𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Gyalogtúra

Bár nem találtam el, visszamenekült az épületbe, nekünk meg csak egy kerekünket lőtte ki, így még elbírtuk egy darabig. Kevés üzemanyag volt, igaz. De elég messze jutottunk ahhoz, hogy ne támadjon ránk újra.

Néma csendben ültünk egymás mellett. Az én szipogásom, remegő lélegzetvételem hallatszódott csak néha. Brutális volt. Barnes koszosan, néhány sebbel komoran az utat bámulva vezetett, Én pedig ölembe roskadott remegő kezekkel, összeverve, vágásokkal és vérző orral, elfolyt maradék szempillaspirállal arcomon bámultam lábaim. Mindketten kócos hajjal, gyűrten és feszülten ültünk, meg sem szólaltunk.

Nem tudom mi fájt jobban, hogy tropára vertek és mozogni sem bírtam, vagy az hogy Barnes olyan könnyen ignorált, mintha csak ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, mintha nem történt volna semmi. Még most sem hozta szóba. Még most sem.

Egy ideje mehettünk már, amikor az autó lassulni kezdett, Én pedig a férfira kapva a fejem néztem könyörgően.

-Ugye nem... - kezdtem halkan, remegő hangon.

-De. De igen. - suttogta lesütve a szemeit.

-A francba - tört ki belőlem a zokogás.

Sötét éjszaka, messze voltunk a várostól, sőt mindentől, egy benzinkút fénye sem látszódott semerre, Barnes pedig az utolsó üzemanyag cseppekből az úton félrehúzódva próbált még egy kicsit kicsikarni az autóból, ami pár méter után véglegesen megállt. Én bőgtem, megállíthatatlanul, nem tehettem róla, egyszerűen csak magától jött. Barnes a kormányra hajolva tette le fejét, míg Én levegőért kapkodva temettem tenyereimbe arcom.

-Sajnálom Jhonson.

-A francba. - vettem egy mély levegőt.

-Mi legyen? - nézett rám, kezeit a kormányon pihentetve, mire én az övemet kikapcsolva löktem ki az ajtót.

-Menjünk! - ragadtam meg a fegyvert.

-De még is hova? - nézett utánam, de a kocsi ajtó csapódott, én pedig az út szélén szipogva elindulva kapkodtam lábaim. -Jhonson! - kiáltott utánam.

Az éjszakában vacogva törölgettem arcomat, Barnes pedig puskáját szorongatva haladt szorosan mellettem, magabiztosan.

-Van ötleted, hogy ki volt? - mormogta.

-Nem. - ráztam a fejem. -De Amandát emlegette.

-Miért nincs sosem egy perc nyugtunk? - dünnyögte.

Vacogtam, túl hideg volt a téli éjszakában.

Egy ideje már sétáltunk, Barnes a bőrdzsekijét rám adta már, s szorosan mellette sétálva próbáltam melegedni, amikor mindketten megtorpantunk.

Lámpafény.

-Az egy... -kezdte.

-Egy benzinkút? - ragyogott fel a szemem azonnal, majd a kezét megragadva sűrítettem lépteim a kis épület felé.

Szinte már örömömben könnyeztem, Barnes pedig fegyverét tartókájába csúsztatva sietett utánam.

-Stark válaszolt már? - kérdeztem.

-Nem, de most hagyjuk. - értünk egyre közelebb a kúthoz.

Ez maga volt a mennyország. Egy 0/24-es taco büfé egy benzin kúttal.

-Istenem -fakadt ki belőlem azonnal.

-Mit kérsz? - állt a tábla elé izgatottan azonnal.

-Vegyél magadnak, Én még gondolkodok - ráztam a fejem, fogaim pedig össze-össze koccantak.

A férfi először unottan nézett rám.

-Mi az?

-Blair, meghívlak.

-Hogy mi?

-Én fizetek - nyúlt zsebébe azonnal, biccentve.

-Dehogy te fizetsz! - nevettem fel hangosan, míg az árus mosolyogva biccentett nekünk, hogy nyugodtan használjuk ki az időnket.

-Már miért ne fizetnék? - ráncolta a szemöldökét.

-Már miért te fizetnél? -  prüszköltem.

-Én vagyok a férfi.

-Nem 1940-ben vagyunk, bocsánat - ráncoltam a szemöldökömet.

-Oh, a korommal jössz, mi? - nyitotta ki tárcáját. - Ez mindig is így lesz Blair.

-Amilyen öreg vagy, biztos tudod - forgattam a szemem. -Fizetem a sajátom.

-Biztos nem - horkant fel.

-Akkor fizetem mindkettőt. Na engedj - léptem volna oda.

-Még inkább nem! - ragadta meg a vállam fém karjával, így felkiáltva ugrottam vissza. - Két extrát kérek elvitelre. - lépett az ablakhoz, de oda pattanva toltam arrébb.

-Ne engedje hogy fizessen. Ne! - fenyegettem az árust.

-Már hogy ne fizetnék - mérgelődött.

-Barnes, hagyd már!

-Engedd már,  hogy fizessek! Szegény árust csak feltartod.

-Oh, nekem úgy sincs jobb dolgom - szólt közbe a harmincas-negyvenes évei körül járó fazon, de Barnes egy gyilkoló pillantással hallgattatta el.

-Ne hozd rá a frászt! -ütöttem Barnes tarkójára.

-Vegye el - nyaggatta Barnes.

-Ne vegye el! - löködtem.

-Hagyj már, idióta nőszemély! - hurrogott rám.

-Menj, beszélj Starkkal - próbáltam tologatni, de fém kezével körbekulcsolva kezeimet rázta a fejét.

-Tudjátok mit... - szólalt meg az árus. -A ház ajándéka - nyújtotta a két gőzölgő fóliás taco-wrap szerű ételt.

Addig veszekedtünk, amíg el nem készült.