𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Féltékeny

A zenére táncikálva ütöttem 12 tojást a serpenyőbe. Reggel 7 volt, mindenki aludt még. Túl korán keltem, már legalább egy bő másfél órája csak forgolódtam Barnes mellett, ezért jöttem ki. A bundáskenyér már sült, a kávé gép robogott, a tojás sercegett - mindenki azt eszik, amit talál.

Gyorsan kész lettem vele, nem bíbelődten nagyon semmivel, elvettm egy tükörtojást és egy kenyeret, majd egy jó forró bögre kávéval. Olvastam hozzá újságot, telefonoztam, bele fejtettem Steve rejtvénykönyvébe, jól mulattam. Aztán unatkoztam. És még csak háromnegyed nyolc sem volt.

Azonnal a fürdőbe kapkodtam a lábaimat, majd a szennyesből kitúrva az edzős ruhám öltöztem át seperc alatt.

A lift legalsó null gombjára tenyerelve kötöttem fel hajamat, egyenesen az edzőterembe indulva.

Egy jó hosszas bemelegítés után nyújtottam egyet, majd a boxzsákhoz indulva vettem egy mély levegőt. 

Egy jó negyed órája már ütögethettem, rúgdalózhattam, mikor megütött egy hang. Egy jó ismerős hang.

-Ezt nem így kell. -hallottam a rekedtes komor hangját.

-Verekedtél Te már valaha? - kérdeztem ütve még egyet, letörölve izzadtságom.

-Nem - mondta. -Nem engedem az embereknek, hogy hozzám érjenek.

-Hát még szép. - ütöttem. - De nekem engedted.

-Az Te vagy - mondta, Én pedig felnevetve fogtam meg a visszalengő zsákot.

-Strange, oh, Strange..  -ráztam a fejem. -Sose változol.

-Emeld feljebb a könyököd. Nagyobbat szól.

-Pont te fogsz nekem harci tanácsokat osztani? - huppantam le ülésbe, kiizzadtan, koszosan.

-Szívesen.  -mondta.

-Hidd el, nem megyek vele sokra. A te tanácsaid? Verekedésben? - vigyorogtam fel a férfira. -Jó vicc.

A férfi elmosolyodott, majd oda adva a papírdobozos kávét ült le a zsámolyra mellém.

-Kifárasztod magad feleslegesen. -mondta.

-Honnan tudnád. - kortyoltam a kávéba.

-Én mindent tudok - mondta, Én pedig felkacagva dőltem a férfi vállának valóban kifáradtan, abban a pillanatban pedig az edzőterem ajtaja kinyilt, és Steve és Barnes pedig beléptek a terembe.

Azonnal oda kapva fejünket hervadt le a mosolyom arcomról, majd a torkomat megköszörülve egyenesedtem ki azonnal, míg Strange arrébb húzódott. 

-Jó reggelt - köszönt Steve.

-Jó reggelt -köszöntünk mindketten, Barnes pedig egy gyilkos pillantást vetve ránk toppant meg.

Oh, kezdődik.

-Nem, nem én csak nem értem -veszekedett hangosan, pólóját ledobva idegesen az ágyra. 

-Még is mit nem értesz? - nevettem fel hisztérikusan. 

-Miért Strange? Van köztetek valami? - kérdezte komolyan a szemembe meredve.

-Barnes, hallod magad? - álltam meg az ágy túl oldalán. -Dehogy van! Még is mi lenne köztünk? - harsantam fel.

-Nem tudom, valahogy mindig, mindig megjelenik amikor egyedül vagy, amikor a legeldugodtabb, sötétebb helyeken vagy... -sorolta. -Hozzá érsz, nevetgélsz.. - háborodott fel.

-Te jó ég,  Bucky, hagyd abba! - csaptam le a párnát dühösen. -Strange a barátom.  Elegem van, hogy minden egyes alkalommal felhozod ellenem - taglaltam. -Strange a barátom! -ismételtem meg. -Strange mentette meg az életem - mondtam. -Elszállásolt. Etetett. Itatott. - soroltam. -Ingyen. A semmiért.  Semmit nem kért cserébe - mondtam komolyan. -Barnes, addig maradhattam volna amíg csak akarom, ennek már majdnem hogy két hónapja és semmit nem várt el cserébe! - kiabáltam vele.

-Miattam jöttél vissza! - mutatott mellkasára.

-Nem. Ha Strange nincs Bucky, Én nem jövök vissza. - ráztam a fejem. -Szeretlek. Szerelmes vagyok - tettem össze két kezem. -És nem Strangebe. - mondtam.

-Akkor is idegesít. Akkor sem tudom elviselni. Akkor is elegem van - sorolta.

-Miért nem bízol bennem?

-Már miért ne bíznék benned?

-Miért, miért pont Strange? - túrtam a hajamba két kézzel. 

-Én is ezt kérdezem? Miért pont Strange? Miért Ő a bizalmasod? Miért nem Natasha? Miért nem Steve? Miért Strange?

-Miért az zavar, hogy Strange a barátom? Az nem zavart, amikor Thor szilveszterkor a számból itta a pezsgőt? Amikor bent zuhanyzok és Stark mellettem pisil? - akadtam ki. -Miért az zavar, hogy Strange talán két hetente egyszer talán megjelenik, hogy lássa még nem öltem meg magam? - csaptam combomra.

-Blair, ez nekem akkor sem fekszik. Nem, nem... - kezdte.

-Akadj le róla! - harsantam le.

- Nem tudok! - kiabált. -Utálom!

-Még is mi okot adott rá? - vettem egy mély levegőt, Ő pedig elhallgatva nézett a szemembe.

És nem mondott semmit.

-Erről beszélek.  - kaptam fel a törölközőt, Ő pedig magában morogva csapott valamit az éjjeli szekrényre.

Érdekelne titeket Strange románc? Persze nem végleges. Csak egy újabb drámának... kíváncsi vagyok a véleményetekre.