𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Jég

A párnát magamhoz ölelve húztam magamra a takarót álmosan, jól bebújva a melegbe, összekuporodva.

Olyan hajnali négy óra körül lehetett, talán már a fél ötöt is megütötte az óra. 

Az ablakon kívülről a szél suhogása tombolt, vihar volt, bár bem láttam de biztos voltam benne, hogy újra havazik.

Apropó hó. És hideg.

Kimondottan fáztam, így jó szorosan magam köré bugyolálva a takarót fújtam ki a levegőt, megpróbálva visszaaludni, míg nem...

Egy hangos morranás nem hallatszódott.

Sűrűn pislogva néztem fel Barnesra, aki bosszúsan tapogatva közöttünk ráncolta csukott szemmel a szemöldökét.

-Add vissza.

-Nem!  Megfagyok!  - vacogtam.

-Blair, ne szórakozz - ragadta meg a takaró végét magára húzva.

-Bucky, fázok!  - kaptam a takaró után.

-Öltözz fel!  - meredt rám kócos hajjal, fáradt szemekkel.

-De...  Nem akarok - nyűglődtem.

-Már pedig ez kettőnknek kell - mondta szúrósan, így grimaszolva fordultam el tőle, hátat fordítva neki. - Gyere ide.

-Nem.

-Az istenit, Jhonson -  káromkodott orra alatt, Én pedig a szemeimet forgatva,  magamat eltakarva bújtam hozzá.

-Így jó?

-Neked jó, Hisztikirálynő?  - csavarta körém fém kezét, Én pedig magunkra húzva a takarót gabalyodtam össze vele.

Csak, hogy a fém kéz hideg volt.

Brutálisan hideg.

És nem, amikor azt mondom brutális, egyszerűen kínzóan szenvedősen hideg, nem túlzok.

Olyan hideg, mintha egy jégcsapot markolna órákig az ember.

Fájdalmasan hideg.

És nem, a fém kéz az Én testhőm által sem melegedett fel.

Ugyan olyan hideg volt tíz perc után is.

Barnes bal kezének érintése jelenleg maga volt a pokol.

Vagy is, nem.  A pokol meleg.  A kéz ennek teljesen az ellentétje volt.

Hogy lehet valami ennyire borzalmasan fagyos? 

Vajon Barnest zavarja? 

Vacogva bújtam mégjobban a férfihoz,  már-már szinte remegve, amikor egy idő után újra megszólalt.

-Blair.

-Sajnálom!  - szabadkoztam.

-Blair, mi a baj? - söpörte el a frufrum, lenézve rám.

-Semmi. Aludj.

-Fejezd be.

-Te fejezd be!  - háborodtam fel.

-Mi a baj? - simította meg az arcomat, másik kezét hátamra tapasztva, így felnyikkanva szorítottam össze a szemem. - A kezem? - döbbent le.

-Sajnálom! - csúsztam arrébb azonnal, megdörzsölve az arcomat. - Csak.. Hideg.

-Levegyem?  - nézett rám unottan, mire döbbenten kaptam rá a fejem. 

-Hogy micsoda?  - ocsúdtam fel.  - Levenni?  A kezed? 

-Aha. 

-Hé, le tudod venni a kezed?  - kapkodtam a fejem meglepődötten.  - Zsírkirály. 

-Ó, istenem. 

-Nem is tudtam!  - vacogtam mosolyogva, aztán mivel kirázott a hideg, így grimaszolva húztam össze a magamat. 

A takarót megragadva bújtam be alá nyakig, ám ezúttal a férfi hagyta. 

-Miért nem szóltál?  - könyökölt fel döbbenten, lenézve rám a sötétben.

-Mert az a kezed! - szabadkoztam.

-És inkább megfagysz?  - kérdezte kikerekedett szemekkel.

-Nézd... Nem akartalak megbántani.

-Komolyan? Pont te?  - szólt ironikusan. - Nem hiszem el. Te nem az az ember vagy, akinek ez nehezére esne.

-Nem, de ez még is más.  Bucky, ez a kezed - mondtam, felnézve rá,  Ő pedig elnémulva kémlelte a szemeimet.

-Köszönöm. - mondta rekedtes hangon, oda hajolva hozzám, Én pedig elmosolyodva simítottam meg arcát elfogadva a csókot.

-Aludj.

-Nem fázol?

- Nem.

-Jó.  -  méregetett hunyorogva, majd elfeküdve hunyta le a szemeit.

Aztán, pár perc múlva megint megszólaltam.

-Átfeküdhetek a másik oldaladra?  - érdeklődtem.

Fáztam.  Tényleg. Csak hazudtam.

Nagyon, de nagyon is fáztam. 

Sőt, megfogadtam magamnak, hogy innentől dupla takaróm lesz és nem fogok meztelenül aludni, vagy arra a sorsa jutok, mint Steve Rogers. 

Jégbe fagyok. 

És azt nem akarom.

Vajon Steve is azt érezhette, amit Én most?

A férfi egy "Az agyamra mész"  sóhajt elengedve hümmögött egyet, így Barneson átmászva bújtam be a takaró alá elégedetten, szorosan hozzábújva.

Bucky a hátamat cirógatva húzott magához jobban, ami tökéletes volt.

Nem fáztam, minden kellemes volt, nem vacoggam már.

-Köszi.

-Mostmár befogod?

-Nem! - vigyorogtam.  - Hogy vagy Bucky?

-Ó, istenem.

-Mi újság James?

-Blair hallgass.

-De olyan jót dumálunk! - szórakoztam, míg Ő bosszúsan dünnyögve próbált csendre bírni.