𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Kifakadó

A lift falának dőlve kopogtattam lábammal. Késő volt már, eddig gondolataimba merülve csatangoltam a hideg éjszakában.
Kulcsom kabátom zsebébe tuszkoltam, csatogott a cipőm orra, kezeim keresztbe mellkasom előtt. 

Összekeverni engem? Mással? Más valakivel, akit még csak nem is ismerek? Nevetséges.  Strange nevetséges ember.

A lift ajtaja csippanással kinyitódott, Én pedig mint a szélvihar rontottam be a túlontúl modern és nagy lakásunkba. Ugyan már, az egész Bosszúálló sereg elfér benne, két fürdővel egy konyhával és nappalival, plusz legalább száz vendégszobával. Értem, hogy Stark pénzes , de ez túl lő minden határon.

A kabátom dühösen levágva rúgtam le magamról magassarkú csizmámat. Mérges voltam, nagyon mérges.  És ám bár mikor faggatni kezdtem az őrült, idegesítő, tuskó mágust, nem volr hajlandó válaszolni, hanem egy jó fél órás nyüstölés után megfordult, és elment... még jobban felidegesített.

Belül tomboltam, Barnes pedig megint rosszkor volt elől.

-Lám, Lám.  Megjött a Hurrikán. - mormogta magában.

Próbáltam elzárni. Próbáltam elnyomni, meg sem hallani... de persze, hogy nem hagyta.

-Tudod, ha legközelebb valami természeti katasztrófa lesz, Blairnek fogják nevezni.

-Na jó ,tudod mit, seggfej? - fordultam meg a kanapé felé dühösen, feltűrve fekete garbóm ujjait. Még csak annyival sem tisztelt meg, hogy felém forduljon. -Mi lenne, ha szépen befognád, és csöndben maradnál? -kiáltottam rá dühösen.

-Na látod. Erről beszélek. 

-Tényleg nem bírnál ki egy napot sem, hogy ne szólj hozzám? -léptem közelebb a kanapéhoz.

Ekkor már lehajtotta a fejét és homlokát dörzsölve mormogott.

-Reggel igazán nagyon jól ment! - harsantam rá. 

-Mi az, nem sikerült a randid? -kérdezte gúnyosan, Én meg dühösen felkapva a díszpárnát mellőle ütöttem le vele azonnal.

Tovább mentem, egyenesen a szobám felé. Ujjaimat végig simítottam hajamon, de a párna repült is azonnal vissza és telibe kapott. 

Döbbenten torpantam meg, elhitetlenedve megfordultam és néztem a dühös szemekbe.

-Ne rajtam vezesd le a hülye románcodból kifakadó feszültséged! - harsant rám.

-Te meg a világ fájdalmad tartsd meg magadnak! - kaptam fel a párnát. -Még is milyen románcról beszélsz, kattos?

-Te és Strange. -mondta.

Ezt nem hiszem el.

Ez az ember, egy őrült.  Utálom.  Utálom, utálom, utálom!

Azonnal dühben csillogó szemeimet övébe vezettem.

-Hogy mi van?

-Te és a mágus.  A karácsonyi vásárban.  Jól mulattatok? Oh, egyébként Blair, tudja Ő, hogy félre jársz hozzám? -vonta fel a szemöldökét.

-Te egy idióta vagy. -könyveltem el magamnak, kitöltve egy pohár szódát.

-Elég hamar visszajöttél, azt hittük megint lelépsz legalább egy két hétre. - dörmögte.

-Van még beszólás, amit nem sütöttél el?

-Van még dolog, amit nem szúrtál el?

-Te ma nagyon tahó vagy. - lépdeltem felé dühösen. 

-Minden okom meg van rá. 

-Kicsikét el vagy szállva magadtól, nem gondolod? - kiáltottam rá dühösen.  -Az ég világon semmi nincsen köztünk! Nem mintha annyi beleszólásod lenne, de Strange a barátom. Strange aki kisegített, amikor te az őrületbe kergettél. Ha Strange nincs akkor én sem jövök vissza Barnes, bármennyire is kedved támad csókolózni! - harsantam rá. 

-A megmentőd, mi?

-Igen. Az. A családom, egy jó barátom akivel zűr nélkül akartam egy szabad napot!

-A megmentőd? És mi van azzal, aki az egész települést átkutatta érted? -állt fel azonnal dühösen villogó szemekkel, de álltam a tekintetét.

-Miattad mentem el.

-És miattam jöttél vissza. Ne tagadd, Jhonson.  Átnéztem érted a világon minden zugot, minden kis sarkot, a környékbeli városokat... -hadart kiabálva.

-Hagyd abba, nem kértelek meg rá! - kiabáltam rá. 

-A francba, Jhonson, szerelmet vallottam neked!

-Tudom! -trappoltam idegesen, Ő pedig derekamat megragadva húzott magához, ám én voltam a ludas -azonnal megragadtam arcát és rátapadtam ajkaira.

Csókoltam, ahogy csak bírtam, szinte faltuk egymást, de akkor megcsapott a tömény alkohol íze.

-Bucky -szakadtam el tőle, de hajolt is utánam. -Bucky -motyogtam szájába.  -Részeg vagy.

-Nem -válaszolta a hátamat simogatva.

-Barnes érzem rajtad - lihegtem, míg arcomat puszilgatta össze-vissza.

- Nem.

-Bucky...

-Nem lehetek részeg -vette le pulcsimat, azonnal vissza húzva magához.

-Tessék? - akadtam meg döbbenten, eltolva magamtól arcát.

-Katona dolog - hajolt nyakamhoz, Én pedig pólója alá vezetve kezeimet döntsön el a karácsony fa alatt óvatosan. 

Az erős karokban.. na jó, csak egy erős karban, a fém kezét próbálta minél távolabb vinni tőlem , nehogy bántódásom essen - feküdtünk ruháinkkal betakarózva a karácsonyi fények alatt. Meghitt volt, nem dühös, nem mérges... kellemes.

-Jhonson, csak szólok... a fagyöngy alatt voltunk egész idáig.