ℍ𝕠𝕡𝕖/𝕝𝕖𝕤𝕤

𝕀𝕞𝕠𝕝𝕒 𝟚.

Olaszország, tehát Tifosi. A két név a Forma 1-ben összenőtt, ezzel mindenki tisztában volt. Minden pirosba borult, mindenki a Ferrarit ünnepelte. És ez még csak nem is Monza volt, ahol tényleg egész Olaszország tiszteletét tette. A kocsikon zászlók lengedeztek, bennük az emberek vagy a csapat pólóját viselték, vagy a fejükön volt egy baseball sapka.

-Őrület, ami itt folyik-pillantott ki az ablakon Edvin, miközben a nekünk külön fenntartott sávban suhantunk egy sötétkék McLarennel. Gyorsan felismertek a volán mögött, hiába volt rajtam napszemüveg, így csak egy kézzel fogtam a kormányt, a másikkal oda sem nézve integettem.

-Várj, amíg beérünk a paddockba-váltottam sávot, lehajtva az autópályáról. Lassan araszoltunk, az út szélét rajongók tömege lepte el, miközben a fedett garázs felé hajtottam. Beálltam a külön nekem kijelölt parkolóba, majd mindketten kiszálltunk a kocsiból.

-Biztos, hogy nem baj, hogy együtt mutatkozunk?-kérdezte zsebébe csúsztatva a telefonját.

-5 cikk állítja eddig, hogy terhes vagyok tőled, 10, hogy Maxtől, 23 hogy együtt vagyok veled, további 8, hogy Max velem csalja a barátnőjét, szerintem ennek már olymindegy-csuktam le a csomagtartó tetejét, majd megforgattam a kulcsot az ujjamon.

-És igaz?-kérdezte, mire megtorpantam, és faarccal visszanéztem rá.

-Nagyon remélem, hogy ez nem egy komoly kérdés volt-feleltem hidegen, majd tovább indultam a lépcsősoron.

-Nem bírom a srácot-folytatta.

-Mondtad már-feleltem bosszúsan, majd elővarázsoltam a legszebb mosolyomat. Felérve vakuk százai és hatalmas hangzavar fogadott. -Menj be nyugodtan, mindjárt megyek én is-szóltam hátra a vállam felett, majd odasétálva elkezdtem aláírásokat osztogatni, és fotókat csinálni. Pár pillanattal később Kelly Piquet lobogott el a bejárat előtt hófehér ruhájában, majd már benn is volt a paddockban. Őt egyből Max követte, aki a másik oldalon kezdett aláírni, majd egyszerre cseréltünk helyet. Egy biccentéssel üdvözöltük egymást-a bál óta nem beszéltünk egymással. A sajtókonferencián külön voltunk, mindössze a pályán kerültünk egymás mellé, ahol egy intéssel le is rendeztük az aznapi kommunikációt. Kicsit kínosan éreztem magam a történtek után, hiába nem volt semmi jelentősége.

Már éppen befejeztem volna az aláírásosztást, amikor Max átsétált az én oldalamra, majd közelebb lépve a fülemhez hajolt, és eltakarva a száját suttogni kezdett.

-Nem gondolod, hogy kicsit jobban kijönnek a kelleténél?-pillantott oldalra. Követtem a tekintetét, a paddockban Kelly és Edvin beszélgetett, igen jókedvűen, és kifejezetten intim közelségben. Folyamatosan nevetgéltek, ilyenkor egymáshoz értek, és végigsimítottak a másik karján. Mint egy igazi flörtölő páros, akiknek elég fél órát adni, és egy ágyban végzik jobb esetben, pucéran.

-De-biccentettem aprót.-De nem a pasim, így valójában ívesen leszarom. De neked azért őszinte részvétem-veregettem meg a mellkasát, mire hátrébb lépett egyet, és együtt indultunk el a bejárathoz.

-Nem tetszik ez nekem-ingatta meg finoman a fejét.

-Nekem sem, de felnőttek vagyunk, néha viselnünk kell-csippantottam le a belépőmet.

-Hát, nekem van erre egy megoldásom-vigyorodott el.

-De jó. Akarom tudni?-mormoltam az orrom alatt.

-Tartalmaz tüzet is-vont vállat.

-Biztos, hogy nem-torpantam meg megrettenve.-Hallod, ne merd!

-Maradj veszteg Webber-nevette el magát.-Tán nem akarod, hogy bajom essen?-vonta fel a szemöldökét.