűrhetően festett. Az egyetlen merészségem, amit a hajammal tettem valaha az az volt, hogy levágtam belőle négy centit, ismétlem (!) négy centit. Az anyám amikor észrevette, szörnyen kiakadt és azonnal a kocsiba tuszkolt, hogy márpedig ezt helyre kell hozni egy fodrásszal.

Bevallom kissé aggódó és mániákus az anyám. Az őrültség összes jelzője ráiillik és sosem értettem, hogy apám mit lát benne még ma is. A családomban apa az egyetlen, aki valóban eltart minket. Sikeres üzletember és noha gyakran utazik, mindig is ő volt az, aki a legjobban megértett engem, majd aztán jött anyám a hálójával és totálisan elkezdte manipulálni őt, akárcsak valami bűvész.

Meg kell hagyni, anyámnál viszont sosem láttam még szebb nőt abban a korosztályban, mint amiben ő is van. Minden volt benne, ami egy igényes nőben, és azt hiszem - hogyha már anyám személyisége egyenlő egy kattantéval -, a külseje lehet az, ami vészesen vonzza az apámat. Ápolt, dús, piszkosszőke haj, sima és rugalmas bőr, természetesen szép arc és formás alak, akárcsak egy modellnek.

Néha eltöprengek azon, hogyha anya fiatal lenne és az én sulimba járna, vajon mennyi srácot vonzana maga köré. Talán még Kane Parkert is. Vagyis, persze ez a legrosszabb példa, mivel ők ketten lényegesen különböznek.

Emlékeztető, hogy ne felejtsem el: ha egy olyan pasim lesz, mint amilyen Kane Parker is, egyáltalán ne is hozzam haza. Először is azért, mert, ha az anyám meglátná azt mondaná rá a sötét ruhatára miatt, hogy koszos és órákig mosná a padlót utána, amíg nem lenne egy árnyalattal is világosabb a fehérnél.

Voltaképpen Jordanen és Lolán kívül még senki nem járt a házunkban.

Jordan szerint anyám egy boszorkány és csak el kéne égetni, míg Lola szerint ő a legmenőbb anyuka a világon, aki nem mellesleg még divatos is. Bár, Lolán ez nem lep meg.

Ő talán elfogadná azt, hogy az én anyám a sajátja legyen, ugyanis az ő édesanyja az apja újraházasodása óta alkoholba fojtotta a bánatát és ez az egész az egyszem lányán csattant. Többször is volt már elvonón, és ha még egy pillanatra sikerült is normális családanyaként viselkednie, nem kellett sok, hogy a lelki hiányérzete visszaterelje a rossz útra. Lola a nénikéjével és annak családjával él, bár az utóbbi időben eléggé sok a feszültség rajta, amióta a család egy új porontyot vár. Akárcsak én, úgy ő is tudta, hogy milyen érzés egy tökéletlen családban élni, és szerintem éppen ezért is kerültünk közös nevezőre az évek alatt.