A Nemleges Válasz | ✓

Harminckettedik

˗ˏˋ P A I G E 'ˎ˗

Két hét telt el. Nem megemlítve azt, hogy mennyire eseménydús két hétről beszélek.

Először is, miután azon a szombati estén Kane kirakott a házamnál, alig egy félóra telt el és máris csörgött a telefonom, ahol megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője - ebből pedig tudtam, hogy Marnie és az anyukája lecseszték, amiért nem tette fel ezt az alapvető kérdést. Mondjuk, mintha nem lett volna teljesen egyértelmű, hogy azzá váltam.

Kane Parker barátnőjévé.

Azért még most is elég hihetetlenül hangzik, nem csak kimondani, de belegondolni is. Mégis egyszerre voltam a világ legboldogabb embere és egyben a világ legidegesebb embere is, akinek már csak lerágott csonk maradt az ujjai végén, annyira rettegett attól, hogy egyesek mit fognak ehhez szólni; jobban mondva: hozzánk szólni.

Mégis amikor hétfő reggel az utcánk végében bevárt, hogy együtt menjünk suliba, valahogyan sokkal nyugodtabb lettem és végre kiengedtek azok a csomók, amelyek szorították az egész elmémet, nehogy még véletlenül is normális emberek módjára tudjak gondolkodni. Nyugi - állandóan ezt hajtogatta nekem és apró csókokkal próbált ellazítani, amikor kézen fogva jelentünk meg a parkolóban. Jordan és Travis pedig hasonlóan tettek; mondanom sem kell, hogy én és a barátnőm váltunk a leggyűlöltebb alakokká az egész rohadt Rollins Gimiben. Őt azért méregették szúrósan, mert lenyúlta a lányok elől a szexi-csapatkapitány-házigazda Travis Hoopert, engem pedig azért, mert "rávetettem" magamat a suli Szex-királyája, és nem egy vagy kettő pletyka jutott már a fülembe, azzal kapcsolatban, hogy biztosan megfenyegettem Kane-t valamivel, hogy velem járjon.

Én mondom, ennek az iskolának több problémája is volt egyszerre.

Lolával továbbra sem álltunk szóba, ami furcsán hangzik, ugyanis pontosítva, ő nem állt szóba velünk. Az egész bagázsa felhúzott orral járta a folyosókat, és akárhányszor is elmentünk mellettünk, láttuk, hogy Lola ördögi mosollyal ajándékozott meg minket. Nem felejtettük el azt, amit ígért, de mégsem élhettünk félelemben, arra várva, hogy mikor csap le. Ha le akar csapni, hát legyen, mi tűrni fogjuk - remélve -, hogy hátha később a bosszúját követően megbocsájt nekünk, de már megszoktuk azt, hogy célkeresztet viseltünk a hátunkon.

De természetesen nem csak az iskola falain belülre jutott el az a hír, hogy én és Kane egy pár vagyunk. Várni akartam vele, de úgy döntöttem, hogy most az egyszer nem fogok egy ilyen fontos dologgal titkolózni a szüleim előtt, bármennyire is meggondolatlan tett volt ez tőlem. A reakciójuk felért egy csodával, vagy mondhatni inkább megdöbbenéssel. Apa, aki még az üzletiútja után is bele volt temetkezve a munkába, boldogan fogadta, hogy a tizennyolc éves lányának végre van barátja, és azzal zaklatott, hogy mutassam be, míg anyától csak egy - megszokott - morgásra tellett, ugyanis ő már ismerte Kane-t még korábbról, de nem igazán volt oda érte.

Ugyanakkor a dolgok is változnak, csak időt kell hagynunk nekik - ez pedig Etel Hendersonra is igaz volt.

- Anyaaa! - nyüszítettem segítségért és a ruhámban toporogtam a szoba közepén.

Ma volt a bál estéje, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy minden lány már reggeltől elkezdte a készülődést, míg a fiúk valószínüleg a bál előtt ébredtek csak fel egy félórával. Félig irigyeltem Kane-t, aki egész nap tudott pihenni, amiből arra jöttem rá, hogy egyik üzenetemre sem kelt fel, amikkel a körmösél és a fodrásznál zaklattam; ugyanakkor félig nem irigyeltem, hiszen éppen emiatt is kellett hamarabb hozzánk jönnie és a szüleimmel várakoznia. Így amíg én azon ügyködtem az emeleten, hogy gyönyörű legyek, addig ő lent beszélgetett apával, aki nem mellékesen eléggé kedvelte a barátomat.