𝐄𝐋𝐋𝐄𝐍𝐒𝐙𝐄𝐍𝐕 - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

Otthon

A latyakot rugdosva fekete bakancsommal söpörtem el frufrumat szememből. Már inkább, hogy oldal frufru volt, annyira megnőtt és én még sem csináltam vele semmit. Sporttáskám csak úgy lógott vállamon, nehezebb volt a súlya, mint amikor eljöttem. Hideg volt, látszódott a lehelletem, Karácsony előtt járunk igen csak kevés nappal. 

Az utcákon mindenki be van zsongva, már minden telistele van karácsonyi díszekkel, fényekkel. Reggel volt, vagy is inkább kora délelőtt, mindenki rohangált meleg kabátjában, bolyhos sapkájában és eszméletlen nagy sáljában. Az emberek legtöbbjének csomó-csomó zacskó a kezében, pánik az arcukon, míg mások csak kellemesen, gőzölgő poharakkal, popcornnal vagy pereccel kezeikben sétálgattak, hol egyedül, hol szeretteikkel. 

Mindenki pánikolt, a karácsony már csak egy ilyen pánik időszak. 

A pulcsim ujját kezeimre húzva néztem körbe. Ez egy rémes álom. De tudtam, hogy szívem mélyén úgy is erre vágyom én is. Szemtelenül tökéletes életre. Hogy lehessen időm arra, hogy bájosan forraltborral sétálgassak este, reggel pedig egy jól eső forrócsokival a karácsonyi vásárban, a barátaimmal, a családommal. De ez nekem nem adatott meg. Hiszen azt sem tudom, ki vagyok. 

Egyre kintebb érkeztem, már nem  voltam a város közepén, már nem zsongtak körülöttem, a torony pedig csak egyre nagyobbnak tűnt. Oh, a francba. 

Kissé fáztam, ruházatom nem éppen a télnek megfelelő volt, ezért valamennyire siettem is, de valemennyire tartottam is. 

A fotocellás ajtó azonnal megnyílt előttem, Én pedig a lift gombját lenyomva hívtam magamhoz azt. Egy mély levegőt véve szálltam be, s az emelet gombját remegő ujjakkal benyomva fordultam a tükörhöz. 

Felsóhajtva igazgattam meg magamon pulcsimat, arcomat megdörzsölgettem, hajam kócosságát próbáltam csillapítani, frufrumat piszkáltam, söpörtem és igazgattam, de... a lift ajtó kinyílt. 

Megfordulva léptem ki óvatosan a liftből, de az azonnal be is csukódott, így esélyem se volt meggondolni már magam. Vége. Itt a vége. 

Az ujjaimat törögetve léptem előre mégegyet, de akkor a fal mögül a szőke Istenség kukucskált ki meglepetten. Megtorpanva néztem végig Thor arcán, s azon ahogy mimikája rögtön átváltozik döbbenetté, s már nem csak feje, Ő is megjelent. 

-Blair! - sűrítette meg lépteit felém, Én pedig éreztem, ahogyan a kő azonnal leesik szívemről, és táskámat ledobva ugrottam az Odinson karjaiba. 

-Úgy sajnálom! - szakadt ki belőlem, Ő pedig arcomat megragadva puszilt bele hajamba, puszilta meg homlokom, arcomat, orromat, kezeim.. jó szorosan ölelgetve. 

-Emberek! Gyertek! - kurjantott fel vidáman a mennydörgések istene. - Srácok, Blair haza jött! - fordult meg azonnal elsietve, míg Én zavartan fülem mögé tűrve a hajamat indultam utána apró lépésekkel. 

Az helységet bejárta a karácsony illata, a fa ám bár már állt a nappalink közepén, egyetlen egy dísz sem volt fent rajta. 

Leülni sem volt már időm, a lépcsőről azonnal rohant le Clint, hangosan, felszabadultan kántálva a vezetéknevem, Natasha pedig a szobája ajtaját kinyitva kukucskált ki a sötétből. Amint meglátta, hogy Clint felkap és a vállára dobva pörög velem, óriási vigyorral az arcán sietett hozzánk. 

-Végre itt vagy! - köszöntött a vörös, míg Én kacagva lógtam le az íjász válláról. 

-Istenem, úgy hiányoztál Jhonson! - tett le Clint, de azonnal csoportos ölelésbe vontak mindketten, kiszorítva belőlem a szuszt. 

-Blair otthon van? - lépett ki laborjából Bruce, Mi pedig azonnal felé fordulva mosolyogtunk rá. - Hé, frufru, üdv otthon - ölelt magához szorosan, mosolyogva. - Ne kószálj el. 

-Nem fogok, ígérem - simítottam meg a hátát. 

-Kapitány edzeni ment, de oda meg vissza lesz, ha meglát! - vigyorgott rám Clint, Én pedig megkönnyebbülten nevettem fel azonnal. 

Pietro lazán a konyhába sétálva nyitotta ki a hűtőt, s a tejesdobozt megragadva pöccintette le a kupakot, s meghúzva a doboz tartalmát fordult felénk a szemöldökét ráncolva. Aztán, miután meglátott, a tej a szájából azonnal a padlóra fröccsent, majd a fiú köhögve, prüszkölve törölgette állát és sűrítette meg lépteit kifele, a szobák felé. 

-Szia kölyök! - szóltam utána. 

Ekkor jelent meg a Starkot rángató Thor, aki bezsongva húzta maga után az ellenkező Starkot, ki kitartóan harcolt, ütögette és ellenkezett. 

-Engedj már el, te túlizmozott idióta! - mérgelődott a Playboy, ám akkor köreinkbe lett lökve, és bosszúsan a csuklóját dörzsölgetve nézett végig rajtunk és akadt meg a szeme rajtam. Kikeredett szemekkel tátotta el a száját.

-Jhonson.

-Stark. 

-Jó újra látni - mért végig szúrósan. -Többet nem hagyhatod el a torony területét. -fordult meg és tűnt el. 

-Most szobafogságra ítélsz? - kérdeztem tőle döbbenten. 

-Aha! - hallatszódott a válasz szobájából. 

Barnes szobájának ajtaját kinyitva léptem be azonnal, rögtön be is csukva magam mögött az ajtót. A férfi fekvőtámaszából felnézve kíváncsian mért végig, majd döbbenten le is térdelve nézett fel rám kikerekedett szemmekkel. 

-Szia James. - néztem le rá, az ajtónak dőlve, Ő pedig felpattanva húzott magához azonnal, Én pedig sóvárogva olvadtam karjaiba. Apró csókokat adott, tarkómra simítva tenyerét, másik kezével pedig szorosan ölvelve. 

-Tudtam, hogy haza jössz - morogta a csókokba. 

-Nem akartam. -sóhajtottam. 

- Mást etess a sz*rságaiddal - csókolgatott. 

-Sajnálom, ez az igazság - suttogtam. 

- Oh, Jhonson - kapott fel, Én pedig arcára simítva a tenyereim húztam újra forró csókba. 

-Hogy áll az Amanda, Hydra kikészítésének terve? - suttogtam puszilgatva, Ő pedig azonnal elszakadva tőlem,abbahagyva a csókot nézett rám komoran. 

-Szerintem nem most akarod megbeszélni ezt. - mondta, Én pedig egyetértően biccentve hagytam, hogy visszahajoljon és megcsókoljon.