ℍ𝕠𝕡𝕖/𝕝𝕖𝕤𝕤

𝕄𝕖𝕝𝕓𝕦𝕣𝕟𝕖 𝟙.

Ausztrália, a kánikula és a hőség definíciója. Március ugyan az ősz első hónapjának számított, azonban így is lazán 35 fokos hőség tombolt Melbourne-ben. Fogalmam sincs, az emberek ezt hogy tolerálták, én általában 10-15 fok környékén éreztem komfortosan magamat, így szabályosan rosszul lettem volna, ha konstans 40 fokban kellene élnem. A pókokról, rovarokról, és egyéb kellemetlen állatokról pedig ne is beszéljünk... Mindezek nélkül, Ausztrália kétség kívül a világ  legszebb országa lett volna, persze kizárólag Svédország után. Az északi fényt és a fjordokat semmi sem tudta dölülmúlni a szememben.

35 fok, ami egyet jelentett azzal, hogy kénytelen voltam ruhában megjelenni a paddockban. Nem mintha nem hordtam volna őket, csak nem olyankor, amikor kvázi dolgoztam. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de amilyen meleg volt, inkább ezt viseltem el, mint hogy dőljön rólam a víz. Péntek révén relatíve csendes napunk volt, bár az ausztrálok a legőrültebb népek egyike, mégsem volt zavargás, a vasárnapi kavalkádokhoz képest minden nyugodt volt. Nem volt teltház, a drágább lelátókon foltokban hiányoztak a nézők, de ez szokványos volt. A zene üvöltött a fülemben, élveztem ahogy a ritmus felpörget. Az év első szabadedzése elé néztünk, és azóta vártuk ezt a pillanatot, mióta leintették a szezon utolsó futamát Abu Dhabiban, ami kifejezetten régen volt már. Néha megálltam egy-egy pillanatra aláírást osztani, míg a paddock bejáratánál kifejezetten sok időt eltöltöttem, vakuk százai villantak, ahogy a szokásos műmosolyomat felvéve pillantottam a kamerákba és írtam alá furábbnál furább dolgokat. Carbonaraalap, mirelit pizza, egy doboz tej, plüssnyúl, volt ott minden is, de komolyan nem tudtam már meglepődni rajta. Azonban az, hogy hosszabb időre megálltam, azt jelentette, hogy más pilóták is beértek, olyanok is, akiket kifejezett szándékom volt elkerülni. Igen, Max Verstappenre gondolok. És nem, nem teljesen sikerült.

Meglátva az első RedBull mezes csapattagokat felgyorsítottam a tempóm, és olyan gyorsan haladtam az aláírásokkal, amennyire csak tudtam. Ezután érkezett a vezetőség, illemtudóan kezet ráztam Christian Hornerrel és Helmut Markoval, majd biccentettem a fő stratégák és mérnökök csoportjának. Aztán megjelent Yuki Tsunoda, mögötte pedig Max Verstappen, így tudtam, hogy itt már vége a dalnak, ettől függetlenül még megpróbáltam menekülni. Egy utolsót intettem a rajongóknak, majd a belépőmet a panelhez érintve beléptem a paddockba, szinkronban két ellenfelemmel.

-Laureline...-kezdte volna a szokásos bosszantásomat, mire feltettem a kezem, így elhallgatott. Gyorsabban szedtem a lábaimat, így megúsztam a további bájcsevejt két ellenfelemmel. Gyorsan átöltöztem a tűzálló overálba, és már kint is voltunk, Ryderrel az oldalamon.

-Mit gondolsz, milyen lesz ez a szezon?-kérdezte átadva a kulacsomat.

-Fos-feleltem, mire felvonta szemöldökét.-Az autó Norris köré van tervezve már évek óta, ha fejreállok, akkor sem lenne számomra a legideálisabb. Ráadásul Barcelona után megnéztem az adatokat és a tervezést, már most néhány dolgot az ő vezetésére hegyeztek ki, és a tervek szerint, amiket egyébként nem lett volna szabad megtalálnom, Monacóban már jelentősebb előnye lesz velem szemben, így indokoltan is 100%-ban minden rá lesz hangolva, én pedig a másodpilóta szerepét kapom. Cél, hogy az az idióta a top 4-ben végezzen, én meg oda ahova sikerül, természetesen csapatszinten kötelezően a legjobbat hozva.

-Ezt nem tehetik meg.

-Dehogynem-vontam vállat.-A szerződésem szerint köteles vagyok a csapat érdekeit előtérbe helyezni, aztán jöhetnek csak az egyéni érdekeim. Ha a csapat érdeke az, hogy Lando Norrisból világbajnokot csináljanak, akkor nekem be kell állnom a sorba, és mindent meg kell tegyek, hogy Lando Norrisból kibaszott világbajnok legyen, különben jobb jelöltet keresve kipicsáznak a helyemről, és hello Forma 1.