𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Fury.

A szemöldökömet ráncolva, kinyújtózva fordultam meg az ágyban. Barnes háton fektve, mereven szuszogott, tarkója mögött összefonva kezeit.

Felkönyökölve az ágyban néztem körbe, a nyakamat masszírozva. Elaludtunk. Az óra fél nyolcat mutatott, a fény pedig beszűrődött a függöny mögül. Fáradtan visszafekve kuporodtam össze, kitakarózva, frufrumat elsöpörve a szemeimből.

Még nem aludtam vissza, amikor az ajtó kinyílt, Rogers pedig beszélni kezdett, aztán megakadt. Azonnal döbbenten ültem fel, mellettem a szuperkatonával, aki ugyan úgy - szemei kipattantak és azonnal felült.

-Oh.

-Steve? - hunyorgott a félhomályban Bucky.

-Oh... - hátrált a másik szuperkatona.

-Rogers, gyere vissza! - kérleltem.

-Nem is zavarok... - fordult meg gyorsan.

-Ne gondolj bele többet, mint... - kezdte Barnes rekedtes hangon, de az ajtó bevágódott Steve pedig azonnal eltűnt.

Döbbenten néztem Bucky fáradt, komor szemeibe, amiben úgyszint megcsillantak a meglepettség jelei.

-Jó reggelt - dünnyögtem.

-Jó reggelt - morogta, visszadőlve az ágyba.

-A francba. - sütöttem le a szemeimet. 

-Szuper. Két perc múlva, mindenki arról fog beszélni, hogy egy ágyban találtak minket. 

-Én nem tehetek róla - dörzsöltem meg az arcomat fáradtan. 

 -Megyek, beszélek vele - mászott ki az ágyból Buck, Én pedig elfekve sóhajtottam. 

Istenem, mi lesz ebből. 

Nincsen pletykásabb csapat a Bosszúállóknál. 

-Oh. - nyögte ki Barnes a nyitott ajtóban megtorpanva, így felülve néztem ki az ajtón. 

A csapat döbbenten meredve be a szobába állt meg lefagyva, míg Steve összerezzenve ugrott fel ijedtségében azonnal. 

-Ti együtt aludtatok? - hallatszódott Clint szájából a kérdés, így elképedve pattantam fel és siettem az ajtóhoz Én is azonnal. 

Thor éppen a szendvicsének rágása közben állt meg és nézett ránk döbbenten, még a szája is tele volt. Nat edzős ruhájában meredt ránk, Bruce és Tony pedig maguk előtt hologramokkal néztek ránk, míg Clint egy újságot markolgatva nézett ránk felváltva. És... Még Amanda Swedlin is. Döbbenten, óriásira kerekedett csokoládé barna szemekkel meredt rám, majd Barnesra. Talán Ő volt a legmeglepettebb mind közül. 

-Figyeljetek, semmi nem tört.. -kezdte Barnes megadva magát, de a többiek azonnal egy "aha, persze" morranást elengedve tettek úgy, mint akik nem is láttak semmit és mentek tovább a dolgukra. Tony és Bruce vissza fordultak, az előtérben azonnal felfordulás lett ahogy mindenki hirtelen mozgolódni kezdett. 

-Komolyan mondtam! - ismételte meg Barnes, de már senki nem figyelt rá... vagy legalább is választ nem kapott. 

A férfi komoran, szótlanul lenézve rám pislogott már-már lenézően, majd egy szemforgatást elejtve engedte el a kilincset és hagyta el szobámat - senki meg sem kérdőjelezte, a csapat még csak rá se nézett; kivéve Amanda Swedlin. 

Amanda már-már tátott szájjal nézett utána, vissza rám de Én csak egy fintorral válaszoltam neki s ajtómat becsukva zártam ki a csapatomat és burkolóztam szobám félsötétségébe, egy könyvet megragadva. 

Nem telt el sok idő, már nyílt is szobám ajtaja. Nick Fury nem is zavartatva magát csukta be maga után a fa ajtót és háta mögött összekulcsolva kezeit nézett rám. 

-Hallom összevertek. 

-Haha, nagyon vicces Nick. Hidd el ha én mondom, az a pöröly nem semmi. - tettem le a könyvet magam mellé. 

-Nem is festesz valami fényesen - nézett végig rajtam. 

-Oh, az nem a pöröly miatt van. Ez mindig velem jár - vontam vállat mosolyomat bújtatva, mire a férfi egy halvány félmosolyt elengedve forgatta meg a szemét. -Gyere - húzódtam arrébb, az ágyamra mutatva, de ő csak óvatosan megrázva a fejét taszított. 

-Nem, köszönöm. Minden nap másik férfival az ágyban, Jhonson? 

Döbbenten kaptam fel a fejemet és néztem óriási szemekkel fel rá. 

-Tessék? - kérdeztem tátott szájjal. 

-Egyik nap egy, másnap már más? - somolygott rám. 

-Te most ribinek neveztél? - háborodtam fel. Tudtam, hogy viccel, így egy mosoly elengedve ám mindeközben ugyanúgy sokkolva tettem hozzá. - Ki mondta el?

-Ki nem? A madaraim szeretnek csicseregni - vont vállat komótosan. 

- Oh, mond meg a kis hülye fiókáidnak, hogy megfojtom Őket! - mutogattam fenyegetően. -Semmi nem történt! - magyarázkodtam. 

-Nyugodj le Jhonson. Én tudom. 

-Hála az égnek, hogy akadt köztünk normális is - dünnyögtem egy mély levegőt kiengedve. -Mikor lesz a következő próbálkozás? - ültem fel törökülésbe, ölembe ejtve kezeimet. 

-Neked? Nem lesz. 

-Tessék? - ráncoltam a szemöldököm. 

-Te nem mész többet, Jhonson - nézett le rám komoran. 

-Amikor azt mondtam normális vagy, enyhén túloztam. Bocs, nagyon túloztam. 

-Akkor sem. 

-Még is miért? - nevettem fel hitetlenül. 

-Most vertek péppé. Az egészségedet kockáztatnánk vele - nézett rám komolyan. 

-És? - ráncoltam a szemöldökömet. -Ez még is mikor hátráltatott bárkit is?

-Nem nyitok vitát Blair Jhonson. 

-Nem vitatkozok, hanem tudni akarom miért. 

-Mert. Kész. 

-Jesszusom Fury, nem vagyok hat éves! - meredtem rá. 

-Erről szeretnél beszélgetni? - nézett rám komoran. 

-Igen! 

-Akkor viszlát. - fordult meg és hagyott ott, Én pedig döbbenten kiáltottam utána. 

-Fury! - szólongattam, de nem jött válasz, így döbbenten magam elé meredve kezdtem gondolkodni.