𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Oh jaj, riasztó!

-Oh istenem - mormogta, tarkómra simítva hideg tenyerét a csókok között. Azonnal végig futott rajtam a libabőr. -Utálom, ha a nevemet mondod.

-Észrevettem - suttogtam felül kerekedve ölébe mászva, mire felmorrant.

-Veled más. Ha te mondod... ha te mondod más.  Te... Te tönkre teszed az összes porcikámat. - markolt derekamba.

-Fogd be - húztam meg haját óvatosan, mire arcomhoz hajolva halmozott el mindenütt apró csókokkal. Hajammal játszott, Én pedig megpróbalva lefejteni róla azt a nyamvadt bőrkabátot.

-Hiányoztál - suttogta, Én pedig megállva toltam el magamtól.

Aztán, a riasztó újra beindult, csak hogy mindegy volt, ugyan is azonnal tüzet nyitottak ránk.

Barnes azonnal lelökve magáról rántott be a konyha asztal mögé, míg Én fegyverem után kapva biztosítottam ki azt.

Egy férfi volt, nem túl izmos, de azért edzett, talán velünk egy idős, ha nem idősebb volt.

Barnes fegyverét rá szegezve lőtt tőle távolodva, de mit sem ért.

- Bucky, fuss! - szóltam mögüle azonnal, és a lépcsőház ajtaja felé véve az irányt rohantam azonnal.

A férfi pedig csak közeledett.

A lépcsőket remegő lábbal szelve lefele töltöttem be töltényeim. Nem volt időm Starkot tárcsázni se a fülesemen, se a mobilomon. A lépcsőfordulóban megtorpanva egyik lábam még a fokon volt, mikor a pisztolyt felrántva nyitottam tüzet, de csak Barnes volt.

-Felismerted? - lihegett lefordulva.

-Nem láttam az arcát - töltöttem újra idegesen.

-Az jó, csak mert minket akar. - haladt lefele. -Jhonson, indulj.

-Tudnom kell ki az! - meredtem rá, de csak vállamnál fogva lökdösve próbált menetelre bírni.

-Hívjuk Starkot. - ragadta meg a kezem lefele futva.

-A hangját hallottad? - faggattam.

-A sajátomat se - mormogta.

-Mondott valamit?

-Honnan tudjam?

-Mikor jött be? - hadartam.

-Nem tudom! - kiáltott rám. -Mással voltam elfoglalva - váltogattuk az emeleteket.

-Valamit csak tudunk! - szisszentem rá.

-Miért, te tudsz? Nem? Oké. Akkor nyughass. - hadart.

-Bucky, amit mondtál... - kérdeztem, de Ő csak kivágta az ajtót. A hallban voltunk. A szirénák és a riasztó még mindig nem állt le, a fények vörösen villogtak.

A férfi komoran fordult meg és nézett a szemembe.

-Hívd Starkot. Hozom az autót. - biccentett.

Nem hiányzom neki.

Mintha csak mi sem történt volna fordult meg és hagyott ott egyedül a villodzó fényekben, míg Én a távolodó alakját bámulva álltam ott tönkretetten.

Volt öt, talán tíz, talán annyi sem - percünk együtt, amikor nem számított semmi, amikor nem volt a megcsalósdi, nem volt a harag, nem volt a huzavona, csak csók, szenvedély. Nem volt szakítás,  nem szólok hozzád ezért te nem szólsz hozzám játék... nem volt vita. Mint régen. Még az elején.

A francba, Barnes tőrbe húzott megint, úgy csavart az ujjai körül ahogy csak a kedve azt megkívánta. A francba. A francba! Idióta vagyok.

Az, hogy nem válaszolt a kérdésre, megadott minden választ az összes többire.

Mire feleszméltem késő volt, oh bárcsak Barnes lett volna ott, de ez nem volt igaz, seperc alatt a földre kerültem, majd pedig döbbenten megragadva fegyverem pördültem hátra rá szegezve azt.

-Semmit sem ér, kislány - rúgta ki kezemből azt, mire lábát megragadva húztam ki, ezzel pedig elvesztette lendületét és zuhant el előttem. Bár a pisztoly a lakkozott padlón a lift ajtajáig csúszott, Én a férfi csípőjére ülve szorítottam meg nyakát.

-Ki a franc vagy? -ordítottam rá szipogva.

Nem válaszolt, úgyhogy ütve egyet morrantam fel az öklömben lévő fájdalomtól, feje pedig elbicsaklott.

-Ki küldött? - ismételtem meg, dzsekijét megragadva.

-A múltad, szivi -köpött egyet, mire könnyes szemekkel néztem szemeibe.

-Micsoda? - suttogtam.

-Mind megfizettek érte -vigyorodott el.

Gusztustalan látvány volt. Orra vére és felrepedt szájának vére összefolyt szájában, fröcsögve beszélt.

-Ki a franc vagy? - ragadtam meg volna nyakát újra, de bal kezével megragadta jobbom, míg másikkal keresztbe ütve találta be az orrom, így leszédülve csattantam a fehér tiszta padlón, orrom vére pedig nekem is eleredt.

Talán ha azonnal menekülni kezdek, jobb terv lett volna, de nem tehettem, ha itt és most végzünk akkor mindennek vége, a többieknek semmi bántódasa nem esik.

Inkább én, mint Ők.

Csak előbb kell összeszednem magam, mint Ő. Csak a pisztoly kell. Kezeim remegtek, nem féltem, de sejtettem, hogy mi lesz a vége. Hetek óta nem edzettem, hetek óta nem figyeltem a munkámra.

A fegyverért kúszva nyújtóztam volna, ha nem ragadja meg bokámat és ránt vissza, így hangosan felsikítva próbáltam ujjaimmal gátolni csúszásom, de semmi esélyem nem volt, így kapálózva és rugdalózva próbáltam menekülni fogása alól.

-Véged Blair Jhonson - térdelt le kibiztosítva a fegyvert, de kifordítva kezét próbáltam minnél több időt nyerni, hátha kitalálok valamit. Már nem is harc volt, szimplán egy heves verekedés, amikor késemet kikapva szorítottam nyakához, majd egy pár másodpercnyi huzavona után ő kerekedett felül.

A francba. Végem van.

És én nem féltem.

Hevesen süllyedő és emelkedő mellkassal néztem rideg szemeibe.

-Ezt Amandáért, de hülye ribanc - ragadta meg két kézzel, és lendületből mellkasom felé célozva rántotta kezét.

Aztán mögöttünk a puska eldörrent, a férfi pedig hangosan felordítva kapott bal karjához a tőrt elejtve.

Barnes meglőtte.

Azonnal felpattanva, cuccaimat is hátra hagyva rohantam a bejárat felé sántikálva, sebeimet lefogva, orrom másik kezemmel szorítva, míg Barnes elém futva ijedten próbált összekaparni.

-Menj! - kiáltottam rá. 

A kocsi ajtót egyszerre becsapva kötöttem be magam zokogva, a fájdalomtól minden porcikám sajgott, Barnes pedig dühösen, vagy aggódóan, vagy talán egyik se, ki a franc tudja már... még ő maga se tudja!

-Hova megyünk? - kérdeztem duzzadt ajkakkal.

-A reptérre. Elmegyünk innen. A franc tudja hova, de elmegyünk. - nyitotta le a kesztyűtartót.

-Mióta van jogosítványod? - vettem ki a zsepiket.

-Legalább 200 éve. - horkant fel.

-Annyi idős azért még nem vagy - dünnyögtem. -Asszem'.

-Szedd össze magad - nézett rám komolyan, beindítva a motort, majd azonnal a gázba taposva kanyarodott ki, de a férfi kikászálódva az épületből célozta meg a kerekeket.

-A francba - nézett a visszapillantóba, így az ablakot lehúzva ragadtam meg Bucky fegyverét, és kicsatolva magamat ültem fel az ajtóra, betöltve a fegyvert. -Jhonson, ki fogsz esni! -üvöltött rám Barnes, fél kézzel megragadva a lábamat oldalra dőlve, ezzel fordult a kormány is, így az autó szlalomozott, ami bár a férfinak nem volt, de nekem annál inkább.