ℍ𝕠𝕡𝕖/𝕝𝕖𝕤𝕤

𝔹𝕒𝕙𝕣𝕖𝕚𝕟 𝟙.

Stockholmban a hóviharokhoz szoktam hozzá gyerekként. Bahreinben a homokviharokhoz. A nap szinte perzselt, a hőség szintre elviselhetetlen volt, a hatalmas porról nem is beszélve. A COVID veszély egy ideje már nem fenyegetett, azonban így is felvettem egy maszkot, és bár majdnem megfulladtam benne, jobb volt, mint egy tonnányi port és koszt benyelni.

A csütörtöki médiaeseményeket korán reggel lemondták. Az interjúk mindig egy hatalmas körben zajlanak, ahol riporterről riporterre vándoroltunk, azonban az időjárás miatt az FIA nem kockáztatta meg, hogy kint csináljuk végig, bent pedig nem volt elég hely ahhoz, hogy bepótoljuk. Még az sem volt megoldás, hogy a legnagyobb teremben a médiáról turnusokban válták egymást, mivel így belecsúsztunk volna a megbeszélésekbe, ami természetesen nem volt opció. Ahogy az sem, hogy csak a legnagyobb csatornák kérdezzenek ki minket, hiszen mindenki csillagászati összegeket fizetett azért, hogy akár egy-két mondatot mondjunk, amit őszintén röhejesnek tartottam. Nekünk azonban mégis be kellett menni. Sejtettem, mi vár ránk, főleg abból, hogy a verseny overálunkban kellett megjelennünk, azonban csak akkor bizonyosodtam meg teljesen, amikor belépve a kis terembe a pilóták jelentős részét ott találtam.

-Jó reggelt-köszöntem, majd egy csendesebb sarok után kutattam. Nos, olyan nem volt. Természetesen a baráti társaságok összeverődtek, és üvöltve beszélgettek, ami korán reggel nem tett jót az idegrendszeremnek. Általában szerettem a reggeleket, ez azonban nem tartozott közéjük. Végül a kávémat kavargatva Zhou mellé álltam, aki némán nyomkodta a telefonja kijelzőjét. Érkezésemre felpillantott, majd egy biccentéssel üdvözölve vissza is fordult a kijelzőéhez, és tovább olvasott. Nekem pedig éppen erre volt szükségem, a néma társaságra a káosz közepén. A falnak dőlve kavargattam tovább a kávémat, és figyeltem az előttem elterülő őrületet. Nem sokkal később érkezett meg az utolsó társaság. Vidámak voltak és hangosak, nevetésüket már a folyosóról hallani lehetett. Először Ricciardo lépett be, őt követte Verstappen, a sort pedig Alonso és Norris zárta. Elindultak, hogy mindenkivel kezet fogjanak, azonban valahogy Zhou és én kimaradtunk a sorból.

-Te mikor kerültél a láthatatlanok klubjába?-rakta el a telefonját a mellettem álló kínai.

-Abban a pillanatban, amikor oda akartam kerülni-válaszoltam frappánsan.-És te?

-Nem is akartam máshova-biccentett elismerően.-Nem zavar?

-Micsoda?-fordultam felé érdeklődve.

-Hogy az árnyékban nem keresik a társaságod-vont vállat.

-Inkább vagyok egyedül, mintsem olyan emberek között, akik nem becsülnek meg. És sajnos-nem sajnos, abból itt akad szép számmal-feleltem, majd el hallgattunk, mivel újabb emberekkel gazdagodott a terem.

-Sziasztok, jó reggelt!-kiáltott Amy egy széken állva, mire mindenki lassan elcsendesedett. Amy Harryson, a Forma 1 social médiájának YouTube szekciójáért felelős vezetője volt. Röviden ő tervezte meg, hozta össze, és rendezte az összes Grill The Grind részt a videómegosztón, mely nem mellesleg hatalmas sikernek örvendett. Amy valahol a húszas éveinek végén járhatott. Alacsony, tejfölszőke hajú brit hölgy volt, aki a 160 centit sem nagyon érte el, így esélye sem volt egy teremnyi átlagosan 180 centi magas pilótával, főleg, hogy 19/20-uk férfi volt. Így hát ha fel akarta hívni magára a figyelmet, rendszeresen székekre kellett állnia, vagy üvölteni, de leginkább együtt a kettőt. Néha napján egy megafont is tudott szerezni, ilyenkor kicsit könnyebben koordinált minket. A mai napon azonban némileg könnyebb dolga volt, a társaság nagy részének korai volt még az időpont, így sokan csak bágyadtan figyeltek felé.

-Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idejöttetek-folytatta mondanivalóját.-Az elmaradt médianapot kihasználva előrehoztuk az idei Grill The Grind sorozat forgatását. A mai részt a nyári szünet előtti utolsó versenyen terveztük forgatni, hisz csak ott állt volna rendelkezésünkre a megfelelő időmennyiség, azonban most kicsit megkevertük a lapokat. A rész sokkal később, a szezon javában fog kikerülni, így kérlek titeket, ne szóljatok róla előre senkinek róla, ahogy eddig sem tettétek. A mai feladatról-csapta össze tenyereit, ezzel felkeltve a félig alvók figyelmét is. Látszott rajta, hogy rettenetesen izgatott.-Rendkívüli eset lesz, ugyanis mindannyian együtt fogtok játszani, egyszerre, nem egyesével, ahogy eddig megszoktátok. Magatokért, és a kialakulandó csapatotokért játszotok ma, így fontos lesz a csapatmunka is. Arra foglak kérni titeket, álljatok majd párba, azonban tilos a csapattársatokkal összeállni.