𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Karácsonyi vásár

Barnes mellett mellkasom előtt összefűzve kezeimet andalogtam lassan a már kissé kihalt utcákon. Bizony, voltak még, akik kimerészkedtek az utcára ám már az árusok is lassan bezártak. 

Wanda és Pietro hógolyózott, ami elég mulatságos látvány volt - a fiú az összes golyót kikerülte, amit testvére az erőjével küldött felé - Wanda pedig az összes érkező golyót megállította a piros fény segítségével. Elég nehézkes hócsata volt, nyilván néhányszor kijátszották egymást, de a lényege az egésznek a tinik hangos kacarászása volt. 

Elmosolyodtam. 

Előttünk Nat és Steve egy-egy forraltbort ivott, és beszélgettek. 

A fejemet a másik katona felé fordítva néztem fel rá. Barnes komoran, zsebre tett kezekkel sétált mellettem. 

-Csendben vagy, és nézel. - mondta ki azonnal. 

-Még szép. 

-Te, és a csend? - nézett le rám. -Még szép, hogy az. 

-Most azt mondtad, szép vagyok? - rebegtettem a pilláimat vigyorogva. 

-Nem. De az a pillanat, amikor nem hallani a rikácsoló hisztizésed, felér mindennel - nézett el, a tájat kémlelve. 

-Undok vagy. 

-Csak őszinte veled. - mondta. -Ha már más nem.

A fejemet megrázva rúgtam el egy összefagyott hódarabot magam elől, majd megigazítottam bolyhos sapkámat - Még Clinttől kaptam ezt a sapkát karácsonyra, tavaly. Gyerekes cuccokat adtunk egymásnak; Ő szerzett nekem bolyhos barna sapkát, Micimackós harisnyát, míg Én egy színes kesztyűt és egy szivecskés alsónadrágot. Örült neki. 

-Te nem bírsz ki 5 percet anélkül, hogy ne köss belém. 

-De igen, tíz perce csöndben andalgunk egymás mellett - tagadta. 

-Bucky, ha ez azért van, ami a zuhanyzóban történt - álltam meg, mire a szemöldökét ráncolva fordult felém, nagyjából kettő, három méterre tőlem. -Nem erőltettem rád semmit. Te csókoltál meg. 

-Egymást. 

-Te csókoltál meg Barnes. És tudod jól te is. - néztem rá zsebre dugott kezekkel, komolyan. 

-Tán bántad? 

-Te viselkedsz úgy, mint egy seggfej - mondtam ki azonnal. 

-Semmi köze nincs a történteknek ehhez - mondta, végig mérve. - Blair, csak egyszerűen nem értelek. 

-Nem is kell, hogy megérts! - meredtem rá felháborodottan. -Minden szavamból képes vagy vitát csinálni, Bucky. Ha nem érted, nem tetszik, csak nyeld le! - tártam ki a karjaimat, mire lesajnálóan nézett rám. 

-De viszonoztad. És te húztál vissza. 

-Akkor az tűnt a legjobbnak. 

-Nekem is - mondta a szemöldökét ráncolva. -Inkább csókolózok veled, mint hogy a panaszkodásod és nyafogásod hallgassam - közölte. 

-Szuper - ráncoltam a szemöldökömet. - És Én még is mit tegyek veled, hogy végre leszállj rólam? Hogy  békén hagyj? Hogy ne savazz folyamatosan? - soroltam hadarva. 

-Túl nagy terveid vannak. Tényleg, Blair, komolyan mondom és nem azért, mert az lenne a legjobb elfoglaltságom hogy veled foglalkozzak - lépdelt felém. 

-Pedig eléggé úgy tűnik, tekintve hogy minden egyes nap belém kötsz valamiért! - emeltem meg a hangom. - A terveim jók, tudod te is, az nem tetszik, hogy én ajánlottam fel!

-Igen. Igazad van, Blair Jhonson. Az a bajom, hogy te akarod. Hogy te mondtad - állt meg előttem pár lépésre, mérgesen nézve a szemeimbe. 

-Figyelj, elnéztem azt is, hogy a csók után semmibe vettél, azt is, hogy folyamatosan leszólsz, veszekszel, de most nem fogom hagyni Bucky - mondtam komolyan. - Őszintén beszélek veled, megoldást próbálok találni a Te hülye problémádra, mond, mivel segíthetek? - kérdeztem lesajnálóan. - Mi a bajod, Barnes? 

-Blair, a többiek. - mondta hátra sem nézve, engem méregetve.

-Ne terelj. Haza találnak. - mondtam felnézve rá. - Miért baj, hogy én mondtam? Még is miben lenne más, ha Thor, Nat vagy esetleg Stark mondta volna? 

-Mert gyerkes vagy, Jhonson. Nem érdekel a holnap. Nem érdekel, hogy túl éled e, csak a cél. Egy robot vagy. Nem érdekel, hogy mások túl élik e. Egyszerűen nem mérlegeled a helyzetet! Te nem félsz semmitől, bátor jó kislány vagy, csak a cél van előtted, a veszteség nem érdekel. Nyersz, Blair, de milyen áron? - vágta a szemembe. - Te mindenben csak szórakozni akarsz, mindenhol buli legyen, bármi hülyeségben Te benne vagy. Fejjel rohansz a falnak.. Gyerekes vagy! Nagyon, de nagyon gyerekes vagy Blair. Nézz magadra, itt állsz előttem, egy hat évesekre való sapkában és... - kezdte, de azonnal közbe szóltam. 

-Ez Clint ajándéka! - kiáltottam rá. - Azért mert Te kínosnak találod, és Te undorodsz ettől és az összes emberi érzelem tőled távol áll, de gáznak érzed ezt, mond még is miért ne hordanék egy sapkát, amit a barátomtól kaptam! - hadartam dühösen. -Egy kib**szott sapka? Ez a bajod? - löktem rajta egyet dühösen villodzó szemekkel. 

-Magyarázhatok Én neked bármit, sose a lényeg fog megmaradni! - ragadta meg a kezeimet azonnal, rám harsanva. - Nem a sapka volt a lényeg - mondta komoran, rekedtes hangon. 

-Tudod mit? Fordulj fel. -rántottam ki a kezeimet az övéből. 

-Mi az, Blair, rá jöttél, hogy igazam van? - fordult utánam kérdőn. 

-Nem, rájöttem, hogy rajtad nem lehet segíteni.