𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Álmatlan

Az ágyban hasra fordulva szitkozódtam magamban. Nem tudtam aludni, mérges voltam, feszült voltam, nem bírtam, hogy tudtam azt, hogy Barnes tud rólam. A gondolat kicsinált, tudta, hol vagyok és mit csinálok, mikor és hogyan, mindent látott! Mi van, ha azt is megnézte ahogy zuhanyozom? Vagy öltözök?

Mi van, ha Barnes amióta megtalált minden egyes lépésem figyeli?

Egyszerre örültem, hogy megtalált és egyszerre utáltam, hogy megtalált.

Hé, Barnes megtalált! Ó istenem, biztosan hiányzok neki. A férfinak, aki egész életét arra tette fel, hogy az enyémet tönkre tegye, hogy aztán még is csak egy pár együtt lét után elcsavarjam a fejét! Hiányzom neki. Tuti, hogy hiányzom neki. Én vagyok Blair Jhonson. És elcsavartam James Buchanan Barnes fejét.

Megtalált, tehát keresett. Tehát hiányzom. Aggódik. Hölgyeim és uraim, James Barnes aggódik értem! Én a tuskó féregből kifacsartam, hogy érzelmeket tápláljon egy másik egyed iránt! Ha nem is romantikus, legalább egy kis szikra felgyúlt benne. Háhá ezt nézd világ, mit tettem szimplán csak a létezésemmel.

Aztán, az agyam mindig, de mindig tovább lendül arra, hogy... Ajjaj. Barnes megtalált. Oh, ne. James Buchanan Barnes megtalált.

Mit is gondoltam?

A Hydra katonája már hogy ne lenne kiedzve arra, hogy rám bukkanjon? Ugyan kérem a Tél katonájáról beszélünk! A bús, komor de profi egykoron sorozatgyilkosról, aki mészárlásokat tett mások parancsára - bár nem volt magánál, de megtette. A tél katonája.

És hogy a tél katonája mennyire kib*szottul vonzó...

Mármint, mi?

A párnámat a fejembe nyomva nyögtem fel dühösen.

Utánam jön és még mindig csak a drámát képes csinálni! Nem hiszem el! Ez a férfi rosszabb mint bármely sztereotípiás, hisztis nő. Sokkal, de sokkal rosszabb.

Rosszabb mint bármely spanyol szappanoperás dráma sztárja, de...

De megtalált. Keresett engem. James keresett.

Aludnom kéne, de nem tudok, már hajnali három van és még mindig semmi. Érzem, hogy fáradt vagyok, a szemeim fájnak, csukva vannak - még is, szenvedek az álmatlanságtól, az agyam kattog, és minden, de minden baj van.

Az eső még mindig szakadt, hallottam a kopogását, a szél picit suhogott, December van. Karácsony előtt járunk.

Már egy ideje újra forgolódtam, amikor kopogást hallottam.

Ijedten odakapva a fejemet az erkélyajtó felé ültem fel döbbenten.

Kipattanva az ágyból siettem kikerekedett szemekkel a szoba túlsó oldalához, elrántva a függönyt és azonnal kirántva az ajtót.

Bucky zilálva nézett le rám sötét szemeivel, míg Én döbbenten néztem végig rajta. Teljesen elázott megint, csöpögött álláról az esővíz, engem pedig a szobába beáramló hűvös miatt azonnal átjárt a hideg.

-Karácsony van, Jhonson. - mondta.

-Istenem, gyere - ragadtam meg felocsúdva a kezeit.

-Karácsony van, december és Te... - kezdte.

-Barnes könyörgöm hallgass. - rángattam befelé.

-Te imádod a karácsonyt! - hadart.

-Barnes, csókolj meg. - kérleltem, Ő pedig csípőmet megragadva rántott magához, míg Én szinte már-már elolvadva karjaiban viszonoztam csókjait. A katona fél kézzel becsukva magunk mögött az erkélyajtót tartott meg fém kezével, míg Én arcára simítva kezeimet hagytam, hogy mindenem tiszta víz legyen a férfi miatt.

-Szeretlek, istenem, szeretlek - suttogta esetlenül, szorosan ölelve, szívem pedig hevesen dobogott.

-Én is téged - túrtam vizes hajába.

Kimondta. Azt mondta, hogy szeret. Barnes szeret.

-Hiányzol Jhonson, minden egyes nap hiányzol - suttogta, miközben puszilgatott arcom körül - a szám, a nyakam, a fülem, az orrom, homlokom, állkapocscsontomat, hajam vonalát...

Teljesen eláztam. Mindenem vizes volt, a frufrum újra menthetetlen állapotban volt, ujjaim és lábujjaim is átfagytak.

-Eljöttél értem - toltam el magamtól arcát kezeim közé fogva.

-El. És nem megyek el nélküled - fektetett el az ágyon, Én pedig átkarolva Őt húztam vissza a csókba. - Akkor sem.

-Istenem Barnes, miért? - toltam el magamtól zilálva.

-Nem megyek el nélküled Blair - nézett komolyan a szemeimbe. - Kellesz nekem. - mondta, Én pedig visszarántva magamhoz tapadtam ajkaira azonnal.

Nem történt semmi. Az össz dolog, ami volt, hogy Barnes óvatosan magára húzva simogatta a hátamat, míg Én keservesen kántáltam, mennyire sajnálom az egészet, mindent, ami valaha történt, Ő pedig elázva bár, de nyugodtan vígasztalt.

Egy kis idő múlva, fáradtan felülve néztem rá, Ő pedig kérdőn felvonva a szemöldökét ráncolta azt egy kicsit össze, kitárva a karjait, amolyan "Most mi van már megint?" stílusban.

-Sajnálom. A kirohanást. - biccentettem eltűrve a hajam. - Jól vagyok.

-Úgy nézel ki, mint aki jól van - monsta ironikusan a hajamba fűzve fém ujjait. - Gyere vissza Blair. Aludj - suttogta.

-Nem, nem - ráztam a fejem, Ő pedig szemöldökét ráncolva nézett végig rajtam. - Vetkőzz le.

-Gyors váltás, de rendben - ült fel.

-Nem azért! - ütöttem meg, de Ő elkapva a csuklómat rántott ölébe és csókolt meg. - James, kérlek - sóhajtottam fáradtan, amíg átjárt rajtam a hideg újra, vizes ruhái végett. - Meg fogsz fázni, könyörgöm - toltam el magamtól, Ő pedig szorosan ölelve ragaszkodott hozzám. - Kérlek!

-Jhonson - szólt rám.

-Bucky - ragadtam meg arcát, megpróbálva eltolni, halványan mosolyogva.

-Sokat aggódsz, mondták már? - mormogta nyakamban.

-Meg foglak ütni.

-Sosem ijesztett meg a gondolat - rendezte le egyszerűen, Én pedig feladva a küzdelmet ernyedtem el jajgatva.