𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Késésben.

Egy novemberi hűvös, ám még éppen hogy napos reggelen voltunk. Egy tálca kávéval, hónom alatt egy pletykalappal siettem a Bosszúállók következő találkozójának megbeszélt helyszíne felé. Ami nem más volt, mint Steve Rogers lakása.

Kicsit enyhén fogalmazok ha azt mondom, késésben voltam. Ugyan is, nagyon, de nagyon késésben voltam. Viszont mentségemre szóljon, hogy azért mert beugrottam a kávékért. Hiszen én milyen jó barát vagyok!

A lábamat kapkodva föl a lépcsőn szinte már-már felrántottam a barátságos kis lakás ajtaját, és beléptem.

-Sajnálom, sajnálom! - szabadkoztam azonnal, mire Stark unott tekintettel fordult felém Rogers gurulós IKEA-s székével.

-Késtél. - hallottam Natasha somolygó hangját.

-Tudom, tudom! - raktam le a tálca kávét és az újságot. - Ne haragudjatok! - dobtam le a kabátom, majd a tálcát megragadva léptem a kissé pipa playboy Tony Stark elé. - Jó reggelt.

-Dél van.

-Inkább csak fogd be és igyál - nyomtam a kezébe a kávét.

-Blair, ez nem játék! - szólt utánam, de addigra már Natasha karjaiban vigyorodtam el.

-Hiányoztál - mondta a vörös hajú.

-Te is nekem - adtam oda a kávét. - Steve - mosolyodtam el, a férfi elé lépve.

-Csinos vagy.

-Köszi. Hoztam neked is, bár nem tudom rólad teljesen, hogy hogyan is iszod - vontam vállat, Ő pedig meghatva fogadta el a papírpoharat.

A tálcára néztem. Már csak két pohár. Abból az egyik az enyém, a másik meg...

-Barnes? - fordultam körbe azonnal meglepetten.

-Ó. Szerinted kik azok, akik mindketten, mindig elkésnek? - forrtyogott Stark.

-Még nem jött meg - mosolygott Steve.

-Hála Istennek - vágtam le magam a már jól imádott fotelba, elpunnyadva.

Sajnos nem volt sok nyugtom, 5 perc es körülbelül egy korty kávé után a fém kezű, unott ember be is lépett. Megtorpant, majd a kabátomat ami a nagy siettségemben le esett a fogasról - felkapta, majd felakasztva sajátját és övét is lépett be.

-Sziasztok.

-Szervusz - mosolygott Steve, megveregetve Bucky vállát.

-Barnes, tudom nehéz a modern világ neked, meg kell szoknod hogy már nem írányítanak és magadnál vagy. Modernebb minden, mobiltelefonok... Nehéz lehet. - kezdte Stark somolyogva, majd vigyora lehervadt az arcáról. - Viszont 1940 előtt is létezett az óra! - kiabált rá. -Szóval igazán nézhetnéd! 

-Nyugodj le, Tony - nevetett Natasha. 

-Miért, nem negyed egyre kellett jönni? - ráncolta a szemöldökét a fém kezű, elvéve az utolsó kávéspoharat. 

-Nem! - idegeskedett Tony. 

Míg Steve, Tony és Nat azt konzultálták, hogy vajon hogy lehet több mint fél órát késni valahonnan, Barnes unott tekintettel állt meg punnyadó testem előtt. 

-Ez az én helyem. 

-Nincs ráírva a neved - rántottam meg a vállam szórakozottan. - És én előbb értem ide. 

-Kezdhetnénk, kedves pontos munkatársaim? - vonta fel a szemöldökét. 

-Állj fel. - mondta Barnes.