Black Swan - Magyar/ BTS Kim Taehyung ff BEFEJEZETT

Kusza dolgok

*Taehyung szemszöge*

- 500, most! Vagy valami mást kívántál tenni az ugrókötéllel? - nevettem fel.

Lehet, hogy ő nem tudja még mire tudnám felhasználni azt. Annyira kibaszottul élveztem, hogy megremeg tőlem a lába. Nem is tudja, de a teste akkor is reagál az érintéseimre. Nem láthattam az arcát, de biztos voltam benne, hogy hatással voltam rá. Szerettem, hogy így hatok a nőkre, főleg azokra, akik tiltottak számomra, hozzájuk kifejezetten vonzódom. Elmosolyodtam a gondolatra. Hyejin közben megfordult, szemét forgatva, bosszúsan kinyújtotta a nyelvét és hozzákezdett a feladathoz.

Hű, ebben a nőben valahogyan minden olyan átkozottul vonzó. Ahogy végigmértem, bennem is azonnal megjelent a vadászösztön, ilyenkor automatikusan megnyalom az ajkaimat...Nem tehetek róla, nehéz ellenállni a kísértésnek. Minden pillanatban emlékeztetnem kell magam arra, hogy nekem ő csak egy eszköz, semmi más. Eddig szépen felépítettem a belém vetett bizalmát, miért kockáztatnék ekkorát? Okosan kell véghezvinnem a tervet, mert egy hangyafasznyi hiba is lerombolhatja a kártyavárat. Nehéz lesz egyszerre mindenkit kijátszanom, de muszáj, most már én is sarokba vagyok szorítva... Tudom, hogy Hyejin is egy pillanat alatt beadná a derekát, de távol kell tartanom magam tőle. Ennél okosabban játszom. Azért sokszor eszembe jut, hogy mit tennék vele, ha az enyém lenne. Most tuti kijavítana és azt mondaná, hogy ő nem magántulajdon, azonnal vitába szállna velem. Egy-egy kósza pillanat erejéig eszembe jut az is, hogy vajon mi hasznom származna abból, ha valaha is megadnám magam? Semmi, sőt, még sebezhetőbb lennék, mint bármikor.

Hyejin mindeközben már a negyedik feladatot végezte el, míg én fel-alá járkáltam gondolataimba merülve. Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek. Nem szabad ennyire elkalandoznom, mert kibaszottul könnyű préda leszek, ha teret engedek ezeknek a gondolatoknak. Egy pillanat és már csak kívülről nézhetem szétmarcangolt testemet. A rohadt életbe is! Ahogy Hyejint elnézem, még ő sem elég erős annyira, hogy bedobhassam a cápák közé. Hogy a picsába tudtam elhinni, hogy ez az egész sikerülhet?!

Mérgemben a szekrényhez sétáltam, kivettem a bokszkesztyűket és mérhetetlen dühömet a bokszzsákon kezdtem el kiadni. Minden egyes ütéssel és izzadtságcseppel egyre jobban telepedett rám a nyugodtság érzése. Mikor megálltam, láttam, hogy Hyejin kikerekedett szemekkel bámul rám.

- Történt valami?

- Eddzek. Miért, minek tűnik?

- Az előbb még csak a tipikus önimádó, parancsolgató Mr. Kim-et láttam magam előtt, most ezt megtoldotta egy dühöngő rohammal is. Ennek mi az oka?

Hyejin pislogott rám a nagy szemeivel én pedig azon gondolkoztam, hogy hogyan fogjam vissza magam, hogy szépen tudjak szólni hozzá. Bár belátom, hogy kezdtem hozzászokni ahhoz, hogy mellettem van, ez nem jelenti azt, hogy tetszik a dolog, hogy magam mellett kell tartanom. Ideges voltam, semmi garancia nem volt arra, hogy sikerülhet a tervem, de bíznom kellett, nem volt más választásom.

- Azt várod, hogy ölbe tett kézzel üljek a "bál előtt"? Kurvára sok mindent tettem fel rád. Megtaníttattam neked a fegyvereink, - meg az összes aljas klán nevét, még azt is tanítottam, hogy hogyan viselkedj magabiztosan. Az étkezésedtől az alvásodig, a fejed búbjától a kislábujjadig mindent megfigyeltettem. Az összes kibaszott gyémánt nevét tudod, de rád nézek és tudod mit látok? Még mindig rohadtul ugyanazt az elcseszett kislányt, akit idehoztam.

Hyejin tovább pislogott rám, két karját legyőzötten lassan maga mellé engedte, leszedte magáról a csuklóvédőket és messziről, csalódottan hozzám vágta őket.

- Bazdmeg Kim Taehyung!

Belerúgtam a bokszzsákba és én is kicsúsztattam egy b*meg-et a számon. Miért nem tudok egy normális mondatot kiejteni a számon? Beláttam, hogy ez most nem az ő hibája volt. Nem tehet róla, hogy pár napot kapott mindennek a baromságnak a betanulására, amire nekem 26 évem volt. Különben is, ahhoz, hogy együttműködhessünk, valahogyan kommunikálnunk kell, ami így semmiképp sem fog menni.