𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Sátrak

Eszméletlen hideg volt, Én pedig a sátorba bemászva vacogva húztam össze pulcsimat. 

-Ki fázik ennyire? - hallottam munkatársam Clint hangját szórakozottan a fülesben. 

-Szerinted? - kérdezte Stark. - Lehet egy tipped. 

-Ne szemétkedjetek - vacogtam. - Megfagyok. 

-Halljuk. Még otthon is hallják - szólt be Steve mosolyogva, Én pedig bosszúsan húztam fel a hálózsákom cipzárját. 

-Még valaki, nem akar esetleg belém kötni? James, te nagyon csendes vagy. 

-Mert idegesítesz. - kaptam a választ a barna hajú férfitól, így unottan néztem a sátor tetejét. 

-Ha még valaki beszól Blairnek, annak velem gyűlik meg a baja. - mondta Natasha, bemászva mellém a sátorba. 

-Ejha, Romanoff. Nagyon megijedtem!

- Pedig Stark, egy másodperc alatt fenékbe rúglak. 

-Engem is? - kérdezte Thor, Én pedig szórakozottan vettem ki a fülest. 

-Jó éjt! - kiáltottam fel. 

-Neked is! - válaszolt a szomszéd sátorból Steve. -És ne fagyj meg. 

- Nem akarok. Mi van, ha engem is lefagyasztanak 100 évre? - kérdeztem szórakozottan. 

-Hé! Nem száz év volt! 

-Rendben Tata, mostmár aludhatsz! - kiáltott fel Nat is. 

-Ne akarjátok hogy átmenjek!

- Mi lenne, ha befognátok? - kiáltott fel a másik oldalról Stark is. 

-Boldog életem! - válaszolt Barnes dünnyögve, Én pedig szemeimet forgatva húztam össze magam. 

-Izgulsz a holnap miatt? - suttogott Nat, tíz perc múlva. 

Sötét volt, késő éjjel, már a semmi nem világított. Hely híjján szorosan egymás mellett feküdve próbáltunk elaludni. 

-Még szép - suttogtam. - Szinte lever a víz. 

-Nem lesz semmi baj. Menni fog minden. 

-Nem akarom hátráltatni a csapatot - fordítottam felé a fejem, Ő pedig felkuncogott. 

-Az elmúlt hónapok alatt számtalanszor bizonyítottad, hogy jó Bosszúálló vagy. Bárki mást mond, csak irigykedik - hallottam a hangján, ahogy mosolyog. 

-Célzol valakire? - ugrott be azonnal Barnes gúnyos arca. 

-Talán.

Hajnali öt körül fáradtan kimászva a sátorból próbáltam halk lenni. A derekam s a nyakam is eszméletlenül fájt. Megnyújtózva nyomkodtam meg a fájlalt területet, ám azonnal egy halk dünnyögés ütötte fel a fülemet. 

-Ha háton alszol, jobb lesz. 

Nagy szemekkel kaptam fel a fejem. Barnes volt az.

-Korai vagy. 

-Te sem mondhatsz el mást - nézett fel rám. 

-Honnan veszed, ho... - kezdtem csípőre téve a kezeim. 

-A háború alatt nem volt sok kényelmes pozíció, melyben aludhattunk volna. 

-Oh - engedtem le a kezeimet csalódottan. - Sajnálom. 

-Nem kell ezt mondanod - ráncolta a szemöldökét. 

-Nem, James, komolyan mondtam - vontam vállat.