𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Girltalk

Két nap múlva, éjjel kiosonva a konyhába vettem észre az épp egy bögre - talán - teát kavargató vörös hajú nőt. Haját kissé levágatta, hullámos volt és gyönyörűen omlott vállára. Egyedül volt. Nem tudom hány óra lehetett, de valószínű mindenki aludt már. Csak mi vagyunk ilyen éjjéli baglyok állandóan. Rendszerint tartottuk este életünk legmélyebb lelkizéseit, amikor véletlen futottunk össze éjjelente a konyhában. És most pedig...

-Lám, lám - léptem be vigyorogva, Ő pedig felkacagva vett le egy másik bögrét.

-Csajos tali. - mondta megtöltve a vízforralót.

-Már csak Wanda hiányzik - mondtam.

-Oh, hidd el, ki jön két percen belül.

-Tudom én azt.

Aztán, ajtó nyílás hallatszódott és Wanda meztelen talpait kapkodta le a lépcsőn, somolyogva belépve hozzánk. Még egy bögrét levettünk a polcról.

-Sziasztok - huppant a pultra a lány azonnal, mi pedig köszönve neki fogadtuk azonnal. -Mi újság?

-Hogy vagy, Blair? - kérdezték, Én pedig a hűtőhöz lépve rántottam meg hanyagul a vállamat.

-Meg vagyok. - vettem ki egy maradék hideg bundáskenyeret még reggelről. - Jól vagyok tényleg. Nem kell aggódnotok.

-A múltkori után azért még is.

-Nem, tényleg- ráztam a fejem. -Minden oké.

-Rendben. - mondta Natasha.

-De akkor is. Szólj, ha bármi van.

-Láttátok azóta? - nézett körbe Nat.

-Nem, Én nem. Akkor először és utoljára. - haraptam a már melegített kenyérbe. Kissé mállott volt már, de megteszi.

-Én sem - mondta Wanda. - Hallani se hallom. Szinte, hogy oson.. - rázta a fejét. -Mintha bújkálna.

-Azt csinálja - rántottam meg a vállam újra.

-Figyelj, gáz amit csinált - nézett rám Wanda lesajnálóan. - Tudja, hogy a fiúk azonnal kipécéznék.

-Thor meg akarja verni - nézett rám Natasha, mire meglepetten kaptam rá a fejem.

-Viccelsz velem.

-Nem, tényleg - emelte fel piros kis fényével a bögrét Wanda. -Komolyan mondta. Többször is.

-Mindegy, engedjük el. Jól vagyok.

-Persze hogy jól vagy. Mindenki ezt kamuzza.

-Nem kamuzok - nevettem fel. -Nem értem,  de.. de jól vagyok.

-Ha te mondod - vont vállat Natasha.

-Beszéljünk inkább rólad, kismadár - vigyorogtam a vörösre. -Szerelmes gerlepár. Miújság? - húzogattam szemöldökömet, Wanda pedig füttyentve egyet lökte meg vállát óvatosan.

-Semmi - mosolygott Nat zavartan.

-Na, nincs olyan, hogy semmi - ráztam a fejem.

-Hallani akarjuk az izgalmas sztorikat. Ide a nyálassággal.

-Lányok, hagyjátok abba.

-Nemár, az egyikőnket frissen dobták és megcsalták a tudta nélkül, a másikónk élete pedig sivár és üres! - nógatta Wanda.

-Igaza van - biccentettem nevetve. -Gyerünk vörös.  Avass be a romantikus Bruce Banner szálba.

-Hidd el, ha nekem lenne, én mesélnék - bólogatott somolyogva a Tini. -Elvégre valamivel fel kell dobni a törött szívűt. - biccentett felém, Én pedig rájátszva kaptam a mellkasomhoz, szipogva.  -Látod? Vidámság kell neki.

-Úgy van. És ez a vidámság csak is a te édes szerelmi sztorid lehet.

-Igen - bólogattunk egyszerre hevesen. Natasha unottan meredt ránk.

-Kiakasztóak vagytok.

-Így szeretsz, nem de?

-Túlzás-fintorgott orrát felhúzva a vörös.

-Hé! -nevettem fel hangosan

-Hagyjátok abba a pletykálást. Nem jó dolog.

-Egye fene - forgattam a szemem. -Akkor legalább menj vissza hozzá. 

-Ki tudja mikor megy vissza - vont vállat Wanda a pulton ücsörögve, lábait óvatosan lóbálva.

-Nem megy vissza - köszörülte meg a torkát Nat, mi pedig boldogan fordultunk felé azonnal.

-Hogy mi? - kurjantottam fel.

-Nem megy vissza! - mosolygot fülig a vörös, talán enyhén még el is pirult.

Jó volt így látni.

-Mi az, hogy nem megy vissza? - kérdezte Wanda.

-Megígérte nekem. Azt mondta, nem hagy itt egyedül többet, vagy úgy... bárhol. Nem megy el. Nem hagy itt.

-Úristen! - sipítottam.

-Megkérdezte. - nézett felváltva ránk. -Hivatalosan is a barátnője vagyok.

-Te jó ég! - meredt rá Wanda, örömmel szemeiben, míg Én a nyakába ugorva pattogtam.

-Dehát ez nagyon jó! - szorongattam.

-Nagyon romantikus volt.

-Látod Wanda? Én mindig mondtam.  Sose hittetek nekem. Mindig is tudtam. Mindig! Állandóan magyaráztam, hogy Nat és Bruce között van valami. Sose hittetek nekem! - fecsegtem.

-Mert ha rajtad múlna, mindenki találna magának valakit. Szerelemdoktor.

-Attól függetlenül igazam volt - vigyorogtam. -Igazam volt!