Song Hyejin élete messze áll az átlagostól. Titokzatos maffiával kapcsolatos hátterére szép lassan fény derül, mikor váratlanul találkozik az élet és halál arcának gyönyörűségével, a védelmezők és gyilkosok fürtös veszedelmével, Kim Taehyung-al. Mr...
- Nem is bámultalak - válaszoltam. Már épp a szobámban voltunk, mikor olyat tettem, amin én magam is meglepődtem...
Méregdrága cipőjétől összesen fél centiméterre, kiadtam magamból az összes hirtelenjében lekortyolt vörösbort. Nem tudom, hogy ez hogy történhetett... (Talán, de csak TALÁN nem kellett volna lehúznom egy üveg bort pár perc leforgása alatt.) Taehyung csak állt mozdulatlanul, míg én a vállába kapaszkodtam. Mikor felegyenesedtem, kivettem a kölcsönzsepit a zsebemből és szégyenteljesen beletöröltem a számat. Baszki.
- 정말 죄송합니다! (Mélységesen sajnálom!) Mr. Kim - néztem rá bocsánatkérően. Szent ég, menten elsüllyedek. Ahogy rápillantottam azt vártam, hogy arcán teljes jogú undorral néz majd vissza rám, ehelyett viszont teljesen más reakciót kaptam: rideg volt és kimért. Láthatóan azonnal eltűnt belőle az eddig tapasztalt segítőkészség. Érthető, hiszen senki sem járna örömtáncot ilyen helyzetben. Reakciójára vártam, mikor zsebre tett kézzel, a kis pocsolyát óvatosan átlépve engem kikerült és az ajtóból visszapillantva ennyit szólt:
- Takarítsd fel! - és kisétált az ajtón. Még épp elkaptam a lépcső tetejéről, hogy egyik kezével hajába túr, s hitetlenül ingatja a fejét.
- Pedig bocsánatot kértem. - kiáltottam utána és kinyújtottam a nyelvemet. Vissza sem nézve a levegőbe mutatta középső ujját, Yoongi pedig már az ajtóm előtt teremve, gyors' elnézést kérve be is zárta előttem az ajtót. Szép. Most már legalább tök sok a hasonlóság köztem és *Fiona között, csak értem nem jön a szőke herceg fehér lovon és a mesével ellentétben engem épp egy Ogre zárt be a toronyba. Ha már megmentőre nem számíthatok, jelen helyzetben egy fejfájáscsillapító is elég lenne, nem beszélve egy keféről és valami illatos cucciról, amivel feltakaríthatom a szőnyegre kitermelt vörösbort. Valamennyire sikerült összeszednem magam, de így is szédüléssel küszködve indultam meg a fürdőszoba felé.
Mire végre sikerült valamennyire kitisztítanom a szőnyeget, lezuhanyozni és keresni valami pizsamaszerűt, épp 11-et ütött az óra. Valahogy sehogy sem jött álom a szememre. Képtelen voltam a gondolataimat lenyugtatni, mert folyamatosan csak azon kattogott az agyam, hogy mivel is érdemeltem ki, hogy olyan legyen az életem, mint egy kártyavár. Egy kis szellő és már egy gondolat sem maradok. Felültem.
Arra gondoltam, hogy körbenézek egy kicsit a szobában, hátha találok valami érdekeset, amivel elüthetem az időt. Ahogy a fiókok között kutattam, még erőteljesebben tört rám a fejfájás. Aiiish, ez nem mehet így tovább, kérnem kell egy fájdalomcsillapítót. - gondoltam. Kinyitottam az ajtót és egy torokköszörüléssel kísérve megszólítottam az ajtóm előtt álló fekete ruhás férfit.
- Khmm, kérem. Szükségem lenne egy fájdalomcsillapítóra. Elhagyhatom a szobámat?
- Mr. Kim csak azt tiltotta meg nekünk, hogy a napokban kiengedjük Önt a házból, Song Kisasszony. Házon belül szabadon járhat. Esetleg szolgálatára lehetek valamiben? - kérdezte Yoongi.
Ezaz! Akkor mégsem vagyok annyira bezárva, mint gondoltam.
- Köszönöm, nem. - válaszoltam mosolyogva. Annyira komoly arcot vágtak, mikor rám zárták a ajtót, hogy egyszerűen nem is számítottam arra, hogy más opcióm is lehet. Elindultam a lépcsőn és hirtelen, talán a "szabadságom" kiterjesztése miatt, valami erőteljes vágy keltett hatalmába, amely azt suttogta, hogy fedezzem fel a házat, talán akkor gyógyszerekre is akadok majd. Lábujjhegyen járva elindultam egy kis folyosón, amely egy óriási szobába vezetett. Valamiféle második nappaliként szolgálhatott...vagy a sokadikként. Ötletem sem volt, hogy hány szoba lehet a házban, hiszen még akkor is aludtam, mikor megérkeztünk, ezért muszáj volt egy kis képet kapnom arról, hogy hová is kényszerítettek engem. Ezen a helyen rengeteg festmény lógott a falon, a szoba egyik sarkában pedig egy gyönyörű márványszobor állt. Hattyú volt. Hátborzongató egybeesés, hogy épp ilyennek láttam őt, mikor találkoztunk. A szoba közepén fekete, bőr kanapé, hozzáillő fotelekkel és hófehér szőnyeggel. Ezen a pár tárgyon kívül semmi más nem volt a szobában. Creepy. Nagyon. Pont olyan rideg, mint a tulajdonosa. Azonnal elakartam onnan tűnni, így halkan, de gyors tempóban tipegtem ki onnan. Egymást követték az érdekesebbnél érdekesebb szobák, de az én figyelmemet csak egy ragadta meg igazán: a könyvtár. Oda voltam a könyvekért, meg az írásért. Édesanyám gyerekkoromban mindig újabb és újabb 'firkálós füzettel' lepett meg, vagy klasszikus könyvekkel, amiket alig bírtam letenni a kezemből. Nem volt más kiút számomra a világból, csak a könyvek, vagy az írás, ezért egy percet sem haboztam, mikor láttam, hogy a plafonig érnek a polcok. Azonnal felakartam fedezni mindent. Olyan hely volt ez, amiket csak filmekben láthat az ember. Elképesztő volt, hogy egyes polcokat csak létrával lehetett megközelíteni. Ez a szoba kifejezetten barátságos volt, mintha nem is a szarházié lett volna.
A fejfájásom alábbhagyott, mikor helyette elmémet az izgatottság érzése kezdte betelíteni. Felmásztam a létra sokadik fokára, végigsimítottam a könyvek gerincein, s mikor a J betűhöz értem, azonnal kiszedtem Jane Austen Emma című könyvét a sorból. Te jószagú teknősbéka: az első kiadás egyikét tartottam a kezemben. Míg a lapokban gyönyörködtem, fura hangokra lettem figyelmes. Nyögések. Tuti képzelődsz Hyejin. Vagy talán valaki.....á, tuti nem.. vagy mégis?..
Újabb nyögés zökkentett ki a gondolataimból. Baszki.
Nem tudtam felfedezni, hogy honnan jön pontosan ez a zaj, de amilyen idióta vagyok, könyvvel a kezemben lassan lemásztam és haláli csöndben elindultam a hang irányába. Nem kellett volna. Ahogy közeledtem az ajtó felé, egyre hangosabb lett a nyögés, egyre erőteljesebbek a bútorok oda-vissza csúszkálásából származó hangjai és velük együtt undorom is. A könyvtárszobának egyik kisebb folyosójából nyílt egy alig észrevehető ajtó, ami most pechemre pár centire nyitva is maradt.
- Taehyung - hallatszott egy kimerült női hang. - Kérlek, még - folytatta kérlelését. Mikor meghallottam Mr. Kim nevét, miközben megfordultam, hogy lelépjek onnan, zavaromban megtántorodtam és váratlanul sikerült is szépen elcsúsznom. Éppen.az.ajtó.előtt. Idegességemben alig tudtam a könyvet elkapni, nehogy földet érjen. Úristen - pánikoltam ajkaimat harapdálva. Bezártam a szemem és vártam, hogy Taehyung kijöjjön, én pedig örökre elsüllyedhessek a szégyenemben. Eltelt pár röpke másodperc, de nem történt semmi. Úgy tűnt nem hallottak meg. Shit. Meg kellett próbálnom felállni. Ahogy azon ügyködtem, hogy a lehető leghalkabban szedjem fel magamat a földről, tekintetem egy pillanatra a résen keresztül mégis a szobába tévedt.
Szent ég. El kell innen húznom. Hyejin. Indulj.Már. De a térdeim nem hallgattak rám. Taehyung szemei abban a pillanatban rám találtak a résen keresztül. A rohadt életbe, a rohadt életbe. Mintha megérezte volna, hogy ott vagyok, bár nem voltam benne biztos, hogy tényleg lát engem. Taehyung haja izzadtan lógott a szemébe, tekintetéből pedig áradt a tűz, az éhség. Ilyen szenvedélyes tekintettel életemben nem találkoztam még. Nagyot nyeltem. Szemei kegyetlenül bámultak rám a résen keresztül, míg egyszer csak váratlanul arrogáns mosolyra húzódott a szája. A SZARBA'. Ez a mosoly most nekem szólt.
Futás. Most már az sem érdekelt, ha meghallott Taehyung személyes próbababája. Túlságosan nagy volt a szégyenérzetem ahhoz, hogy akár egy pillanattal is többet foglalkozzak azzal, hogy ki mit hallott. Láthatóan ők voltak, akik nem zavartatták magukat.
Én viszont útközben folyamatosan ostoroztam magam, hogy mekkora buta liba vagyok. Mindeközben másodpercenként hátrapillantottam, hogy Taehyung nem indult-e el utánam. Egy pillanatra az arcom elé tettem a könyvet szégyenem enyhítéseképp, és hangot is adtam keveredett érzéseimnek.
- Aiiiishh...- Hyejinah, hogy lehetsz ekkora idióta? - kérdeztem magamtól morogva. Épp az az egy pillanat kellett, hogy összeütközzek valakivel, aki megkérdezte:
- Mi rosszat tettél?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
