A nap különösen csillogott be a kis, virágmintás konyha ablakán.
Blair Jhonson pedig soha nem lehetett volna boldogabb.
A két marék epret egy szűrőbe szórva nyitotta meg a hideg vizet, majd átmosva a gyümölcsöket kutatott két tál után.
Reggel kilenc óra körül lehetett. Egy fehér, kötött pulcsiban és egy szürkemelegítőben sürgött-forgott a konyhában, hogy reggelit készíthessen magának és hivatalosan is barátjának.
A görög joghurtot kikanalazva a kis fa tálkába mosolyodott el.
Semmi luxus. Semmi extramodern hologram, semmi több milliónyi értekű fehér bőrkanapé. Csak ők, és egy kis falusi házacska, egy pici kerttel. Semmi más, csak ők ketten és határtalan boldogság. És nyugalom.
A bejárati ajtóban elfordult a kulcs, és halk léptek ütötték fel Blair fülét.
-Azt hittem visszaérek, mire felkelsz - ölelte át hátulról azonnal párja.
Blair felvillanyozva fordult meg azonnal a férfi karjaiban és vette észre a férfi kezében a csokor újságpapírba tekert virágot.
Gyönyörű volt.
Erőteljes, friss illatot árasztott. Pár szál gyöngyvirág, néhány tulipán...
Volt ízlése a férfinek.
Kézzel írt kis cetli lógott le a spárgával megkötött csokron.
-Rád gondoltam. -mondta komor hangján izgatottan, kisfiúsan mosolyogva a leszerelt katona.
És valljuk be, senki sem látta még ilyennek James Buchanan Barnest.
Hiszen a katona boldog volt.
Úgy igazán boldog.
A háború óta nem tudunk olyan alkalmat mondani, amikor a férfi tényleg teljes testtel és szívvel mosolygott volna.
Sosem mutatta ki örömteli érzéseit.
Mert nem is voltak neki.
-Én is állandóan rád gondolok - simított végig a férfi mellkasán Blair Jhonson.
A férfi egy fehér inget viselt, szürke farmernadrággal.
A madarak csiripeltek, a lány pedug izgatottan megszagolva a csokrot hunyta le szemeit, míg a férfi feje fölött átnyúlva emelt le egy vázát a polcról.
-Olyan szépek.
-Akárcsak Te. - simította meg arcát a férfi, a lány pedig a vázába ejtve a csokrot rántotta magához a férfit, aki elmosolyodva hagyta, hogy a szerelme apránként össze-össze csókolja arca összes kis területét.
Boldogak voltak. Csak úgy kicsattantak.
-Csináltam neked reggelit. - vette magához a lány a kis tálka joghurtba szórt bogyós gyümölcsöket.
Volt áfonya, málna, eper, ribizli, szeder...
-Szeretlek. - mormogta a férfi.
-Én is nagyon szeretlek. -suttogta ajkaira.
-Mit akarsz csinálni ma? - kérdezte a férfi.
-Bármit. - ölelte át szerelmét.
-Elvihetlek vacsorázni?
-Bárhova elvihetsz katona.
-Csak vigyázzon a szájára hölgyem.
James Buchanan Barnes szemei csak úgy csillogtak az örömtől, teljes teste a lány ölelésébe simult. És ez pont így volt jó.
Pont így volt tökéletes. Pont így írták meg még a nagykönyvben is.
James Buchanan Barnes sorsa 1917 óta csak ez volt. Csak az, hogy a bár szeszélyes, néha idegesítő - imádnivalóan idegesítő és makacs Blair Jhonson karjaiban olvadjon el és omoljon össze. Minden csak is azért történt, hogy Blair és Bucky, Bucky és Blair együtt lehessenek.
Hiszen a világon semmi baj nem volt már.
Messze voltak a nagyváros nyüzsgő életétől, a nagy zsibajtól.
A sok-sok tömegtől és gyűlölettől. A bajtól. A többi bosszúállótól.
Ketten voltak. Szerelemben, édenben, vágyban.
Végre jutott idejük egymásra, végre nem a folytonos kirobbanó vita söpört el mindent.
Most csak a béke, csend, rend, fegyelelem.
Csak is a szerelem, a biztonság, és a nyugodt...
A fa ajtót hangos kopogás rezgette be.
-Este hét? Vacsora? - kérdezte Barnes a csókok között.
-Nagyon szívesen - bújt a férfi karjaiba jobban, hevesen csókolózva.
-Kopogtak? - emelte fel a fejét a férfi.
-Nem tudom - igazgatta magát Jhonson.
-Tudod mit? Nem érdekel - hajolt vissza élete párjához Barnes.
De akkor már nem csak kopogtak, hanem dübörögtek a bejárati faajtón, rátenyerelve a csengőre is.
-A francba, ki az? - toltam el magamtól.
-És, ha nem nyitjuk ki... - simogatta a nő hátát a fém kezű, de a lány csak zavartan a vállára csapva kerülte ki párját.
A haját igazgatva sűrítette lépteit az ajtóhoz Blair Jhonson, szorosan háta mögött James Buchanan Barnesszal.
A lány ruháját lesimítva vett egy mély levegőt és a kilincset megragadva rántotta ki az ajtót, csak azért hogy a szerelmes páros azonnal le is döbbenjen.
- Baj van. - morogta erőtlenül, sebekkel maga körül, vérző orral és koszosan Stephen Strange.
Nagyon nagyon vaciláltam, hogy itt is kinyírjam e a főszereplőt, amihez sok-sok ötletem volt, de úgy voltam vele, pihenjetek kicsit.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN MINDEN EGYES KIS OLVASÓMNAK, AKI VÉGIG KÍSÉRT ENGEM EZEN A CSODÁS ÚTON, MÍG EZ A KÖNYV ELKÉSZÜLT.
KÖSZÖNÖM A TÜRELMETEKET ÉS HOGY VELEM VOLTATOK A HULLÁMVÖLGYEKBEN,
KÍSÉRTETEK MINDEN KIS
DRÁMÁT ÉS VITÁT
KIS CSÓKOT ÉS KUFIRCOT
ÉS MINDEN KIS BONYODALMAT.
Köszönöm a TÖBB mint másfél évet, amit ezzel a könyvvel szerezhettem magunknak.
Blair és Bucky története 19 hónapos. ♡
Bármilyen véleményt szívesen várok a kommentek között.
Nagyon szeretlek titeket.
TOVÁBBI;
-LEZÁRT MUNKÁM:
BLACKRAVEN
-ONGOING MUNKÁM:
MIDNIGHT
With all the love,
haborumuveszet
ESTÁS LEYENDO
𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟
Romance𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟 "-Ez az én helyem. -Nincs ráírva a neved - rántottam meg a vállam szórakozottan. (...) -Állj fel. - mondta Barnes. -Álmaidban - vigyorogtam fel szempilláim alól a komor férfira." Tökéletes ellentétek. Blai...
