𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Segítség?

Thor érkezése mind a négyőnket azonnal feldobta. Nem mondom, hogy vígadtunk, de már egyikőnk sem akart szenvedése helyett inkább elaludni a csillagos ég alatt, legalább is Nat, Clint és Én azonnal az Istenség köré gyűltünk, míg Bucky csak a fa tövében ülve hallgatott minket. 

-Hol voltál?! - ragadtam meg hiperaktívan, megkönnyebbülten a szöszi arcát. 

-Mindent meg tudok magyarázni, Én... - kezdte, de jött a következő kérdés. 

-Ugye nem esett semmi bajod? - mérte végig halványan mosolyogva, leplezve örömét Nat. 

-Nem, nincsen semmi... - kezdte újra Thor. 

-Hogy hagyhattál el minket? Üzenet nélkül?! - vágtam sértődötten a vállára. 

-Tényleg, haver! - lépett közbe Clint is. - Csak így? A semmiből lelépsz?  Semmi búcsúcsók? - csípte vállon az Istenséget az íjász. 

-Nem szép dolog ez tőled - hallatszódott Barnes somolygó hangja is. 

-Szóhoz juthatnék? - szólt közbe erélyesen Odinson, így összehúzva magunkat léptünk el tőle azonnal. - Nem hagytalak el titeket. 

-Ezt cáfolnám - mondta mosolyogva Nat, Thor pedig hunyorogva nézett le rá. 

-Megeredt a nyelved, Vörös - nézett rá szúrósan. 

-Mindig is ilyen volt - intette le Clint. 

-Szóval - huppant le ülésbe, így amíg mi köré gyűltünk, Barnes feltápászkodva ült le köreinkbe. 

-Hallgatunk - mosolyogtam rá kissé fáradtan. 

-Megvannak már az ikrek? - nézett körbe, ám ekkor óriási csend telepedett körénk. Bucky azonnal rám pillantott, Én pedig rá.

-Nem. - mondta ki hidegen Barnes mélyen a szemembe nézve, ám pechje volt, én álltam a pillantását. 

-És még küzdünk értük? - nézett körbe újra, Én pedig Thor szemeibe nézve vontam meg a vállam. 

-Éppen szünet van - vágott közbe Natasha. 

-De az sem lenne, ha valaki nem hisztizett volna be - tette hozzá Barnes, így felháborodottan kaptam fel a fejemet. 

-Célzol valamire, Katona? - kérdeztem dühösen.

És itt újra ki is robbant a vitánk.

A szavak csak úgy röpködtek, Barnes szemeivel és szavaival ölt engem, de Én csak annál jobban ellenálltam és próbáltam kicsinálni a férfi idegeit, míg nem Thor tett rendett közöttünk.

-Srácok! - kiáltott fel. - Megoldottam a Maximoff ügyet!

-Tessék? - kaptam fel döbbenten a fejem Natashával egyszerre.

-Hogy mi? - ráncolta a szemöldökét Bucky. - Megoldottad?

-Még is hogy? - nézett körbe Clint. - Mi magunk, csapatként sem tudtuk.

-Ez azt jelenti, hogy nálad vannak... - kezdtem.

-Találtam valakit, aki segíthet.

Thor kijelentése után valamennyien, a maradékunk azonnal visszaoszlott a totonyba. Steve és Stark még mindig keringtek valahol a város szélén, ám csatlakozott hozzánk ezúttal Fury és Bruce is velünk volt.

-Odinson, halljak mindent - lépett köreinkbe Fury, a tárgyaló teremben pedig azonnal csend lett.

A mobilomat képernyővel lefelé fordítva csúsztattam az asztalra, Bruce a szemüvegét feltolva orrán fordult el Natashától, Én pedig jobb oldalamra sandítva néztem Barnesra. A férfi kissé idegesen kapkodta a tekintetét, Clint pedig kíváncsian kapkodta már a fejét.